Egy napos kirándulás Athénből Aegina szigetére

Legutolsó athéni bejegyzésem végén folytatást ígértem. Hát... ennek most jött el az ideje! :) Jobb későn, mint soha, igaz? Meg ebben a hidegben jól esik a tengert és a napot látni. Igaz februárban jártunk a szigeten, de kellemes 20-22 fok fogadott minket.

Aegináról addig nem hallottam, amíg nem láttam Jamie-nek a "Jamie does" című sorozatából az athéni részt. Ő elég jól körbejárta a szigetet és mindenféle finomságot főzött, sütött. Nagyon megtetszett a sziget, így eldöntöttük, ha egyszer arra járunk, megnézzük.

Végtelen

Metroval könnyen ki lehet jutni Athén belvárosából a kikötőbe, Pireus-ra. Naponta indulnak hajók, kompok az Athéntől 30 km-re lévő szigetre (Hellenic Seaways Ferries, Nova Ferries, Agios Nektarios Ferry). Egy útra kb. 8-10 euróba kerül a jegy egy főnek és az út a hajó típusától függően 60-90 percig tart. Jegyet a kikötőben a jegyirodában lehet venni, ahol a menetrend is ki van írva. Érdemes felírni, hogy mikor mennek visszafele a hajók, hogy ott ne ragadjunk a szigeten.

Jó volt kiszakadni a szmogos, zajos görög fővárosból és friss, sós levegőt szívni ezen a csodálatos szigeten, amely a pisztáciájáról a leghíresebb.

Lássuk a sziget rövid történetét... A görög mitológia szerint, Zeusz - az istenek atyja - szerelmes lett az egyik isten, Asopo lányába (akinek mellesleg 20 lánya volt!), aki természetesen gyönyörű volt és Aeginának hívták. Zeusz elrabolta őt és elvitte Oinoi szigetére, ahol megszületett a fiuk, Aiakos. A szigetet pedig átnevezték Aeginára. Történelmileg vannak bizonyítékok arra, hogy a szigeten már időszámításunk előtt 3500-ban is éltek.

A sziget első látásra magával ragadó. Modern, klasszikus, színes épületek és színes halászhajók sokasága fogadják a látogatót a kikötőben. A sziget fővárosa Aegina City, amely a nyugati oldalon fekszik és a kompok is ide érkeznek. Egy rövid csodálkozás után a kikötőben található székesegyházhoz sétáltunk, amelyet 1827 és 1828 között az első görög kormány parlamentként használt.

Aegina legismertebb export terméke, a pisztácia

Sikerült éppen elcsípnünk egy buszt, amely felvitt minket a 160 méter magasan lévő Aphaia Templomhoz (13 km-re van a sziget fővárosától). Ez Aegina szigetének az ékköve, az ókori építészet egyik lenyűgöző maradványa (24 pillére maradt meg a 34-ből). Gyönyörű kilátás nyílik körbe a  szigetre, a tengerre és még Athént is láthatjuk a távolban.

Aphaia templom

Kilátás az Aphai templomtól

A nap hétágra sütött, a levegő tiszta és ropogós volt, így a templom közelében leültünk és elfogyasztottuk a kikötőben vásárolt finomságainkat: ropogós héjú kenyér, avokádó, olajbogyó, paradicsom és az elmaradhatatlan feta sajt jobban ízlett ilyen kilátással, mint valaha. Élveztük a piknik minden pillanatát.

Piknik

Mivel a busz elég ritkán jár, ezért úgy döntöttünk, hogy gyalog indulunk el a templomtól és stoppolni fogunk. Tíz perccel később megállt mellettünk egy autó, egy orosz házaspár ült benne, akikről kiderült, hogy nyolc éve élnek a szigeten. Ők oroszul és görögül beszéltek, néhány szót angolul; mi ketten pedig magyarul, angolul, spanyolul, egy keveset németül és franciául, meg néhány szót oroszul. Na, ebből a nyelvkavalkádból, mimikából, nemzetközi szavakból és kézzel-lábbal való mutogatásból azért elég jól megértettük egymást és még kommunikálni is tudtunk. :)

Az Agios Nectarios templomig vittek minket, ami félúton van az Aphaia Templom és a kikötő között. Örültünk neki, mert így legalább lehetőségünk volt a sziget leglátogatottabb és a balkán legnagyobb templomát és kolostorát megnéznünk. A templom Agios Nectarios-ról lett elnevezve, aki csodatevő és gyógyító hírében állt. Ezenkívül tanító, filozófus és költő is volt egyben (mennyi minden belefért az életébe!). Ő alapította a kolostort és ott is élt szerzetesként élete végéig. Állítólag napjainkban 14 apáca él itt.

Agios Nectarios templom

Vissza a kikötőbe busszal jutottunk, amely megáll a templom előtt. Az úton végig csodáltunk a narancs és citromfákat és álmodoztam róla, hogy hátha találunk egyet a kikötő zegzugos utcáinak valamelyikén. Szerencsénk volt... Egy szűk utca kis házának udvarán élt egy citromfa, amely roskadozott a citromoktól. Az ágak egy része a gyümölcsökkel együtt kilógott az utcára. Szégyen, nem szégyen, megdézsmáltuk. Hat darabot leszedtünk. :) Én még ilyen citrom illatot életemben nem éreztem! A táskámba ötpercenként beleszagoltam, hogy érezzem a mennyei illatot, amely két hétig kitartott, amikor az utolsó citromunkat is megettük otthon.

Sétáltunk, fényképezgettünk, pisztáciát vettünk, majd egy tengerparti kávézó teraszán megittunk két nagy frappét. Amikor felszálltunk a kompra a nap épp lemenőben volt és aranysárgára színezte a kikötő házait és halászhajóit. Csodálatos volt és méltó búcsú egy olyan helytől, amelyet egyből a szívünkbe zártunk.

Jeges frappé

Még többet Athénról:
Indul a görög aludni
Fekete vezetővel a Lycabettus dombjára
Az Akropolisz és a kedvenc helyek
Periklész, a piac, Zeusz és az olimpia

Periklész, a piac, Zeusz és az olimpia

Ezt a bejegyzést egy light-os (később kiderül, hogy miért) Periklész szoborral kezdem, aki egyébként kiemelkedő és befolyásos államférfi, szónok és hadvezér volt az ókori Athén aranykorában, különösen a görög-perzsa és a peloponnészoszi háború között. Az athéni demokrácia egyik úttörője. Periklész olyan nagy hatással volt az athéni társadalomra, hogy a kortárs történetíró, Thuküdidész „Athén első polgárának” nevezte. Periklész támogatta az irodalmat és a művészeteket, aminek köszönhetően Athén az ókori Görögország kulturális és oktatási központjává vált. A perzsák által lerombolt várost újjáépíttette, köztük az Akropolisz máig fennmaradt épületeit, így a Parthenónt is.

Elhagyva a Periklész szobrot, elhaladtunk a városháza előtt, majd elértük célállomásunkat, az athéni központi piacot, az Omonia negyedben. Három nagy részből áll: hús piac, hal piac és zöldség-gyümölcs piac, hétfőtől szombatig van nyitva reggel 7-től délután 3-ig. Gondolkodtam egy darabig, hogy megosszam-e veletek a fényképeket, amiket készítettünk, ugyanis elég "véresek". Tudom, vega blogot írok és vallom a vegetáriánus-vegán élet kedvező hatásait (nemcsak saját életünkre, hanem környezetünkre is), ebben hiszek, azonban az emberek nagy része még mindig fogyaszt húst... és ez így van Athénben is, ahol igen kedvelt a nyúl és a bárány. Félreértés ne essék, senkit nem akarok téríteni, mindenki úgy táplálkozik, ahogy neki jó, azonban egy vegetáriánusnak nem hiszem, hogy könnyű végignézni ezeket a képeket. A piacon magával ragadó a hangulat - ez tény. Képzeljetek el egy csarnokot, ahol egymást érik a standok rengeteg hentessel és mindenki azért kiabál, hogy a saját portékáját eladja. A hely tisztán volt tartva és büdös sem volt.  Vegetáriánus létemre is azt mondom, hogy ez mindenképpen olyan élmény, amit érdemes megtapasztalni.

A hal piacon hasonló a helyzet, mint a húson, annyi különbséggel, hogy tiszta víz minden, ezért nyáron, jó időben, melegben is érdemes zárt cipőben végigjárni.

A zöldség-gyümölcs piac szemben van a hús és hal piaccal. Színes zöldségek-gyümölcsök pompáztak a standokon, olívabogyók olívabogyók hátán. Érdemes kóstolót kérni belőlük mielőtt vásárolunk.

Rövid séta a környéken, majd a központi park, a National Gardens felé vettük az irányt (Syntagma negyed). A park reggel 7-től szürkületig látogatható, nincsen belépő és meleg nyári napokon a hatalmas pálmafák, lugasok igazán hűsítőek lehetnek. A város lüktető zajából a nyugalom szigetére érkeztünk... csend, friss levegő, madárcsicsergés fogadott bennünket.

A park után Olümpiai Zeusz Templomához sétáltunk, ami az Akropolisz belépőjével ingyen látogatható. Zeusz a görög mitológia főistene. Apja felett aratott győzelme emlékére megparancsolta, hogy rendezzenek a tiszteletére Olümpia városában sportversenyeket. A neki emelt gigantikus építményt 700 éven keresztül építették. A 104 darab 17 méter magas korintiai oszlopokból 15 darab maradt meg, a többit még az ókorban egy földrengés döntötte romba. Azért el tudtuk képzelni, hogy ez a maga idején milyen lenyűgöző lehetett.

Zeusz templomától a Panathinaiko Olimpiai Stadionhoz sétáltunk, ahol az első modern kori olimpiai játékot tartották 1896-ban. Különlegességét az adja, hogy az egyetlen olyan stadion a világon, amelyet fehér márványból építettek. A belépő 3 euró és érdemes megnézni. Ott jártunkkor alig voltak rajtunk kívül, így igazán mókás volt egy ilyen hatalmas építményt egyedül felfedezni. Bementünk a futópályára, starthoz álltunk, "kilőttük" magunkat, lefutottuk a 100 métert, aztán dobogóra álltunk (természetesen a legfelső fokára :)), beültünk az uralkodóknak fenntartott páholyba, szóval, amit csak lehetett kipróbáltunk.

Folytattuk a város felfedezését a stadion mögötti csendes városrészben (Mets és Pangrati). Az első bejegyzésemben említettem, hogy Athénnek vagy nagyon zajos vagy nagyon csendes részei vannak. Hát ez a csendesek közé tartozott. Az utcák tiszták voltak, rendezettek az épületek, szóval úgy gondoljuk, ez egy gazdag környéke lehet a városnak.

Gyors ebéd ezen a környéken egy kis tavernában, majd irány villamossal a tengerpart, hogy a naplementében  ott gyönyörködhessünk. A villamos hálózatot (három vonal van) a 2004-es athéni olimpiára készítették el. Két vonal a tengerpart irányába közlekedik, majd azt elérve az egyik jobbra fordul, a másik pedig balra. A harmadik vonal pedig a jobb és bal oldal végállomásait köti össze és alkalmas arra, hogy a tengerpartot viszonylag gyorsan végigjárhassuk. Egy jegy, egy útra 1,5 euróba kerül.

A napot egy tengerparti cukrászdában zártuk, ahol igazán különleges görög desszerttel nem szolgáltak, viszont finom csokis édességekkel igen. Fáradtan tértünk nyugovóra, egy újabb hosszú napot tudhattunk magunk mögött.

Folyt. köv.!

Még többet Athénról:
Indul a görög aludni
Fekete vezetővel a Lycabettus dombjára
Az Akropolisz és a kedvenc helyek