2012 kedvencei

Összegyűjtöttem a 2012-es év hónapjainak kedvenceit. Ez nem jelenti azt, hogy statisztikailag ezek voltak a legnépszerűbb receptek, inkább azt, hogy számomra melyek voltak a legkedvesebbek vagy legfinomabbak.

Az már világos, hogy ebben az évben az édességek taroltak és sokkal több édes recept került ki a blogomra. Noha sok sós ételt is főztem/sütöttem a konyhámban, valahogy az édesekről több fotó készült és nagyobb kedvvel kerültek ki a blogra. Talán nagyobb is a kihívás bennük, amikor egy édességet kell vegánosítani... ami nem könnyű. Voltak kudarcok is, amikor a vegánosítás nem sikerült túl jól és dolgoznom kell még a recepten, hogy tökéletes legyen.

A sok recept mellett hálás vagyok nektek, kedves olvasók, kezdők vagy profik a konyhában, a gasztronómia/egészséges táplálkozás/vegetáriánus/vegán konyha iránt érdeklődök, ugyanis nélkületek ez a blog nem lenne az, ami... egy kis vegetáriánus paradicsom, receptgyűjtemény, ahova érdemes mindig visszajárni újdonságokért. Kívánom nektek a legjobbakat az új évre, teljen egészségben, bőségben, finom ételekben, új ízekben és felfedezésekben! Találkozunk 2013-ban!

És akkor lássuk a kedvenceket 2012-ben...

Január

Egyértelmű kedvenc a kakaós csokis diós keksz, viszont nagyon szeretem a shakshukát is (paradicsomszószban sült tojás), amely kiváló gyors ebéd vagy vacsora lehet bármikor.

Február

Február kihívással telt, méghozzá teljes cukor- és édességmentes hónapot tartottunk I.-vel (az egyetlen hónap, amikor nincs édes recept a blogon!). Ebben a hónapban a legkedvesebb receptem az azóta is gyakran előforduló tavaszi tekercs volt, amely baráti összejövetelek kedvenc fogása lehet, amikor a vendégekkel közösen készítjük el a fogyasztandó tekercseket. Jó móka, tényleg! Nagyon szeretem még az udon tésztát pirított leveleskellel és tofuval. A tésztához készült citromos tahini szószt azóta több ételhez felhasználtam.

Március

Ebben a hónapban egyértelmű tuti befutó a nyers csokoládétorta, amely azóta is az egyik legnépszerűbb recept a blogon!

Április

Ebben a hónapban közöltem az első receptet - leveleskel és gomba lasagne - a Veg Every Day c. szakácskönyvből, amely töretlenül az egyik kedvenc szakácskönyvem, ugyanis vegetáriánus volta miatt minden receptet elkészíthetek belőle. A River Cottage sorozat évek óta a kedvencem és ez a szakácskönyv csak megerősítette a vidéki élet iránti vágyamat.

Május

Egyértelműen az eperbőr elkészítése jelentette a legnagyobb kihívást, egyben egy nagyszerű újdonságot is, amely kedvencemmé vált - a visszajelzések alapján másoknak is.

Június

Ebben a hónapban megint egy édességet kell kiemelnem, a vegán csokoládé jégkrémet. Nyáron kedvenc időtöltésemmé vált a jégkrémek készítése a nagy melegben. Kísérleteztem sok ízzel, néhány fel is került a blogra. Másik kedvenc felfedezésem pedig a nyers cukkini spagetti volt, itt újra megjelent a márciusban emlegetett citromos tahini szósz.

Július

Imádom a vega fasírtokat, legyenek azok egyben vagy külön kis darabokban sütve. Júliusban a quinoa fasírt vitte a prímet, azóta is sokszor készítettem, nemcsak vendégeknek, hanem kirándulásokra is.

Augusztus

A nyárvégi receptek közül a tejespitét emelném ki, ezzel is emlékezve drága nagyikámra, aki azóta már nincsen közöttünk. Sok-sok receptet tanultam tőle, ahogyan a másik nagymamámtól is és rengeteg emlék köt mindkettőjük konyhájához, amelyeket soha nem fogok elfelejteni. Tőlük származó receptek még biztos fognak felkerülni a blogra.

Szeptember

Nagy kedvenc volt az áfonyás kukorica muffin, de új ízvilágot jelentett számomra a cékla tart tatin is petrezselymes vinaigrette-tel.

Október

Imádok palacsintát sütni, persze olyan reggeleken, amikor ráérünk és nyugodtan van erre idő. Nagy kedvencünk lett a vegán fűszeres répa palacsinta, szerintem ti se hagyjátok ki!

November

Őszi-téli hűvös reggeleken kiváló melegítő reggeli a sütőtökös zabkása pirított dióval. Ez az egyik kedvencem novemberben.

December

Ez a hónap az utóbbi időszak legtermékenyebbje volt a 11 recepttel, amit megosztottam. Nehéz közülük választani, inkább rátok hagyom a döntést. Nektek melyik volt a kedvenc receptetek ebben a hónapban?

Tejespite sütés a nagyival

A nagyik aranyat érnek, ugye? Mindig van nekik egy titkos receptjük és ha sokáig kérleljük őket, hajlandók megosztani velünk. Mi meg a nagyvilággal. :) Ez a tejespite is egy ilyen recept.... akárcsak a foszlós kalács és briós receptem, amelyet a másik nagyimtól tanultam (gyerekkoromban figyeltem hogyan fonja a kalácsot), vagyis az ő receptje, de nekem már anya tanította meg.

A tejespite tulajdonképpen sütőben sült vastag palacsinta. A receptje a hagyományos palacsintáéra épül, csak egy kicsit sűrűbb tésztát kell kikeverni, aztán mehet is a sütőbe. Nem túl édes, nem is sós, magában is puha, finom. Általában valamilyen házi lekvárt - jelen esetben a nagyi által készített szilvalekvárt - kentünk a tetejére. Kiváló melegen, langyosan és kihűlve is, mondjuk másnap reggelire.

Én nagyon szeretem. Szerintem ti is fogjátok!

Tejespite

Hozzávalók:
- 1 liter tej
- 2 db bio tojás
- 410 g sima búzaliszt, szitálva
- 3 teáskanál cukor
- 1 teáskanál só
- kevés napraforgó olaj a tepsi kikenéséhez

Egy tálban verjük fel a tojásokat és keverjük el bennük a cukrot és a sót. Öntsük hozzá a tej 1/3-át, keverjük el és adjuk hozzá a liszt 1/3-át is. Keverjük fakanállal simára a tésztát (ne maradjon csomós), majd még két részletben öntsük hozzá a maradék tejet és lisztet is. A lényeg, hogy sima, sűrű palacsintatésztát kapjunk. Hagyjuk állni, amíg a sütő felmelegszik 170 fokra.

Olajozzunk ki egy tepsit (hagyományos, kb. 36*36 cm-es) és öntsük bele a tésztát.  Süssük kb. 15-20 percig 170 fokon. Akkor jó, ha kicsit megbarnul a teteje. Szeleteljük fel és tálaljuk azonnal.

Megkenjük szilvalekvárral...

Abbahagyhatatlan szezámos-mákos

Ez a sós sütemény tényleg abbahagyhatatlan. Tegnap este se mertem enni belőle, mert akkor az egész hatalmas tálat befaltam volna, amíg rosszul nem leszek. Na, azért nem ilyen vészes a helyzet, csak egy kis önkontrollt kell gyakorolnia az embernek és máris élvezheti ezt a ropogtatnivalót. A recept kézről kézre terjedve jutott el hozzánk és állítólag már régi. Akárcsak az a szakácskönyv, amit megörököltem a nagymamámtól és a hétvégén hozzám került...

Venesz József: A magyaros konyha (Minerva, 1958.) - mindösszesen 39 Ft-ba került. Úgy gondolom, 1958-ban ez az összeg elég sok volt, akár napjainkban egy 6000-8000 Ft-os szakácskönyv. Vászonkötéses, néhol foltos és tele van dugdosva a nagyszüleim kézírásával írt receptekkel. Lapjai sárgultak, illata régi, szóval igazi kincs került a birtokomba.

Akármikor a nagymamámnál voltam, imádtam a könyvben lévő fekete-fehér és kezdetleges színes képeket nézegetni. Kihúztam a fehér kredenc fiókját (jaj, mennyire szeretnék majd egy ilyen rusztikus kredencet az álomkonyhámban!), kivettem a könyvet, leültem a fehérre festett fa asztalhoz, a fehérre festett nagy karfájú fa székek egyikére a konyhában, ahol a fa tüzeléses sparhet adta a konyha melegét és azon főzött, valamint abban sütött a nagymamám. Hogy ott micsoda ételek készültek... A szezámos-mákos rudacska receptje nem tőle származik és nem is a szakácskönyvből, egy barátunknál ettük és ő írta le nekünk a receptjét.

Abbahagyhatatlan szezámos-mákos

Hozzávalók:
- 400 g simaliszt
- 400 g rétesliszt
- 1/2 csomag sütőpor
- 500 g vaj
- 150 g reszelt sajt
- 2 db bio tojás
- 80 g mák (nem darált)
- 1,5 pohár tejföl
- 2 púpos teáskanál só
- szezámmag

A liszteket összedolgozzuk a vajjal, reszelt sajttal, a tojások sárgájával, a sütőporral, a mákkal, a tejföllel és a sóval. Pogácsa keménységűre gyúrjuk, majd fél cm vastagságúra nyújtjuk a tésztát. Megkenjük a tojásfehérjékkel, derelyevágóval ceruza vékonyságú csíkokra vágjuk és megszórjuk szezámmaggal. Tekintettel arra, hogy a mennyiség igen jelentős, a tésztát 3-4 részre osztjuk és egymás után nyújtjuk, vágjuk, sütjük a rudacskákat. Kivajazott tepsibe tesszük és 170-180 fokon sütjük, amíg aranybarnák lesznek. Felezhető is a mennyiség, ha valaki nem akar ennyit sütni, de annyira finom, hogy igen gyorsan el fog fogyni.

Foszlós kalács és briós

Ez egy családi recept. Anyák adták tovább lányaiknak. Nem emlékszem mikor ettem először, de azt tudom, hogy a nagymamámnál. Akkor még nem tudtam, hogy ő egy különleges recept birtokában van. Belesütötte a szívét és a lelkét is, ezért lett annyira finom, puha és foszlós a kalács. Utána bárhol ettem kalácsot, sehol nem volt ilyen állagú és ízű. Megtanulta anyukám is, ő meg megtanította nekem. Az én feladatom átvenni a stafétát... hiszen egy nap én is átadom majd a receptet a saját gyerekeimnek.

Nem egy 5 perces recept, de ha tényleg szívvel-lélekkel csináljuk, meglesz az eredménye és az elismeréseket is begyűjthetjük.

Foszlós kalács és briós

Hozzávalók:
- 4 dl langyos tej
- 1 kávéskanál cukor (az élesztőhöz)
- 25 g friss élesztő
- 60 g vaj olvasztva
- 650 g búza finomliszt
- 1 db bio tojás
- 11 teáskanál cukor
- 1 mokkáskanál só

A hozzávalókat egy órával a kezdés előtt tegyük szobahőmérsékletű helyre.

Az élesztőt 1 dl langyos tejben 1 kávéskanál cukorral felfuttatjuk. A tojást a maradék cukorral és sóval elkeverjük, közben a vajat megolvasztjuk. A tojásos keverékbe beleöntjük a felfuttatott élesztőt és a maradék 3 dl szintén langyos tejet. Összekeverjük, majd a liszt 2/3-át beleszitáljuk. A tésztát fakanállal kezdjük el összedolgozni. A felolvasztott vajat - amikor egy kicsit kihűlt - beledolgozzuk (még fakanállal) a tésztába. Addig tesszük ezt, amíg a tészta a táltól el nem válik és szép fényes lesz (kb. 10 perc). Nem könnyű művelet a saját erőnkkel összedolgozni a tésztát, de ha elődeinknek ment, nekünk is sikerülni fog.

Ezután hozzászitálunk egy kevés lisztet és a kezünkkel kezdjük el dagasztani a tésztát. A maradék lisztet fokozatosan adagoljuk hozzá, amíg jól kidolgozott, fényes, nem túl lágy tésztát kapunk és teljesen elválik az edény oldalától. Meleg helyen kelesztjük fél óráig. A tésztát deszkára/gyúrólapra borítjuk, kettévágjuk. Az egyik darabot három egyenlő részre osztjuk és egyenként kisodorjuk, kicsit megcsavargatjuk. A három szálat megfonjuk és kivajazott, kilisztezett tepsire helyezzük.

A tészta másik felét nyolc egyenlőre részre vágjuk és brióst formálunk belőlük az alábbiak szerint: egy adagot három részre osztunk, a kalácshoz hasonlóan kisodorjuk őket, egyet azonban (az egyik szélsőt) hosszabbra hagyunk. Fonatot készítünk, amikor azonban két szál már elfogyott, a harmadik külső szállal alul körbetekerjük, ami összefogja a briósunkat. A kalács mellé helyezzük őket a tepsire és még negyed óráig kelesztjük. Tojással megkenjük a tetejüket és előmelegített sütőben 180-190 fokon sütjük kb. 30-40 percig. Ellenőrizzük a sütőt, mert mindenkié más és más, és előfordulhat, hogy rövidebb vagy hosszabb idő alatt fog elkészülni. Akkor jó, amikor a fogpiszkálóra nem ragad tészta a próba alkalmával és aranyszínű a kalács és a briósok teteteje.

Eredetileg megjelent a Nők Lapja Cafen.

Szalagos farsangi fánk

Gyerekkoromban a Dörmögő Dömötörben volt egy vers a szalagos fánkról és mindig azt szavaltuk, amikor anya fánkot sütött. Hiába szörföztem tegnap este az interneten, nem találtam meg a verset. Úgyhogy kerestem helyette egy másikat, ami szintén nagyon kedves és egyből a mi dundi, édes fánkjaink jutottak eszembe róla.

Kisülve dundik és formásak

Mentovics Éva: Sül a fánk
Pufók fánkok sülnek sorra,
ott várnak a porcukorra.
Ízes lekvár kerül bele...
aki éhes, gyerünk, egye!

Szalagos farsangi fánk

Hozzávalók:
- 500 g liszt (átszitálva)
- 25 g friss élesztő
- 2 tojássárgája
- 50 g porcukor
- 50 g vaj
- 1/2 liter tej
- csipetnyi só
- 1 kis pohárka rum
(Ebből a mennyiségből nekünk 56 db lett!)

Kiszaggatva, sütésre várva

A hozzávalókat az elkezdés előtt tartsuk szobahőmérsékleten, langyos helyen. Az élesztőt futtassuk fel 3 dl langyos tejben egy kevés porcukorral. A többi porcukrot a tojássárgákhoz adjuk egy tálban és jól elkeverjük. A megkelt tejes élesztőt is a tojássárgákhoz adjuk, jól elkeverve hozzáöntjük a langyos (felolvasztott) vajat, a lisztet, a maradék tejet, a rumot és beletesszük a sót. Lágy kalácstészta sűrűségű tésztát kell kapnunk, amit fakanállal vagy robotgéppel 10-15 percig dagasztunk, majd letakarjuk és langyos helyen kb. másfélszeresére kelesztjük.

A megkelt tésztát kilisztezett deszkára borítjuk és kb. 1 cm vastagságúra kinyújtjuk. Kiszaggatjuk a fánkokat (fánkszaggatóval vagy pohárral) és a deszkán letakarva még fél óráig kelesztjük. Mielőtt a forró, bő olajba beletesszük a hüvelykujjunkkal nyomjunk egy kis lyukat a tészták közepébe. Ebbe a kis kráterbe tehetjük a lekvárt a végén. Sütéskor ügyeljünk az olaj hőmérsékletére. Ha túl forró, akkor hirtelen sülnek meg a fánkok és a belsejük nyers marad. Mi baracklekvárral és egy nagyon kevés porcukorral meghintve szeretjük! Hmmm... yummieeee!

Mennyei mákos nudli

Az ötlet Mennyei Mignon-tól származik, amikor pár napja megláttam a barackos gombóc bejegyzését. :) Nosztalgikus érzés kerített hatalmába... eszembe jutott anyai nagymamám mennyei mákos nudlija, ami ugyanolyan tésztából készül, mint a szilvás vagy barackos gombócé. Mindig egy nagy fazékkal csinált, körbeülte a család és persze semmi nem volt már belőle 15 perc múlva. Ma életemben először nekiálltam megcsinálni ezt a fincsiséget! Nagyon jól sikerült. Mama, büszke lennél rám! :)

Mákos nudli

Hozzávalók 2 főre:
- 7-8 szem krumpli
- kb. 250-300 g liszt (amennyit felvesz :))
- 2 evőkanál napraforgó olaj
- só
- darált mák
- porcukor (én nád porcukrot használtam)
- esetleg még 1 tojás, de én nélküle csináltam, mert nem volt itthon

Krumplit meghámoztam, apró kockákra vágtam, sós vízben megfőztem. Amikor elkészült, leszűrtem, hideg vízzel átöblítettem, hogy gyorsabban hűljön, mert kevés időm volt. Összetörtem a krumplit, hozzáadtam a 2 evőkanál olajat, majd lassan adagoltam a lisztet és elkezdtem gyúrni. Miután összeállt a tészta, feltettem egy fazékban vizet forralni és elkezdtem gyurmázni. :) Vékony "gilisztákat" gyúrtam, amiket 3-4 centis nudlikra vágtam. Több adagban főztem meg, mindig akkor van kész, ha a nudlik feljönnek a víz felszínére. A leszűrt nudlikat egy tálban gyűjtöttem. Amikor megfőtt az összes, ráöntöttem a cukros mákot, elkavartam és már habzsoltuk is a párommal! Gyerekkorom emlékezetes étele... hát nem utoljára csináltam, az biztos!!!

Gyurmázás :)


Gyors tálalás a fotózáshoz... majd eltüntetés :)