Pages

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Makifood. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Makifood. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 16., hétfő

Hétvégi ízmorzsák

Bejegyezte: Zizi dátum: 5:11 0 megjegyzés

Sok-sok ízmorzsát hoztam nektek. A hétvége a pénteki citrom vásárlással kezdődött a Sarki Fűszeresnél. Közzétették ugyanis, hogy olasz kezeletlen citrom szállítmányuk érkezett. Munka után gyorsan eltekertem hozzájuk. Szerencsére még volt a kevés készletből, így tudtam venni magamnak és Reninek is. Azért volt szükségem citromra, mert egy receptet már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, amelyhez kezeletlen citromok kellenek. Recept jön majd hamarosan, de a poént azért egy fotóval le fogom lőni ebben a bejegyzésben.


Ha már ott jártam nem maradhatott el egy cappuccino és egy croissant sem...


Szombat reggel kuktáskodni indultam a Makifood Főzőiskolába. A dim sum órán segítettem vegasztrománia-val együtt. Nagyon jó kis csapat jött össze, mindenki ügyes volt, így a 7 fogásos ebéd időre elkészült.



A sok finomság közül egyetlen egy volt húsos, így szerencsére mi vegák (Anna és én) is mindent meg tudtunk kóstolni: vegetáriánus tavaszi tekercs (ez nem olyan volt, mint az enyém - másik tésztába is tekertük, a belekerülő zöldségeket is megpirítottuk, majd a tekercset kisütöttük olajban), congee (rizskása leves többféle feltéttel), vegetáriánus gőzgombóc (mennyei, ez a kedvencem - mindennap tudnék enni belőle hármat-négyet :)), fot gao (gőzölt édes kenyér), édes rizslabdák (mochi).

Töltelék készítése a gőzgombócokhoz...

Gombócok gőzölésre várva...

Terülj-terülj asztalkám...

A gőzgombócok, amelyekről azóta álmodozom... mennyei!!!


Vasárnap reggelire újra teszteltem a vegán cukormentes répa palacsinta receptjét. Így most már Green Tearoom kérésének is eleget téve, hamarosan közzéteszem a receptet.



Ez készült a citromokból...


A vasárnap esti vacsora pedig spenótos kecskesajtos quiche volt egy nagy tál salátával...




2011. december 20., kedd

Mini Dorayaki, avagy japán palacsinta édes babkrémmel

Bejegyezte: Zizi dátum: 10:54 4 megjegyzés

Hmmm... palacsinta és babkrém? Biztos megfér a kettő együtt? Én is csodálkoztam, de, amikor megkóstoltam a Taste of Japan főzőshow-n ezeket a cuki palacsintákat, elhittem Makinak.

Maki említette, hogy a japánok nem esznek édességet ebéd és vacsora után, inkább a délelőtti vagy délutáni teázáshoz, kávézáshoz esznek édes dolgokat. Ezek a palacsinták tényleg készülhetnek uzsira, mi azonban reggelire ettük. Furának tűnhet, hogy babból készül a krém a palacsintákhoz, de nekem nagyon bejött. Előző este be kell áztatni az adzuki babot hozzá. A megadott mennyiségből lesz maradék, de jól fagyasztható, így legközelebb csak a palacsintát kell összedobni, a krém már meglesz hozzá.

Az adzuki bab a Japánok egyik legkedveltebb élelmiszere és babfélesége a szójabab után. Az édes ízű bab gyakori szereplője az étkezéseiknek. Gazdag proteinekben, B1 és B2 vitaminokban, valamint magas vas- és kálcium tartalma is említésre méltó.


Mini Dorayaki - japán palacsinta édes babkrémmel

Hozzávalók:
Palacsintához:
1 és 1/4 bögre tönköly fehérliszt, szitálva
1/4 bögre hideg víz
2 db bio tojás
1/4 bögre nádcukor
2 evőkanál virágméz
1 evőkanál olaj, plusz 1 evőkanál a serpenyő kikenéséhez
1 evőkanál mirin (japán rizsbor főzéshez)
1/4 teáskanál sütőpor
csipet só
Babkrémhez:
1 bögre adzuki bab
3/4 bögre nádcukor
(A recepthez használt bögre 250 ml-es.)

A babot előző este áztassuk vízben. Másnap szűrjük le és egy lábasban tegyük fel főni 2 bögre vízben a cukorral együtt. Főzzük addig, amíg teljesen puha lesz (kb. 35-45 perc). Szűrjük le, majd robotgépben vagy villával tőrjük teljesen pépesre és tegyük félre.

Egy tálban keverjük habosra a tojásokat a cukorral, mézzel, olajjal és mirinnel. Egy másik tálba szitáljuk bele a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, só). Adjuk a száraz hozzávalókat a nedveshez és keverjük össze. Lassan adjuk hozzá a vizet, hogy sima, sűrű tésztát kapjunk. Hagyjuk állni a tésztát 10-15 percig mielőtt nekiállunk megsütni a palacsintákat.

Forrósítsunk fel egy teflon serpenyőt közepes láng felett, adjunk hozzá egy kevés olajat és papírtörlővel kenjük szét. Vegyük takarékra a lángot és kanalazzunk a serpenyőbe annyi tésztát, hogy egy 9 cm átmérőjű palacsintát kapjunk, majd süssük, amíg apró buborékok jelennek meg a tetején, az alja pedig szép barna. Fordítsuk meg a palacsintát és süssük a másik oldalát is. Folytassuk tovább a sütést, amíg elfogy a tészta. Kb. 12 palacsintát kapunk ebből a mennyiségből. A palacsinta egyik felét kenjük meg azuki babkrémmel és tegyünk egy másikat a tetejére (szendvics).


A karácsonyi hajrában, ha még töritek a fejeteket ajándékokon, akkor ajánlom figyelmetekbe a Makifood ajándékutalványait (ráadásul most egy 2000 Ft-os kupont ajándékoznak neked, így te is jól jársz :)). Kuktáskodásaim során volt szerencsém részt venni elég sok órájukon és biztosan állíthatom, hogy egy főzőóra életre szóló élményt nyújt az ajándékozottnak. Az elmúlt években I.-vel igyekszünk saját készítésű apróságokat és élményeket ajándékozni egymásnak, a tárgyak gyűjtését pedig próbáljuk mellőzni. Na jó, Hugh Fearnley-Whittingstall (River Cottage) - Veg Every Day c. vegetáriánus szakácskönyvének azért borzasztóan tudnék örülni... :)


2011. november 28., hétfő

Taste of Japan főzőshow

Bejegyezte: Zizi dátum: 6:45 0 megjegyzés

Hálás köszönet a Makifood Főzőiskola meghívásának, múlt pénteken részt vehettem Chef Maki japán főzőshow-ján az A38 hajón


Maki egy különleges menüsort állított össze és bebizonyította, hogy a japán ételek is elkészíthetők gyorsan, apró trükkökkel. Ha a megszokottól eltérőt szeretnénk, néhány különleges - de beszerezhető - alapanyaggal csodájára járhatnak vacsora vendégeink "szaktudásunknak". :) Maki minden egyes étel elkészítését bemutatta, beszélgető társával - Auréllal, aki nyolc évet élt Japánban - együtt pedig érdekes történeteket osztottak meg a résztvevőkkel, így betekintést nyerhettünk Japán kultúrájába, a japán emberek életébe és étkezési szokásaiba. Maki néhány darabot készített az egyes ételekből, az összes résztvevőnek azonban az A38 hajó konyháján készítették el a kóstolókat Maki receptjei alapján.

Sushi rizs legyezése

Olyan kulisszatitkokat tudhattunk meg, hogy miért kell a sushi rizst legyezni, hogyan kell egy rákot megtisztítani (engem vegát ez nem érint, de sokaknak hasznos információ) és, hogy a sushi nem csak úgy néz ki, ahogyan idehaza ismerjük.

Nektek is elárulom... a sushi rizs legyezése azért fontos, mert így könnyebben lehűl miközben már hozzáadtuk az ízesítést (szójaszósz, cukor, stb.), valamint a rizs jobban magába szívja az ízesítést és fényesebb is lesz!

Készül a temarizushi...

Elkészült temarizushi golyócskák kapribogyóval és citrom szeletekkel...

A menüsor:
1. Temarizushi - Labda formájú rizsgolyó füstölt lazaccal
2. Kisetsu no Yasai Misoshiru - Miso leves idényzöldségekből
3. Ebi Shinjou - Gőzben párolt rákpogácsa
4. Shungiku no Gomaae - Krizantém szezámöntettel
5. Kushikatsu to Misodare- Sertésnyárs/Zöldségnyárs miso szósszal
6. Mini Dorayaki - Édes babbal töltött tészta tallérka

Krizantém levelek blansírozása

Számomra a legérdekesebb a kriazantém volt, amelynek a zöld leveleit Maki blansírozta, szójaszósszal, cukorral, szezámolajjal ízesítette, valamint pirított, majd mozsárban összetört fekete szezámmagot kevert hozzá. Ki gondolta volna, hogy a krizantém levelek is ehetők és ilyen finomak? :)

A másik kedvencem a mini dorayaki volt. A japánok nem esznek édességet ebéd és vacsora után, inkább a délelőtti vagy délutáni teázáshoz, kávézáshoz esznek édes dolgokat. Azonban Maki tudja, hogy a magyarok édesszájúak, így a menü végén megkóstolhattuk a mini palacsintákat, amelynek a tésztájába nem került semmilyen édesítőszer, viszont a krémbe - azuki babkrém - igen. Furának tűnhet, hogy babból készített krémet a palacsintákhoz, de nekem nagyon bejött. Úgyis imádok új palacsinta recepteket kipróbálni, úgyhogy hamarosan jövök a mini dorayaki receptjével.


Az estet színesítette a Marumoto üzlet zöld tea kóstolóival. Olyan különleges teákat kóstolhattunk, mint a Genmaicha (pirított japán zöld tea) és az Ureshinocha (japán zöld tea pirított barna rizzsel).


Az este nagyon jó hangulatban telt, köszönet Makinak és a szervezőknek!


2011. július 24., vasárnap

Vegán cukormentes csokoládétorta málna coulis-val

Bejegyezte: Zizi dátum: 23:40 3 megjegyzés

Bár engem a 40 fokos nyári idő sem tántorít el a sütő bekapcsolásától, az őszi esős júliusi időjárás még inkább a sütőhöz terelt az elmúlt hétvégén... már csak azért is, mert így felmelegedett egy kicsit a lakás. Meg jólesik egy szelet langyos sütibe beleharapni akkor, amikor kint 16 fok van, borús az idő vagy esik az eső. Ráadásul, ha csokis az a süti, akkor még az ember szíve és kedve is felmelegszik tőle.

Egészséges vegán, cukormentes receptet kerestem, ugyanis a torta egy 1 éves  kislány szülinapjára készült, aki még édességet egyáltalán nem evett. Na ettől ő nem esett hanyatt, mi felnőttek viszont imádtuk. Eljön az a nap, amikor ő is habzsolni fogja a csokis élvezeteket. :)


A receptet egyik kuktáskodásom során tanultam Makitól, egy egészséges édességek órán. Nagyon picit változtattam csak rajta, ugyanis a juharszirupon kívül rapadura (finomítatlan nádcukor) van a receptben, amit én lecseréltem mézre. Az órán vegán csokoládé ganache-t készítettünk hozzá, az idő rövidsége miatt én ezt lecseréltem málna coulis-ra.

Vegán cukormentes csokoládétorta málna coulis-val

Hozzávalók:
Tortához:
- 1 bögre tönköly fehérliszt
- 1 és 1/4 bögre teljeskiörlésű tönkölyliszt
- 1/2 bögre + 2 evőkanál cukormentes kakaó
- 1/2 bögre kókuszzsír, felolvasztva
- 1/2 bögre méz
- 1 bögre juharszirup
- 1 bögre zabtej
- 2 teáskanál sütőpor
- 2 teáskanál szódabikarbóna
- 2 teáskanál almaecet
- 1 teáskanál só
- 1/2 teáskanál fahéj
- 1 vaníliarúd kikapart magjai
Málna coulis-hoz:
- 300 g málna
- 2 teáskanál méz

Egy tálba szitáljuk bele a száraz hozzávalókat: lisztek, kakaó, szódabikarbóna, sütőpor, só, fahéj. Egy másik tálban keverjük össze a zabtejet a juharsziruppal, a mézzel, a kókuszolajjal, az almaecettel és a vaníliával. Öntsük a nedves hozzávalókat a szárazhoz és jól keverjük el, hogy sima tésztát kapjunk. Közben melegítsük elő a sütőt 175 fokra, egy 22 cm-es kapcsos formát pedig béleljünk ki sütőpapírral, kenjük be kókuszzsírral és szórjuk meg 2 evőkanál kakaóporral. Öntsük a tésztát a formába és süssük 40-45 percig 175-180 fokon. Végezzünk tűpróbát mielőtt kivesszük.

A torta sülése közben készítsük el a coulis-t. A málnát botmixerrel pürésítsük, majd szűrjük illetve passzírozzuk át egy szűrőn egy spatula segítségével. Az így kapott sima szószhoz adjunk két teáskanál mézet. Ezzel a gyönyörű pirosas bordós málna coulis-val csorgassuk meg a tortaszeleteket.


Ahol vendégségben voltunk, csodaszép színekben pompázott a kert, csináltam néhány képet nektek. Imádom a nyári virágokat, de hát ki nem?




2011. február 7., hétfő

Dundi kenyér, lapos kenyér, cserépben sült kenyér

Bejegyezte: Zizi dátum: 7:19 1 megjegyzés
Forrás: Makifood

Múlt csütörtökön részt vettem a Makifood legújabb óráján, a Mindennapi kenyerünkön, amit Kaldeneker György vezényelt le. :) Jó kis csapat gyűlt össze, nagy volt az összhang, mindenki keményen gyúrt és dagasztott, jókat beszélgettünk és hát persze ettünk is. Őszintén megmondom, nem állok a helyzet magaslatán, ami a kenyér készítést, kenyérsütést illeti. Azt hiszem, itt a blogon sem bővelkedek ilyen receptekben. De ami késik, az nem mindig a busz... ugye? :) Most egy kicsit belepillanthattam a kulisszák mögé, hogy nem is olyan nagy macera kenyeret sütni otthon, amivel aztán elkápráztathatjuk és jól is lakathatjuk vendégeinket.

Focaccia dagasztása (Forrás: Makifood)

Vadrizses kenyér kelesztés előtt (Forrás: Makifood)

Négyféle kenyeret készítettünk: feta sajtos-aszalt paradicsomos cserépben sült kenyérkéket,  vadrizses kenyeret, rozmaringos-olajbogyós focacciat és angol pogácsákat. Ezenkívül összedobtunk egy kis padlizsánkrémet is, hogy legyen mit kenni a kenyerekre a vajon és az olívaolajon kívül (ebbe inkább mártogattuk a falatokat).

A kis egérkék megkeltek :) (Forrás: Makifood)

Kisült vadrizses kenyér (Forrás: Makifood)

Kedvencem a focaccia volt ropogós héjjal, omlós puha belsővel. A vadrizses kenyeret kelesztés után nyolc részre osztottuk és hosszúkás zsemléket (engem kis egerekre emlékeztetett a formájuk :)) formáztunk belőlük, ezeket tettük a tortaformába, újra kelesztettük, majd megsütöttük. A cserépben sült fetasajtos kenyérkék nagyon mutatósak voltak, a sajt pedig nem olvadt szét, hanem kocka formájú maradt és nagyon látványos volt, amikor Gyuri felszeletelte. Az angol pogácsát ismertem már korábban is, sőt egy ideje tervbe is vettem, hogy megsütöm, de nem vettem rá még magam. Ez az óra adott egy kis löketet, hogy kipróbáljam, ugyanis gyorsan el lehet készíteni. Két évet éltem Angliában és ott épp elég cream tea élményben volt része, szóval jó lesz a régi ízeket felidézni.

Cserépben sült feta sajtos-aszalt paradicsomos kenyérkék (Forrás: Makifood)

Angol pogácsa (Forrás: Makifood)

Jól éreztem magam nagyon, egy újabb világ nyílt meg előttem! Köszönöm a lehetőséget, hogy ott lehettem!

További beszámolók:
- Makifood blogján
- Reni blogján
- Kriszti blogján

*****

Az elmúlt hetekben két bloggertől is díjat kaptam. Az egyiket Rékától, a másikat Krisztitől. Köszönöm nekik, hogy gondoltak rám. Láttam, hogy már nagyon sok helyre eljutott a díj, így én nem küldöm tovább senkinek, inkább megemelem minden gasztroblogger előtt a kalapom! Jó munkát végeztek csajok, srácok! :)

Óóó, és még valami... megjelent a második írásom a Travel Belles weblapján Hollókőről! Nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam Magyarország eme szegletének a bemutatására! :)


2010. december 20., hétfő

Karácsonyra hangolódás 3: Vegán mogyoróvajas keksz

Bejegyezte: Zizi dátum: 2:22 1 megjegyzés

Ezt a receptet a Makifood Főzőiskola oktatójától Chef Makitól tanultam. Kuktáskodásaim során lehetőségem van Maki szuper finom és egészséges, vegetáriánus, vegán receptjeit  is megismernem. Azt hiszem, ezt a kekszet először a januári nyílt napjukon kóstoltam... már akkor lenyűgözött. Aztán kiderült, hogy vegán (ez nem jelenti azt, hogy margarin van benne!) és nagyon egyszerű elkészíteni. Feltétlen süssétek meg karácsonyra!

Vegán mogyoróvajas keksz

Hozzávalók:
-1,5-2 bögre teljeskiörlésű tönkölyliszt vagy búzaliszt, átszitálva
- 3/4 bögre mogyoróvaj, krémes (nem a darabos)
- 1/3 bögre kókuszolaj
- 1/4 bögre juharszirup
- 1/4 teáskanál só
(A recepthez használt bögre 2,5-2,6 dl-es.)

Minden hozzávalót tegyünk egy tálba, majd gyúrjuk össze. Könnyen formázható tésztát kapunk. Görgessünk kis golyókat belőle és tegyük sütőpapírral bélelt tepsire. Villával lapítsuk ki a golyókat keksz formára (ettől lesznek csíkosak, kb. 4 cm átmérőjű egy keksz). 175 fokon süssük 15-20 percig.


A karácsonyi hajrában, ha még most veszed meg az ajándékokat, akkor jó tudni, hogy Makiék ajándékutalványai 2010. december 23-ig személyesen, készpénzzel megvásárolhatók TreeHugger Dan's könyvesboltjában. Infó az ajándékutalványokról itt.


2010. augusztus 6., péntek

Kukta wanted!

Bejegyezte: Zizi dátum: 4:27 0 megjegyzés
Egyik kedvenc budapesti helyem, a Makifood főzőiskola 2010 őszétől újabb kukta segédeket keres. Mivel az elmúlt félévben sikerült igen jó tapasztalatokra szert tennem kuktaként a főzőiskolában - amiről írtam is egy beszámolót -, gondoltam, megosztom az Olvasóimmal ezt az örömhírt, hátha lesznek olyanok, akik ennek hatására jelentkeznek majd.

Maki és a kukták (Forrás: Makifood főzőiskola)

Kuktáskodni nem egyszerű feladat, de nem is lehetetlen. Tudni kell egyszerre figyelni, koncentrálni több mindenre. Saját tapasztalatom szerint pedig az egyik legfontosabb dolog, hogy gyorsan memorizáld, hogy mi hol található, minek hol van a helye és akkor nem lesznek problémáid; mindenkinek gördülékenyen tudsz majd segíteni. Ha ezek után úgy érzed, még mindig lázba hoz a kihívás, olvass tovább, tudd meg a részleteket és jelentkezz!

Mindenki figyel (Forrás: Makifood főzőiskola)

A kuktáskodás alatt a főzőtanfolyamok keretében a segédek részt vesznek az ételkészítés teljes folyamatában, elsajátítják a "mis en place" és a megfelelő előkészítés alapjait, valamint a legfontosabb késtechnikákat.  A főzőiskolában széleskörű a tanfolyami paletta, a nemzetközi konyha receptjeit szezonális, friss alapanyagokból készítik el a hallgatók Chef Maki irányításával és a kukták segítségével. A feladat ellátásához az angol nyelvtudás előny, de nem feltétel. A kukták a tanulási lehetőségért cserébe bérezést nem kapnak, viszont jó hír a diákoknak, hogy a szakmai gyakorlatról igazolást tudnak kiállítani. 

Ha szeretnéd kipróbálni magad egy éles konyhai környezetben, szeretnél tanulni egy képzett chef-től, ne gondolkozz, hanem küldj egy emailt egy rövid bemutatkozással a makifood@gmail.com email címre.

2010. április 7., szerda

Kukta kalandok

Bejegyezte: Zizi dátum: 5:10 6 megjegyzés
 
Bejárat a főzőiskolába

Év elején a Makifood főzőiskola hirdetett pozíciót kuktáknak. Egyből ráharaptam a dologra. Úgy gondoltam, ezzel is bővíthetem ismereteimet, tanulhatok újat, ha egy képzett chef mellett kuktáskodom. Szakács végzettség nem volt feltétel, csak az, hogy szeressek főzni, érdeklődjek a gasztronómia iránt és ha még beszélek is angolul, akkor tuti a siker. Így kerültem Maki mellé kuktáskodni! :)


Maki szakácskönyv gyűjteménye

Maki Stevenson Japánban született, élt az USA-ban is és magyar férje által került hazánkba. Nemzetközileg ismert new yorki éttermekben tanulta a szakmát, ahol igen kemény feltételeknek kellett megfelelnie. Stílusát a finom, egyszerű alapanyagok, tápanyagban kiegyensúlyozott élelmiszerek jellemzik távoli tájak ízvilágával fűszerezve. Igazi lokálpatrióta, bárhol is él a világon. Szereti a lakóhelye környékén kapható piacokról, kis üzletekből beszerezni a főzéshez szükséges alapanyagokat a szezonalitásnak megfelelően. Sokat mosolyog, még akkor is, amikor a feje tetején áll (10 hallgatóval és 2 kuktával) a lakásában kialakított nagy konyhája :), ami az oktatás helyszínéül is szolgál.

Előkészítve

Mindig két kukta segítkezik egy tanfolyamon. Feladataink közé tartozik: a recept átolvasása után a hozzávalók és konyhai eszközök előkészítése, csoportosítása; a főzőpult elrendezése; vágódeszkák, kések, konyharuhák előkészítése; a vendégek fogadása, útba igazítása. Az óra alatt pedig a keletkező hulladék gyűjtése; elhasznált eszközök pótlása; mosogatás, edények mosogatógépbe helyezése; segítségnyújtás szeletelésben, alapanyagok előkészítésében; figyelni a résztvevőket, hogy kinek mire van szüksége... szóval rohangálunk, mint pók a falon :), de van azért arra is idő, hogy figyeljük a tanfolyam menetét, Maki tanácsait és ötleteit.

Félig készen

Többek között így tanultam meg, hogy a gyömbért nem késsel érdemes hámozni, hanem kanállal, így sokkal vékonyabb rétegben jön le a héja és nem vész kárba olyan sok belőle. Tőle tanultam meg azt is, hogyan kell helyesen fogni egy chef kést; hogyan érdemes meghámozni egy vöröshagymát, hogy utána könnyen aprítható legyen. Maki mindig ügyel arra, hogy a kuktáknak is elmondja mit-mivel-hogyan kell készíteni. Minden alkalommal tanulok valami újat, ezért hálás vagyok a lehetőségért, hogy ott lehetek.




A Makifood főzőiskola most egy rövid szünetet tart, ugyanis Maki anyai örömök elé néz az elkövetkező hetekben. Ősszel azonban újult erővel folytatják tanfolyamaikat az egészséges táplálkozást figyelemben tartva.


2010. február 25., csütörtök

Az étel szeretete - Interjú Maki Stevenson-nal

Bejegyezte: Zizi dátum: 1:32 0 megjegyzés
Maki Stevenson - akit Magyarországon Chef Makiként ismerhetünk - egy olyan családba született, melyben mindenki rajongott az ételekért. Már korán megismerte a gourmet ételek ízvilágát. Maki New Yorkban tanult a Natural Gourmet Institute-ban és olyan híres éttermekben dolgozott, mint a Megu és a Craft. Stílusát a finom, egyszerű alapanyagok, tápanyagban kiegyensúlyozott élelmiszerek jellemzik távoli tájak ízvilágával fűszerezve. Saját főzőiskolát működtet Budapesten, melyet az otthonában alakított ki a nappalival egybenyitva, így tágas, világos térben főzhet a tanulni vágyókkal.


ZK: Mit kell tudnunk rólad?
MS: Japánban születtem, életem felét ott töltöttem, a másik felét pedig az USA-ban. Zeneművészeti diplomát szereztem a Texas Christian University-n (Texasi Keresztény Egyetem), ahol találkoztam a férjemmel. A diplomaosztó után jöttem először Magyarországra, amikor őt meglátogattam.

ZK: Mikor kezdtél el főzni?
MS: Már akkor, amikor gyerek voltam. A szüleim imádják a gasztronómiát, igazi gourmet-k, az anyukám pedig szintén tartott főzőtanfolyamokat. Szóval mindig finomakat ettünk. :)

ZK: Hogyan vált a főzés megélhetéssé?
MS: Az egész akkor kezdődött, amikor elhatároztam, hogy ezt a szakmát hivatalosan is meg szeretném tanulni (a Natural Gourmet Institute-ban). Ezután pedig 2003-ban new yorki éttermekben kezdtem el dolgozni.

ZK: Japán? USA? vagy Magyarország? Melyiket részesíted előnyben?
MS: Hmmmm... nehéz kérdés. Ételek szempontjából Japánt és USA-t választom. Nyugodt életmód miatt pedig Magyaroszágot.

ZK: Mi a legfurább számodra a magyar étkezési szokásokban?
MS: Az, hogy a magyarok agyon főzik a zöldségeket, eldobják a zöldségek még ehető részeit. A napi hús/felvágott fogyasztást is soknak találom.

ZK: Mi hiányzik Japánból?
MS: Minden... a fürdőktól kezdve a rizsig, piacokig, a télen is kék égboltig, a részletekre való alapos figyelem, a kedvesség, a pontosság. És természetesen a családom.

ZK: Készítettél már olyan ételt, ami nagyon különleges volt és sikere lett?
MS: Nem emlékszem, hogy elkészítettem volna A legkülönlegesebb ételt. Bármelyik étel, amelyik különleges, az azért van, mert jók az alapanyagok és jó a társaság, akikkel elfogyasztom. Elkészítheted a legjobb ételt is, de ha rossz a társaság, az étel se fog ízleni.

ZK: Kedvenc magyar ételed?
MS: Időről időre változik. Jelenleg a meggyes pite a kedvencem, néhány napja pedig a babgulyás volt. :)

ZK: Kedvenc japán étel?
MS: Nattoh mekabuval!! (Erjesztett szójabab szárított hínárlevéllel - szerk.) Ezt fogom enni a halálos ágyamon!!

ZK: Hol szerzed be az alapanyagokat a főzéshez?
MS: Lokálpatrióta vagyok. Szinte mindent a Lehel piacon vagy a környéken lévő bio ABC-ből szerzek be.

ZK: Sok helyen jártál a világban. Mi volt a legemlékezetesebb fogás, amit ettél? És miért?
MS: Nem tudok csak egyet választani. Ettem nagyon finom csirke levest - melyet a Karin törzs készített el - Thaiföldön egy 9 órás túrázás után. Azért is ízlett nagyon, mert az állatot ők maguk nevelték és csak miattunk vágták le. Ettem Svédország déli részén a tengerparton isteni ratatouille-t, amit szabad tűzön főztünk, hozzá nagyon finom bort ittunk és friss, ropogós bagettet ettünk, melyet a sógornőm sütött. Közben néztük a partról a tökéletes naplementét, majd később a teliholdat. Bármilyen étel lehet mennyei ízű, ha jó energia és szeretet párosul hozzá.

ZK: Most egy másik fajta utazásra készülsz. :) Azt hiszem elárulhatjuk az olvasóknak, hogy hamarosan anyai örömök elé nézel. Hogyan befolyásolja ez majd a főzőiskolád működését? Lesznek még tanfolyamok Makinál?
MS: Több külső segítségre lesz szükségünk a jövőben, terveink szerint az őszi szemesztert ugyanúgy folytatjuk majd, mint eddig. Több vendégtanárt tervezünk meghívni és szeretnénk kíbővíteni a kurzusainkat még több egészséget támogató témával.

ZK: Köszönöm az interjút Maki. Kívánok sok-sok örömet, kicsattanó egészséget neked és a kisbabádnak és erőt az új kezdethez!

(Makinak 2010. április 23-án megszületett a kisfia, a neve Ezra lett. Részleteket itt olvashattok.)


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Makifood. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Makifood. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 16., hétfő

Hétvégi ízmorzsák


Sok-sok ízmorzsát hoztam nektek. A hétvége a pénteki citrom vásárlással kezdődött a Sarki Fűszeresnél. Közzétették ugyanis, hogy olasz kezeletlen citrom szállítmányuk érkezett. Munka után gyorsan eltekertem hozzájuk. Szerencsére még volt a kevés készletből, így tudtam venni magamnak és Reninek is. Azért volt szükségem citromra, mert egy receptet már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, amelyhez kezeletlen citromok kellenek. Recept jön majd hamarosan, de a poént azért egy fotóval le fogom lőni ebben a bejegyzésben.


Ha már ott jártam nem maradhatott el egy cappuccino és egy croissant sem...


Szombat reggel kuktáskodni indultam a Makifood Főzőiskolába. A dim sum órán segítettem vegasztrománia-val együtt. Nagyon jó kis csapat jött össze, mindenki ügyes volt, így a 7 fogásos ebéd időre elkészült.



A sok finomság közül egyetlen egy volt húsos, így szerencsére mi vegák (Anna és én) is mindent meg tudtunk kóstolni: vegetáriánus tavaszi tekercs (ez nem olyan volt, mint az enyém - másik tésztába is tekertük, a belekerülő zöldségeket is megpirítottuk, majd a tekercset kisütöttük olajban), congee (rizskása leves többféle feltéttel), vegetáriánus gőzgombóc (mennyei, ez a kedvencem - mindennap tudnék enni belőle hármat-négyet :)), fot gao (gőzölt édes kenyér), édes rizslabdák (mochi).

Töltelék készítése a gőzgombócokhoz...

Gombócok gőzölésre várva...

Terülj-terülj asztalkám...

A gőzgombócok, amelyekről azóta álmodozom... mennyei!!!


Vasárnap reggelire újra teszteltem a vegán cukormentes répa palacsinta receptjét. Így most már Green Tearoom kérésének is eleget téve, hamarosan közzéteszem a receptet.



Ez készült a citromokból...


A vasárnap esti vacsora pedig spenótos kecskesajtos quiche volt egy nagy tál salátával...




2011. december 20., kedd

Mini Dorayaki, avagy japán palacsinta édes babkrémmel


Hmmm... palacsinta és babkrém? Biztos megfér a kettő együtt? Én is csodálkoztam, de, amikor megkóstoltam a Taste of Japan főzőshow-n ezeket a cuki palacsintákat, elhittem Makinak.

Maki említette, hogy a japánok nem esznek édességet ebéd és vacsora után, inkább a délelőtti vagy délutáni teázáshoz, kávézáshoz esznek édes dolgokat. Ezek a palacsinták tényleg készülhetnek uzsira, mi azonban reggelire ettük. Furának tűnhet, hogy babból készül a krém a palacsintákhoz, de nekem nagyon bejött. Előző este be kell áztatni az adzuki babot hozzá. A megadott mennyiségből lesz maradék, de jól fagyasztható, így legközelebb csak a palacsintát kell összedobni, a krém már meglesz hozzá.

Az adzuki bab a Japánok egyik legkedveltebb élelmiszere és babfélesége a szójabab után. Az édes ízű bab gyakori szereplője az étkezéseiknek. Gazdag proteinekben, B1 és B2 vitaminokban, valamint magas vas- és kálcium tartalma is említésre méltó.


Mini Dorayaki - japán palacsinta édes babkrémmel

Hozzávalók:
Palacsintához:
1 és 1/4 bögre tönköly fehérliszt, szitálva
1/4 bögre hideg víz
2 db bio tojás
1/4 bögre nádcukor
2 evőkanál virágméz
1 evőkanál olaj, plusz 1 evőkanál a serpenyő kikenéséhez
1 evőkanál mirin (japán rizsbor főzéshez)
1/4 teáskanál sütőpor
csipet só
Babkrémhez:
1 bögre adzuki bab
3/4 bögre nádcukor
(A recepthez használt bögre 250 ml-es.)

A babot előző este áztassuk vízben. Másnap szűrjük le és egy lábasban tegyük fel főni 2 bögre vízben a cukorral együtt. Főzzük addig, amíg teljesen puha lesz (kb. 35-45 perc). Szűrjük le, majd robotgépben vagy villával tőrjük teljesen pépesre és tegyük félre.

Egy tálban keverjük habosra a tojásokat a cukorral, mézzel, olajjal és mirinnel. Egy másik tálba szitáljuk bele a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, só). Adjuk a száraz hozzávalókat a nedveshez és keverjük össze. Lassan adjuk hozzá a vizet, hogy sima, sűrű tésztát kapjunk. Hagyjuk állni a tésztát 10-15 percig mielőtt nekiállunk megsütni a palacsintákat.

Forrósítsunk fel egy teflon serpenyőt közepes láng felett, adjunk hozzá egy kevés olajat és papírtörlővel kenjük szét. Vegyük takarékra a lángot és kanalazzunk a serpenyőbe annyi tésztát, hogy egy 9 cm átmérőjű palacsintát kapjunk, majd süssük, amíg apró buborékok jelennek meg a tetején, az alja pedig szép barna. Fordítsuk meg a palacsintát és süssük a másik oldalát is. Folytassuk tovább a sütést, amíg elfogy a tészta. Kb. 12 palacsintát kapunk ebből a mennyiségből. A palacsinta egyik felét kenjük meg azuki babkrémmel és tegyünk egy másikat a tetejére (szendvics).


A karácsonyi hajrában, ha még töritek a fejeteket ajándékokon, akkor ajánlom figyelmetekbe a Makifood ajándékutalványait (ráadásul most egy 2000 Ft-os kupont ajándékoznak neked, így te is jól jársz :)). Kuktáskodásaim során volt szerencsém részt venni elég sok órájukon és biztosan állíthatom, hogy egy főzőóra életre szóló élményt nyújt az ajándékozottnak. Az elmúlt években I.-vel igyekszünk saját készítésű apróságokat és élményeket ajándékozni egymásnak, a tárgyak gyűjtését pedig próbáljuk mellőzni. Na jó, Hugh Fearnley-Whittingstall (River Cottage) - Veg Every Day c. vegetáriánus szakácskönyvének azért borzasztóan tudnék örülni... :)


2011. november 28., hétfő

Taste of Japan főzőshow


Hálás köszönet a Makifood Főzőiskola meghívásának, múlt pénteken részt vehettem Chef Maki japán főzőshow-ján az A38 hajón


Maki egy különleges menüsort állított össze és bebizonyította, hogy a japán ételek is elkészíthetők gyorsan, apró trükkökkel. Ha a megszokottól eltérőt szeretnénk, néhány különleges - de beszerezhető - alapanyaggal csodájára járhatnak vacsora vendégeink "szaktudásunknak". :) Maki minden egyes étel elkészítését bemutatta, beszélgető társával - Auréllal, aki nyolc évet élt Japánban - együtt pedig érdekes történeteket osztottak meg a résztvevőkkel, így betekintést nyerhettünk Japán kultúrájába, a japán emberek életébe és étkezési szokásaiba. Maki néhány darabot készített az egyes ételekből, az összes résztvevőnek azonban az A38 hajó konyháján készítették el a kóstolókat Maki receptjei alapján.

Sushi rizs legyezése

Olyan kulisszatitkokat tudhattunk meg, hogy miért kell a sushi rizst legyezni, hogyan kell egy rákot megtisztítani (engem vegát ez nem érint, de sokaknak hasznos információ) és, hogy a sushi nem csak úgy néz ki, ahogyan idehaza ismerjük.

Nektek is elárulom... a sushi rizs legyezése azért fontos, mert így könnyebben lehűl miközben már hozzáadtuk az ízesítést (szójaszósz, cukor, stb.), valamint a rizs jobban magába szívja az ízesítést és fényesebb is lesz!

Készül a temarizushi...

Elkészült temarizushi golyócskák kapribogyóval és citrom szeletekkel...

A menüsor:
1. Temarizushi - Labda formájú rizsgolyó füstölt lazaccal
2. Kisetsu no Yasai Misoshiru - Miso leves idényzöldségekből
3. Ebi Shinjou - Gőzben párolt rákpogácsa
4. Shungiku no Gomaae - Krizantém szezámöntettel
5. Kushikatsu to Misodare- Sertésnyárs/Zöldségnyárs miso szósszal
6. Mini Dorayaki - Édes babbal töltött tészta tallérka

Krizantém levelek blansírozása

Számomra a legérdekesebb a kriazantém volt, amelynek a zöld leveleit Maki blansírozta, szójaszósszal, cukorral, szezámolajjal ízesítette, valamint pirított, majd mozsárban összetört fekete szezámmagot kevert hozzá. Ki gondolta volna, hogy a krizantém levelek is ehetők és ilyen finomak? :)

A másik kedvencem a mini dorayaki volt. A japánok nem esznek édességet ebéd és vacsora után, inkább a délelőtti vagy délutáni teázáshoz, kávézáshoz esznek édes dolgokat. Azonban Maki tudja, hogy a magyarok édesszájúak, így a menü végén megkóstolhattuk a mini palacsintákat, amelynek a tésztájába nem került semmilyen édesítőszer, viszont a krémbe - azuki babkrém - igen. Furának tűnhet, hogy babból készített krémet a palacsintákhoz, de nekem nagyon bejött. Úgyis imádok új palacsinta recepteket kipróbálni, úgyhogy hamarosan jövök a mini dorayaki receptjével.


Az estet színesítette a Marumoto üzlet zöld tea kóstolóival. Olyan különleges teákat kóstolhattunk, mint a Genmaicha (pirított japán zöld tea) és az Ureshinocha (japán zöld tea pirított barna rizzsel).


Az este nagyon jó hangulatban telt, köszönet Makinak és a szervezőknek!


2011. július 24., vasárnap

Vegán cukormentes csokoládétorta málna coulis-val


Bár engem a 40 fokos nyári idő sem tántorít el a sütő bekapcsolásától, az őszi esős júliusi időjárás még inkább a sütőhöz terelt az elmúlt hétvégén... már csak azért is, mert így felmelegedett egy kicsit a lakás. Meg jólesik egy szelet langyos sütibe beleharapni akkor, amikor kint 16 fok van, borús az idő vagy esik az eső. Ráadásul, ha csokis az a süti, akkor még az ember szíve és kedve is felmelegszik tőle.

Egészséges vegán, cukormentes receptet kerestem, ugyanis a torta egy 1 éves  kislány szülinapjára készült, aki még édességet egyáltalán nem evett. Na ettől ő nem esett hanyatt, mi felnőttek viszont imádtuk. Eljön az a nap, amikor ő is habzsolni fogja a csokis élvezeteket. :)


A receptet egyik kuktáskodásom során tanultam Makitól, egy egészséges édességek órán. Nagyon picit változtattam csak rajta, ugyanis a juharszirupon kívül rapadura (finomítatlan nádcukor) van a receptben, amit én lecseréltem mézre. Az órán vegán csokoládé ganache-t készítettünk hozzá, az idő rövidsége miatt én ezt lecseréltem málna coulis-ra.

Vegán cukormentes csokoládétorta málna coulis-val

Hozzávalók:
Tortához:
- 1 bögre tönköly fehérliszt
- 1 és 1/4 bögre teljeskiörlésű tönkölyliszt
- 1/2 bögre + 2 evőkanál cukormentes kakaó
- 1/2 bögre kókuszzsír, felolvasztva
- 1/2 bögre méz
- 1 bögre juharszirup
- 1 bögre zabtej
- 2 teáskanál sütőpor
- 2 teáskanál szódabikarbóna
- 2 teáskanál almaecet
- 1 teáskanál só
- 1/2 teáskanál fahéj
- 1 vaníliarúd kikapart magjai
Málna coulis-hoz:
- 300 g málna
- 2 teáskanál méz

Egy tálba szitáljuk bele a száraz hozzávalókat: lisztek, kakaó, szódabikarbóna, sütőpor, só, fahéj. Egy másik tálban keverjük össze a zabtejet a juharsziruppal, a mézzel, a kókuszolajjal, az almaecettel és a vaníliával. Öntsük a nedves hozzávalókat a szárazhoz és jól keverjük el, hogy sima tésztát kapjunk. Közben melegítsük elő a sütőt 175 fokra, egy 22 cm-es kapcsos formát pedig béleljünk ki sütőpapírral, kenjük be kókuszzsírral és szórjuk meg 2 evőkanál kakaóporral. Öntsük a tésztát a formába és süssük 40-45 percig 175-180 fokon. Végezzünk tűpróbát mielőtt kivesszük.

A torta sülése közben készítsük el a coulis-t. A málnát botmixerrel pürésítsük, majd szűrjük illetve passzírozzuk át egy szűrőn egy spatula segítségével. Az így kapott sima szószhoz adjunk két teáskanál mézet. Ezzel a gyönyörű pirosas bordós málna coulis-val csorgassuk meg a tortaszeleteket.


Ahol vendégségben voltunk, csodaszép színekben pompázott a kert, csináltam néhány képet nektek. Imádom a nyári virágokat, de hát ki nem?




2011. február 7., hétfő

Dundi kenyér, lapos kenyér, cserépben sült kenyér

Forrás: Makifood

Múlt csütörtökön részt vettem a Makifood legújabb óráján, a Mindennapi kenyerünkön, amit Kaldeneker György vezényelt le. :) Jó kis csapat gyűlt össze, nagy volt az összhang, mindenki keményen gyúrt és dagasztott, jókat beszélgettünk és hát persze ettünk is. Őszintén megmondom, nem állok a helyzet magaslatán, ami a kenyér készítést, kenyérsütést illeti. Azt hiszem, itt a blogon sem bővelkedek ilyen receptekben. De ami késik, az nem mindig a busz... ugye? :) Most egy kicsit belepillanthattam a kulisszák mögé, hogy nem is olyan nagy macera kenyeret sütni otthon, amivel aztán elkápráztathatjuk és jól is lakathatjuk vendégeinket.

Focaccia dagasztása (Forrás: Makifood)

Vadrizses kenyér kelesztés előtt (Forrás: Makifood)

Négyféle kenyeret készítettünk: feta sajtos-aszalt paradicsomos cserépben sült kenyérkéket,  vadrizses kenyeret, rozmaringos-olajbogyós focacciat és angol pogácsákat. Ezenkívül összedobtunk egy kis padlizsánkrémet is, hogy legyen mit kenni a kenyerekre a vajon és az olívaolajon kívül (ebbe inkább mártogattuk a falatokat).

A kis egérkék megkeltek :) (Forrás: Makifood)

Kisült vadrizses kenyér (Forrás: Makifood)

Kedvencem a focaccia volt ropogós héjjal, omlós puha belsővel. A vadrizses kenyeret kelesztés után nyolc részre osztottuk és hosszúkás zsemléket (engem kis egerekre emlékeztetett a formájuk :)) formáztunk belőlük, ezeket tettük a tortaformába, újra kelesztettük, majd megsütöttük. A cserépben sült fetasajtos kenyérkék nagyon mutatósak voltak, a sajt pedig nem olvadt szét, hanem kocka formájú maradt és nagyon látványos volt, amikor Gyuri felszeletelte. Az angol pogácsát ismertem már korábban is, sőt egy ideje tervbe is vettem, hogy megsütöm, de nem vettem rá még magam. Ez az óra adott egy kis löketet, hogy kipróbáljam, ugyanis gyorsan el lehet készíteni. Két évet éltem Angliában és ott épp elég cream tea élményben volt része, szóval jó lesz a régi ízeket felidézni.

Cserépben sült feta sajtos-aszalt paradicsomos kenyérkék (Forrás: Makifood)

Angol pogácsa (Forrás: Makifood)

Jól éreztem magam nagyon, egy újabb világ nyílt meg előttem! Köszönöm a lehetőséget, hogy ott lehettem!

További beszámolók:
- Makifood blogján
- Reni blogján
- Kriszti blogján

*****

Az elmúlt hetekben két bloggertől is díjat kaptam. Az egyiket Rékától, a másikat Krisztitől. Köszönöm nekik, hogy gondoltak rám. Láttam, hogy már nagyon sok helyre eljutott a díj, így én nem küldöm tovább senkinek, inkább megemelem minden gasztroblogger előtt a kalapom! Jó munkát végeztek csajok, srácok! :)

Óóó, és még valami... megjelent a második írásom a Travel Belles weblapján Hollókőről! Nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam Magyarország eme szegletének a bemutatására! :)


2010. december 20., hétfő

Karácsonyra hangolódás 3: Vegán mogyoróvajas keksz


Ezt a receptet a Makifood Főzőiskola oktatójától Chef Makitól tanultam. Kuktáskodásaim során lehetőségem van Maki szuper finom és egészséges, vegetáriánus, vegán receptjeit  is megismernem. Azt hiszem, ezt a kekszet először a januári nyílt napjukon kóstoltam... már akkor lenyűgözött. Aztán kiderült, hogy vegán (ez nem jelenti azt, hogy margarin van benne!) és nagyon egyszerű elkészíteni. Feltétlen süssétek meg karácsonyra!

Vegán mogyoróvajas keksz

Hozzávalók:
-1,5-2 bögre teljeskiörlésű tönkölyliszt vagy búzaliszt, átszitálva
- 3/4 bögre mogyoróvaj, krémes (nem a darabos)
- 1/3 bögre kókuszolaj
- 1/4 bögre juharszirup
- 1/4 teáskanál só
(A recepthez használt bögre 2,5-2,6 dl-es.)

Minden hozzávalót tegyünk egy tálba, majd gyúrjuk össze. Könnyen formázható tésztát kapunk. Görgessünk kis golyókat belőle és tegyük sütőpapírral bélelt tepsire. Villával lapítsuk ki a golyókat keksz formára (ettől lesznek csíkosak, kb. 4 cm átmérőjű egy keksz). 175 fokon süssük 15-20 percig.


A karácsonyi hajrában, ha még most veszed meg az ajándékokat, akkor jó tudni, hogy Makiék ajándékutalványai 2010. december 23-ig személyesen, készpénzzel megvásárolhatók TreeHugger Dan's könyvesboltjában. Infó az ajándékutalványokról itt.


2010. augusztus 6., péntek

Kukta wanted!

Egyik kedvenc budapesti helyem, a Makifood főzőiskola 2010 őszétől újabb kukta segédeket keres. Mivel az elmúlt félévben sikerült igen jó tapasztalatokra szert tennem kuktaként a főzőiskolában - amiről írtam is egy beszámolót -, gondoltam, megosztom az Olvasóimmal ezt az örömhírt, hátha lesznek olyanok, akik ennek hatására jelentkeznek majd.

Maki és a kukták (Forrás: Makifood főzőiskola)

Kuktáskodni nem egyszerű feladat, de nem is lehetetlen. Tudni kell egyszerre figyelni, koncentrálni több mindenre. Saját tapasztalatom szerint pedig az egyik legfontosabb dolog, hogy gyorsan memorizáld, hogy mi hol található, minek hol van a helye és akkor nem lesznek problémáid; mindenkinek gördülékenyen tudsz majd segíteni. Ha ezek után úgy érzed, még mindig lázba hoz a kihívás, olvass tovább, tudd meg a részleteket és jelentkezz!

Mindenki figyel (Forrás: Makifood főzőiskola)

A kuktáskodás alatt a főzőtanfolyamok keretében a segédek részt vesznek az ételkészítés teljes folyamatában, elsajátítják a "mis en place" és a megfelelő előkészítés alapjait, valamint a legfontosabb késtechnikákat.  A főzőiskolában széleskörű a tanfolyami paletta, a nemzetközi konyha receptjeit szezonális, friss alapanyagokból készítik el a hallgatók Chef Maki irányításával és a kukták segítségével. A feladat ellátásához az angol nyelvtudás előny, de nem feltétel. A kukták a tanulási lehetőségért cserébe bérezést nem kapnak, viszont jó hír a diákoknak, hogy a szakmai gyakorlatról igazolást tudnak kiállítani. 

Ha szeretnéd kipróbálni magad egy éles konyhai környezetben, szeretnél tanulni egy képzett chef-től, ne gondolkozz, hanem küldj egy emailt egy rövid bemutatkozással a makifood@gmail.com email címre.

2010. április 7., szerda

Kukta kalandok

 
Bejárat a főzőiskolába

Év elején a Makifood főzőiskola hirdetett pozíciót kuktáknak. Egyből ráharaptam a dologra. Úgy gondoltam, ezzel is bővíthetem ismereteimet, tanulhatok újat, ha egy képzett chef mellett kuktáskodom. Szakács végzettség nem volt feltétel, csak az, hogy szeressek főzni, érdeklődjek a gasztronómia iránt és ha még beszélek is angolul, akkor tuti a siker. Így kerültem Maki mellé kuktáskodni! :)


Maki szakácskönyv gyűjteménye

Maki Stevenson Japánban született, élt az USA-ban is és magyar férje által került hazánkba. Nemzetközileg ismert new yorki éttermekben tanulta a szakmát, ahol igen kemény feltételeknek kellett megfelelnie. Stílusát a finom, egyszerű alapanyagok, tápanyagban kiegyensúlyozott élelmiszerek jellemzik távoli tájak ízvilágával fűszerezve. Igazi lokálpatrióta, bárhol is él a világon. Szereti a lakóhelye környékén kapható piacokról, kis üzletekből beszerezni a főzéshez szükséges alapanyagokat a szezonalitásnak megfelelően. Sokat mosolyog, még akkor is, amikor a feje tetején áll (10 hallgatóval és 2 kuktával) a lakásában kialakított nagy konyhája :), ami az oktatás helyszínéül is szolgál.

Előkészítve

Mindig két kukta segítkezik egy tanfolyamon. Feladataink közé tartozik: a recept átolvasása után a hozzávalók és konyhai eszközök előkészítése, csoportosítása; a főzőpult elrendezése; vágódeszkák, kések, konyharuhák előkészítése; a vendégek fogadása, útba igazítása. Az óra alatt pedig a keletkező hulladék gyűjtése; elhasznált eszközök pótlása; mosogatás, edények mosogatógépbe helyezése; segítségnyújtás szeletelésben, alapanyagok előkészítésében; figyelni a résztvevőket, hogy kinek mire van szüksége... szóval rohangálunk, mint pók a falon :), de van azért arra is idő, hogy figyeljük a tanfolyam menetét, Maki tanácsait és ötleteit.

Félig készen

Többek között így tanultam meg, hogy a gyömbért nem késsel érdemes hámozni, hanem kanállal, így sokkal vékonyabb rétegben jön le a héja és nem vész kárba olyan sok belőle. Tőle tanultam meg azt is, hogyan kell helyesen fogni egy chef kést; hogyan érdemes meghámozni egy vöröshagymát, hogy utána könnyen aprítható legyen. Maki mindig ügyel arra, hogy a kuktáknak is elmondja mit-mivel-hogyan kell készíteni. Minden alkalommal tanulok valami újat, ezért hálás vagyok a lehetőségért, hogy ott lehetek.




A Makifood főzőiskola most egy rövid szünetet tart, ugyanis Maki anyai örömök elé néz az elkövetkező hetekben. Ősszel azonban újult erővel folytatják tanfolyamaikat az egészséges táplálkozást figyelemben tartva.


2010. február 25., csütörtök

Az étel szeretete - Interjú Maki Stevenson-nal

Maki Stevenson - akit Magyarországon Chef Makiként ismerhetünk - egy olyan családba született, melyben mindenki rajongott az ételekért. Már korán megismerte a gourmet ételek ízvilágát. Maki New Yorkban tanult a Natural Gourmet Institute-ban és olyan híres éttermekben dolgozott, mint a Megu és a Craft. Stílusát a finom, egyszerű alapanyagok, tápanyagban kiegyensúlyozott élelmiszerek jellemzik távoli tájak ízvilágával fűszerezve. Saját főzőiskolát működtet Budapesten, melyet az otthonában alakított ki a nappalival egybenyitva, így tágas, világos térben főzhet a tanulni vágyókkal.


ZK: Mit kell tudnunk rólad?
MS: Japánban születtem, életem felét ott töltöttem, a másik felét pedig az USA-ban. Zeneművészeti diplomát szereztem a Texas Christian University-n (Texasi Keresztény Egyetem), ahol találkoztam a férjemmel. A diplomaosztó után jöttem először Magyarországra, amikor őt meglátogattam.

ZK: Mikor kezdtél el főzni?
MS: Már akkor, amikor gyerek voltam. A szüleim imádják a gasztronómiát, igazi gourmet-k, az anyukám pedig szintén tartott főzőtanfolyamokat. Szóval mindig finomakat ettünk. :)

ZK: Hogyan vált a főzés megélhetéssé?
MS: Az egész akkor kezdődött, amikor elhatároztam, hogy ezt a szakmát hivatalosan is meg szeretném tanulni (a Natural Gourmet Institute-ban). Ezután pedig 2003-ban new yorki éttermekben kezdtem el dolgozni.

ZK: Japán? USA? vagy Magyarország? Melyiket részesíted előnyben?
MS: Hmmmm... nehéz kérdés. Ételek szempontjából Japánt és USA-t választom. Nyugodt életmód miatt pedig Magyaroszágot.

ZK: Mi a legfurább számodra a magyar étkezési szokásokban?
MS: Az, hogy a magyarok agyon főzik a zöldségeket, eldobják a zöldségek még ehető részeit. A napi hús/felvágott fogyasztást is soknak találom.

ZK: Mi hiányzik Japánból?
MS: Minden... a fürdőktól kezdve a rizsig, piacokig, a télen is kék égboltig, a részletekre való alapos figyelem, a kedvesség, a pontosság. És természetesen a családom.

ZK: Készítettél már olyan ételt, ami nagyon különleges volt és sikere lett?
MS: Nem emlékszem, hogy elkészítettem volna A legkülönlegesebb ételt. Bármelyik étel, amelyik különleges, az azért van, mert jók az alapanyagok és jó a társaság, akikkel elfogyasztom. Elkészítheted a legjobb ételt is, de ha rossz a társaság, az étel se fog ízleni.

ZK: Kedvenc magyar ételed?
MS: Időről időre változik. Jelenleg a meggyes pite a kedvencem, néhány napja pedig a babgulyás volt. :)

ZK: Kedvenc japán étel?
MS: Nattoh mekabuval!! (Erjesztett szójabab szárított hínárlevéllel - szerk.) Ezt fogom enni a halálos ágyamon!!

ZK: Hol szerzed be az alapanyagokat a főzéshez?
MS: Lokálpatrióta vagyok. Szinte mindent a Lehel piacon vagy a környéken lévő bio ABC-ből szerzek be.

ZK: Sok helyen jártál a világban. Mi volt a legemlékezetesebb fogás, amit ettél? És miért?
MS: Nem tudok csak egyet választani. Ettem nagyon finom csirke levest - melyet a Karin törzs készített el - Thaiföldön egy 9 órás túrázás után. Azért is ízlett nagyon, mert az állatot ők maguk nevelték és csak miattunk vágták le. Ettem Svédország déli részén a tengerparton isteni ratatouille-t, amit szabad tűzön főztünk, hozzá nagyon finom bort ittunk és friss, ropogós bagettet ettünk, melyet a sógornőm sütött. Közben néztük a partról a tökéletes naplementét, majd később a teliholdat. Bármilyen étel lehet mennyei ízű, ha jó energia és szeretet párosul hozzá.

ZK: Most egy másik fajta utazásra készülsz. :) Azt hiszem elárulhatjuk az olvasóknak, hogy hamarosan anyai örömök elé nézel. Hogyan befolyásolja ez majd a főzőiskolád működését? Lesznek még tanfolyamok Makinál?
MS: Több külső segítségre lesz szükségünk a jövőben, terveink szerint az őszi szemesztert ugyanúgy folytatjuk majd, mint eddig. Több vendégtanárt tervezünk meghívni és szeretnénk kíbővíteni a kurzusainkat még több egészséget támogató témával.

ZK: Köszönöm az interjút Maki. Kívánok sok-sok örömet, kicsattanó egészséget neked és a kisbabádnak és erőt az új kezdethez!

(Makinak 2010. április 23-án megszületett a kisfia, a neve Ezra lett. Részleteket itt olvashattok.)


 

Zizi próba Copyright © 2009 Girl Music is Designed by Ipietoon Sponsored by Emocutez