Pages

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: interjú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: interjú. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 21., csütörtök

Tárt Kapu Színház és a főzés csodálatos világa - Interjú Kaszás Nórával

Bejegyezte: Zizi dátum: 0:38 2 megjegyzés
Ma nem recepttel jelentkezem, hanem egy interjúval. Szeretném nektek bemutatni egy nagyon kedves pszichopedagógus barátomat, Kaszás Nórát, a Tárt Kapu Színház egyik vezetőjét. A színházat az irodalom, a zene iránt érdeklődő, alkotó, jó előadókészségű, szerepelni vágyó pácienseik számára hozták létre közel hat évvel ezelőtt. Céljuk és küldetésük, hogy a zene, a vers, a szereplés, a szép szó felszabadító erejével enyhülést adjanak lelki problémákkal küzdő betegeik számára.

Hogy mindez hogyan kapcsolódik a gasztronómiához? Olvass tovább és megtudod!

ZK: Bemutatnád, hogy mivel foglalkozol?
KN: Pszichopedagógus vagyok. Hat éve foglalkozok felnőtt pszichiátriai betegek rehabilitációjával. Három évig az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, akut osztályon dolgoztam, ahol kórházi ellátásra szoruló, súlyosabb állapotú emberekkel foglalkoztam. A művészetterápiás foglalkozások, - pl. zene, irodalom, képzőművészet - mellett a mozgás, séta, szabadidős programok segítségével, később pedig a színházterápiás csoportunk előadásai által igyekeztünk előre mozdítani kollégáimmal pácienseink gyógyulását és szebbé tenni a kórházi bent tartózkodás időszakát.

Az OPNI bezárását követően Kispesten folytattuk munkánkat. A kerületben addig nem működött a közösségi pszichiátriai rehabilitáció. Mára egy 35 fős közösség életét segítjük. Családias környezetben a Lipóton megszokott művészetterápiás palettát életmód és önismereti csoportokkal kiegészítve nyújtunk korrektív élményeket a hozzánk fordulóknak.

A Tárt Kapu Színház társulata

ZK: Miről szól a Tártkapu Színház? Honnan, hogyan indultatok?
KN: A Tárt Kapu Színház még az OPNI-ban alakult 2007 februárjában.  Két kollégával, Balkay Lászlóval és Lőrinczy Attilával alapítottuk. Azóta ez a színház konferenciák, fesztiválok, művelődési házak színpadait járja. Itt Kispesten már nem bent fekvő betegekkel dolgozunk, hanem ambuláns keretek között járnak be hozzánk. Szakmai munkánknak egy része a színház, amit Balkay László kollégám vezet, másik része pedig a Gyógyító Művészeti Műhely, ami a közösségi élet fő színtere legkülönbözőbb programjaival, művészetterápiás csoportjaival. Ezért pedig én felelek.

ZK: Mik a célkitűzéseitek?
KN: Szeretnénk, ha a hozzánk fordulók mind teljesebb mértékben rehabilitálódnának. A test-lélek-szellem harmóniájának elérésére törekszünk. A rehabilitáció fontos része, hogy a leghétköznapibb feladatokra is tanítsunk. A környezet rendben tartása, a kert gondozása, a bevásárlás, a főzés, a madaraink gondozása, mind ezt a célt szolgálják. Szeretnénk, ha mindannyian megállnák a helyüket az életben.

ZK: Kik járnak hozzátok?
KN: A főváros legkülönbözőbb kerületeiből érkeznek hozzánk emberek. Többnyire hónapokig, évekig vesznek részt rehabilitációs munkánkban. Fiatalok, idősek, férfiak és nők, a legkülönfélébb társadalmi rétegekből, a legkülönfélébb emberi értékekkel és nehézségekkel. De mindannyian a szebb élet reményében.

Főpróba

ZK: Honnan jött a főzőtanfolyam ötlete? Van rá igény a páciensek között?
KN: Mostani helyünkön van egy gáztűzhelyünk. Beszélgettünk róla, hogy jó lenne valamit főzni. Na meg jöttek sokszor a kérdések: "Nórika, mit főzzek? Alig van pénzünk, de szeretnék én is egészségeset enni." Nagyon összeszorult ilyenkor a szívem. Erre minden embernek joga van. Egészségeset enni. Dehát ez fogas kérdés. Ekkor jöttél te, Zita! Amikor együtt jártunk természetgyógyászatot tanulni, olyan örömmel meséltél mindig arról, hogy milyen jókat főzöl. Küldted is a recepteket emailben. Tudom, hogy imádsz főzni. Szeretsz kísérletezni, egészséges, finom ételeket készíteni és örömmel osztod meg a tudásodat másokkal. Ha jól emlékszem, nagyjából egyszerre ötlött fel bennünk a gondolat, hogy jó lenne egy főzőtanfolyamot tartani. Nagyon várjuk, hogy elkezdődjön! Már meg is van a kis lelkes csapat.

ZK: Hogyan akarjátok megvalósítani?
KN: A mi kis rehabilitációs műhelyünkben tartanánk a tanfolyamot. Hat alkalomra gondoltunk. Nagyon jó ötletnek tartom, amit javasoltál, hogy a hazai, szezonális, őszi/téli zöldség- és gyümölcs kínálat adta olcsóbb, de egészséges ételek elkészítését tanuljuk meg. Eközben, aki még nem ártotta bele magát a szakácstudomány rejtelmeibe, az is megtanulhatja az alap fogásokat és néhány ételt el fog tudni készíteni. Valamint beszélnénk a pácienseknek arról, hogy melyik zöldségben/gyümölcsben milyen vitamin található, miért érdemes fogyasztani, melyik ételt mivel érdemes párosítani, mik az egészséges táplálkozás alapismérvei.

ZK: Kaptok-e hozzá segítséget?
KN: 10.000 Ft áll a rendelkezésünkre a 6 alkalomra. Ez bizony nem sok. Arra gondoltam, hogy minimális hozzájárulást adjanak a betegek is - akinek van rá lehetősége - 200-200 Ft-ot alkalmanként. Persze a rokkant nyugdíjakból és a szociális segélyekből nem könnyű még ennyit sem kiszorítani.  Természetesen, ha a céljainkat valaki jónak találja, örömmel veszünk egy-egy csomag lisztet, fűszert, egy üveg olajat, vagy idény zöldséget, gyümölcsöt. Arra gondoltunk, hogy érdemes alkalmanként két fogást készíteni majd:  vagy egy levest és főételt, vagy főételt és desszertet, hogy sokféle étel elkészítését gyakorolhassák a páciensek.

Csoportkép a Margit Szigeten

ZK: Mikortól indul a projekt?
KN: Október 29 - december 3-ig tartana a tanfolyam péntekenként 16 - 19 óráig. Előre is köszönjük, hogy eljössz hozzánk és bevezeted ezeket a kedves embereket egy kicsit a főzés csodálatos világába.


Ha valaki úgy gondolja, hogy szívesen támogatná ezt a kis projektet bármilyen alapanyaggal (fűszerek, só, méz, tészta, liszt, zöldség, gyümölcs, stb.), kérjük, hogy a zizikalandjai@gmail.com címre írjon egy emailt az elérhetőségével; felvesszük vele a kapcsolatot.

2010. február 25., csütörtök

Az étel szeretete - Interjú Maki Stevenson-nal

Bejegyezte: Zizi dátum: 1:32 0 megjegyzés
Maki Stevenson - akit Magyarországon Chef Makiként ismerhetünk - egy olyan családba született, melyben mindenki rajongott az ételekért. Már korán megismerte a gourmet ételek ízvilágát. Maki New Yorkban tanult a Natural Gourmet Institute-ban és olyan híres éttermekben dolgozott, mint a Megu és a Craft. Stílusát a finom, egyszerű alapanyagok, tápanyagban kiegyensúlyozott élelmiszerek jellemzik távoli tájak ízvilágával fűszerezve. Saját főzőiskolát működtet Budapesten, melyet az otthonában alakított ki a nappalival egybenyitva, így tágas, világos térben főzhet a tanulni vágyókkal.


ZK: Mit kell tudnunk rólad?
MS: Japánban születtem, életem felét ott töltöttem, a másik felét pedig az USA-ban. Zeneművészeti diplomát szereztem a Texas Christian University-n (Texasi Keresztény Egyetem), ahol találkoztam a férjemmel. A diplomaosztó után jöttem először Magyarországra, amikor őt meglátogattam.

ZK: Mikor kezdtél el főzni?
MS: Már akkor, amikor gyerek voltam. A szüleim imádják a gasztronómiát, igazi gourmet-k, az anyukám pedig szintén tartott főzőtanfolyamokat. Szóval mindig finomakat ettünk. :)

ZK: Hogyan vált a főzés megélhetéssé?
MS: Az egész akkor kezdődött, amikor elhatároztam, hogy ezt a szakmát hivatalosan is meg szeretném tanulni (a Natural Gourmet Institute-ban). Ezután pedig 2003-ban new yorki éttermekben kezdtem el dolgozni.

ZK: Japán? USA? vagy Magyarország? Melyiket részesíted előnyben?
MS: Hmmmm... nehéz kérdés. Ételek szempontjából Japánt és USA-t választom. Nyugodt életmód miatt pedig Magyaroszágot.

ZK: Mi a legfurább számodra a magyar étkezési szokásokban?
MS: Az, hogy a magyarok agyon főzik a zöldségeket, eldobják a zöldségek még ehető részeit. A napi hús/felvágott fogyasztást is soknak találom.

ZK: Mi hiányzik Japánból?
MS: Minden... a fürdőktól kezdve a rizsig, piacokig, a télen is kék égboltig, a részletekre való alapos figyelem, a kedvesség, a pontosság. És természetesen a családom.

ZK: Készítettél már olyan ételt, ami nagyon különleges volt és sikere lett?
MS: Nem emlékszem, hogy elkészítettem volna A legkülönlegesebb ételt. Bármelyik étel, amelyik különleges, az azért van, mert jók az alapanyagok és jó a társaság, akikkel elfogyasztom. Elkészítheted a legjobb ételt is, de ha rossz a társaság, az étel se fog ízleni.

ZK: Kedvenc magyar ételed?
MS: Időről időre változik. Jelenleg a meggyes pite a kedvencem, néhány napja pedig a babgulyás volt. :)

ZK: Kedvenc japán étel?
MS: Nattoh mekabuval!! (Erjesztett szójabab szárított hínárlevéllel - szerk.) Ezt fogom enni a halálos ágyamon!!

ZK: Hol szerzed be az alapanyagokat a főzéshez?
MS: Lokálpatrióta vagyok. Szinte mindent a Lehel piacon vagy a környéken lévő bio ABC-ből szerzek be.

ZK: Sok helyen jártál a világban. Mi volt a legemlékezetesebb fogás, amit ettél? És miért?
MS: Nem tudok csak egyet választani. Ettem nagyon finom csirke levest - melyet a Karin törzs készített el - Thaiföldön egy 9 órás túrázás után. Azért is ízlett nagyon, mert az állatot ők maguk nevelték és csak miattunk vágták le. Ettem Svédország déli részén a tengerparton isteni ratatouille-t, amit szabad tűzön főztünk, hozzá nagyon finom bort ittunk és friss, ropogós bagettet ettünk, melyet a sógornőm sütött. Közben néztük a partról a tökéletes naplementét, majd később a teliholdat. Bármilyen étel lehet mennyei ízű, ha jó energia és szeretet párosul hozzá.

ZK: Most egy másik fajta utazásra készülsz. :) Azt hiszem elárulhatjuk az olvasóknak, hogy hamarosan anyai örömök elé nézel. Hogyan befolyásolja ez majd a főzőiskolád működését? Lesznek még tanfolyamok Makinál?
MS: Több külső segítségre lesz szükségünk a jövőben, terveink szerint az őszi szemesztert ugyanúgy folytatjuk majd, mint eddig. Több vendégtanárt tervezünk meghívni és szeretnénk kíbővíteni a kurzusainkat még több egészséget támogató témával.

ZK: Köszönöm az interjút Maki. Kívánok sok-sok örömet, kicsattanó egészséget neked és a kisbabádnak és erőt az új kezdethez!

(Makinak 2010. április 23-án megszületett a kisfia, a neve Ezra lett. Részleteket itt olvashattok.)


2010. február 20., szombat

Food love - Interview with Maki Stevenson

Bejegyezte: Zizi dátum: 6:30 0 megjegyzés
Maki Stevenson - alias Chef Maki, as she is known in Hungary - was born into a food obsessed family. She learnt to savor gourmet foods at an early age. Maki was trained in New York City at Natural Gourmet Institute for Health and Culinary Arts and worked in various restaurants including Megu and Craft. Her style is slow food, pure ingredients, nutritionally balanced and with hint of flavors from faraway places. She has a cookery school in Budapest, Hungary.

Photo from Makifood Cookery School

ZK: What shall we know about you?

MS: I was born in Japan, spent half of my life there and other half in the USA. I have a masters degree in music from Texas Christian University where I met my husband. I came to visit him after graduation and that was my first encounter with Hungary.

ZK: When did you start cooking?
MS: Every since I was a kid. My parents were a gourmet and my mom also had cooking classes so we always ate well. :)

ZK: How did the cooking become a way of livelihood?
MS: When I decided to go to culinary school and work in NYC restaurants in 2003.


ZK: Japan? USA? or Hungary? Which one do you prefer?

MS: Hmmmm... tough one. For food, Japan or USA. For relaxed lifestyle, Hungary.

ZK: What do you think is the strangest Hungarian eating/cooking habit?

MS:
To boil/cook vegetables to death. Throwing away perfectly edible parts of vegetables. The amount of meat products consumed daily.


ZK: What do you miss from Japan?

MS: Everything from baths, rice, markets, blue skies in the winter, attention to details, courteousness, punctuality. And of course my family.

ZK: What was the most interesting, the most special dish you have ever made? Was it a success?
MS: I don't remember if I've made THE most special dish. Any dish is special if it's the right food for the company. You cook, have the most special food but with a bad company, it can taste so wrong.

ZK: Favourite Hungarian meal?
MS: Varies from time to time. At the moment 'meggyes pite'. But the other day it was 'babgulyás'.

ZK: Favourite Japanese meal?
MS: Nattoh with mekabu!! I will eat this on my death bed!!


ZK: Where did you get your ingredients for the cooking?
MS: I'm a local patriot. I buy pretty much everything at Lehel piac or organic shops in the neighborhood.

ZK: You have traveled so far a lot. What was the most memorable food you have eaten? And why?
MS: Again, can't pick one. Chicken soup made by Karin tribe people in northern Thailand was delicious after 9 hours hike, and also because of the fact that they raised that animal themselves and slaughtered it just for us. Ratatouille made over campfire at a beach in southern Sweden, accompanied by good wine and fresh baked baguettes by sister-in-law, watching a perfect sunset followed by full moon. Food takes on a magical flavor when good energy and love is added.

ZK: You are preparing another kind of journey now. I think we can tell the readers that you are becoming a very happy mum soon. How will this influence the operation of Makifood Cookery School? Will there be courses in the future?
MS: We will be needing more outside help but plan on resuming fall semester as usual. More guest teachers are in the plans as well as extending our courses to include more health supportive topics.

ZK: Thank you for the interview Maki. May the next months bring you many pleasure and outstanding health with your baby and strength for the new start!

Photo from Makifood Cookery School

The interview will be translated into Hungarian soon!
Az interjú hamarosan le lesz fordítva magyarra!




A következő címkéjű bejegyzések mutatása: interjú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: interjú. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 21., csütörtök

Tárt Kapu Színház és a főzés csodálatos világa - Interjú Kaszás Nórával

Ma nem recepttel jelentkezem, hanem egy interjúval. Szeretném nektek bemutatni egy nagyon kedves pszichopedagógus barátomat, Kaszás Nórát, a Tárt Kapu Színház egyik vezetőjét. A színházat az irodalom, a zene iránt érdeklődő, alkotó, jó előadókészségű, szerepelni vágyó pácienseik számára hozták létre közel hat évvel ezelőtt. Céljuk és küldetésük, hogy a zene, a vers, a szereplés, a szép szó felszabadító erejével enyhülést adjanak lelki problémákkal küzdő betegeik számára.

Hogy mindez hogyan kapcsolódik a gasztronómiához? Olvass tovább és megtudod!

ZK: Bemutatnád, hogy mivel foglalkozol?
KN: Pszichopedagógus vagyok. Hat éve foglalkozok felnőtt pszichiátriai betegek rehabilitációjával. Három évig az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, akut osztályon dolgoztam, ahol kórházi ellátásra szoruló, súlyosabb állapotú emberekkel foglalkoztam. A művészetterápiás foglalkozások, - pl. zene, irodalom, képzőművészet - mellett a mozgás, séta, szabadidős programok segítségével, később pedig a színházterápiás csoportunk előadásai által igyekeztünk előre mozdítani kollégáimmal pácienseink gyógyulását és szebbé tenni a kórházi bent tartózkodás időszakát.

Az OPNI bezárását követően Kispesten folytattuk munkánkat. A kerületben addig nem működött a közösségi pszichiátriai rehabilitáció. Mára egy 35 fős közösség életét segítjük. Családias környezetben a Lipóton megszokott művészetterápiás palettát életmód és önismereti csoportokkal kiegészítve nyújtunk korrektív élményeket a hozzánk fordulóknak.

A Tárt Kapu Színház társulata

ZK: Miről szól a Tártkapu Színház? Honnan, hogyan indultatok?
KN: A Tárt Kapu Színház még az OPNI-ban alakult 2007 februárjában.  Két kollégával, Balkay Lászlóval és Lőrinczy Attilával alapítottuk. Azóta ez a színház konferenciák, fesztiválok, művelődési házak színpadait járja. Itt Kispesten már nem bent fekvő betegekkel dolgozunk, hanem ambuláns keretek között járnak be hozzánk. Szakmai munkánknak egy része a színház, amit Balkay László kollégám vezet, másik része pedig a Gyógyító Művészeti Műhely, ami a közösségi élet fő színtere legkülönbözőbb programjaival, művészetterápiás csoportjaival. Ezért pedig én felelek.

ZK: Mik a célkitűzéseitek?
KN: Szeretnénk, ha a hozzánk fordulók mind teljesebb mértékben rehabilitálódnának. A test-lélek-szellem harmóniájának elérésére törekszünk. A rehabilitáció fontos része, hogy a leghétköznapibb feladatokra is tanítsunk. A környezet rendben tartása, a kert gondozása, a bevásárlás, a főzés, a madaraink gondozása, mind ezt a célt szolgálják. Szeretnénk, ha mindannyian megállnák a helyüket az életben.

ZK: Kik járnak hozzátok?
KN: A főváros legkülönbözőbb kerületeiből érkeznek hozzánk emberek. Többnyire hónapokig, évekig vesznek részt rehabilitációs munkánkban. Fiatalok, idősek, férfiak és nők, a legkülönfélébb társadalmi rétegekből, a legkülönfélébb emberi értékekkel és nehézségekkel. De mindannyian a szebb élet reményében.

Főpróba

ZK: Honnan jött a főzőtanfolyam ötlete? Van rá igény a páciensek között?
KN: Mostani helyünkön van egy gáztűzhelyünk. Beszélgettünk róla, hogy jó lenne valamit főzni. Na meg jöttek sokszor a kérdések: "Nórika, mit főzzek? Alig van pénzünk, de szeretnék én is egészségeset enni." Nagyon összeszorult ilyenkor a szívem. Erre minden embernek joga van. Egészségeset enni. Dehát ez fogas kérdés. Ekkor jöttél te, Zita! Amikor együtt jártunk természetgyógyászatot tanulni, olyan örömmel meséltél mindig arról, hogy milyen jókat főzöl. Küldted is a recepteket emailben. Tudom, hogy imádsz főzni. Szeretsz kísérletezni, egészséges, finom ételeket készíteni és örömmel osztod meg a tudásodat másokkal. Ha jól emlékszem, nagyjából egyszerre ötlött fel bennünk a gondolat, hogy jó lenne egy főzőtanfolyamot tartani. Nagyon várjuk, hogy elkezdődjön! Már meg is van a kis lelkes csapat.

ZK: Hogyan akarjátok megvalósítani?
KN: A mi kis rehabilitációs műhelyünkben tartanánk a tanfolyamot. Hat alkalomra gondoltunk. Nagyon jó ötletnek tartom, amit javasoltál, hogy a hazai, szezonális, őszi/téli zöldség- és gyümölcs kínálat adta olcsóbb, de egészséges ételek elkészítését tanuljuk meg. Eközben, aki még nem ártotta bele magát a szakácstudomány rejtelmeibe, az is megtanulhatja az alap fogásokat és néhány ételt el fog tudni készíteni. Valamint beszélnénk a pácienseknek arról, hogy melyik zöldségben/gyümölcsben milyen vitamin található, miért érdemes fogyasztani, melyik ételt mivel érdemes párosítani, mik az egészséges táplálkozás alapismérvei.

ZK: Kaptok-e hozzá segítséget?
KN: 10.000 Ft áll a rendelkezésünkre a 6 alkalomra. Ez bizony nem sok. Arra gondoltam, hogy minimális hozzájárulást adjanak a betegek is - akinek van rá lehetősége - 200-200 Ft-ot alkalmanként. Persze a rokkant nyugdíjakból és a szociális segélyekből nem könnyű még ennyit sem kiszorítani.  Természetesen, ha a céljainkat valaki jónak találja, örömmel veszünk egy-egy csomag lisztet, fűszert, egy üveg olajat, vagy idény zöldséget, gyümölcsöt. Arra gondoltunk, hogy érdemes alkalmanként két fogást készíteni majd:  vagy egy levest és főételt, vagy főételt és desszertet, hogy sokféle étel elkészítését gyakorolhassák a páciensek.

Csoportkép a Margit Szigeten

ZK: Mikortól indul a projekt?
KN: Október 29 - december 3-ig tartana a tanfolyam péntekenként 16 - 19 óráig. Előre is köszönjük, hogy eljössz hozzánk és bevezeted ezeket a kedves embereket egy kicsit a főzés csodálatos világába.


Ha valaki úgy gondolja, hogy szívesen támogatná ezt a kis projektet bármilyen alapanyaggal (fűszerek, só, méz, tészta, liszt, zöldség, gyümölcs, stb.), kérjük, hogy a zizikalandjai@gmail.com címre írjon egy emailt az elérhetőségével; felvesszük vele a kapcsolatot.

2010. február 25., csütörtök

Az étel szeretete - Interjú Maki Stevenson-nal

Maki Stevenson - akit Magyarországon Chef Makiként ismerhetünk - egy olyan családba született, melyben mindenki rajongott az ételekért. Már korán megismerte a gourmet ételek ízvilágát. Maki New Yorkban tanult a Natural Gourmet Institute-ban és olyan híres éttermekben dolgozott, mint a Megu és a Craft. Stílusát a finom, egyszerű alapanyagok, tápanyagban kiegyensúlyozott élelmiszerek jellemzik távoli tájak ízvilágával fűszerezve. Saját főzőiskolát működtet Budapesten, melyet az otthonában alakított ki a nappalival egybenyitva, így tágas, világos térben főzhet a tanulni vágyókkal.


ZK: Mit kell tudnunk rólad?
MS: Japánban születtem, életem felét ott töltöttem, a másik felét pedig az USA-ban. Zeneművészeti diplomát szereztem a Texas Christian University-n (Texasi Keresztény Egyetem), ahol találkoztam a férjemmel. A diplomaosztó után jöttem először Magyarországra, amikor őt meglátogattam.

ZK: Mikor kezdtél el főzni?
MS: Már akkor, amikor gyerek voltam. A szüleim imádják a gasztronómiát, igazi gourmet-k, az anyukám pedig szintén tartott főzőtanfolyamokat. Szóval mindig finomakat ettünk. :)

ZK: Hogyan vált a főzés megélhetéssé?
MS: Az egész akkor kezdődött, amikor elhatároztam, hogy ezt a szakmát hivatalosan is meg szeretném tanulni (a Natural Gourmet Institute-ban). Ezután pedig 2003-ban new yorki éttermekben kezdtem el dolgozni.

ZK: Japán? USA? vagy Magyarország? Melyiket részesíted előnyben?
MS: Hmmmm... nehéz kérdés. Ételek szempontjából Japánt és USA-t választom. Nyugodt életmód miatt pedig Magyaroszágot.

ZK: Mi a legfurább számodra a magyar étkezési szokásokban?
MS: Az, hogy a magyarok agyon főzik a zöldségeket, eldobják a zöldségek még ehető részeit. A napi hús/felvágott fogyasztást is soknak találom.

ZK: Mi hiányzik Japánból?
MS: Minden... a fürdőktól kezdve a rizsig, piacokig, a télen is kék égboltig, a részletekre való alapos figyelem, a kedvesség, a pontosság. És természetesen a családom.

ZK: Készítettél már olyan ételt, ami nagyon különleges volt és sikere lett?
MS: Nem emlékszem, hogy elkészítettem volna A legkülönlegesebb ételt. Bármelyik étel, amelyik különleges, az azért van, mert jók az alapanyagok és jó a társaság, akikkel elfogyasztom. Elkészítheted a legjobb ételt is, de ha rossz a társaság, az étel se fog ízleni.

ZK: Kedvenc magyar ételed?
MS: Időről időre változik. Jelenleg a meggyes pite a kedvencem, néhány napja pedig a babgulyás volt. :)

ZK: Kedvenc japán étel?
MS: Nattoh mekabuval!! (Erjesztett szójabab szárított hínárlevéllel - szerk.) Ezt fogom enni a halálos ágyamon!!

ZK: Hol szerzed be az alapanyagokat a főzéshez?
MS: Lokálpatrióta vagyok. Szinte mindent a Lehel piacon vagy a környéken lévő bio ABC-ből szerzek be.

ZK: Sok helyen jártál a világban. Mi volt a legemlékezetesebb fogás, amit ettél? És miért?
MS: Nem tudok csak egyet választani. Ettem nagyon finom csirke levest - melyet a Karin törzs készített el - Thaiföldön egy 9 órás túrázás után. Azért is ízlett nagyon, mert az állatot ők maguk nevelték és csak miattunk vágták le. Ettem Svédország déli részén a tengerparton isteni ratatouille-t, amit szabad tűzön főztünk, hozzá nagyon finom bort ittunk és friss, ropogós bagettet ettünk, melyet a sógornőm sütött. Közben néztük a partról a tökéletes naplementét, majd később a teliholdat. Bármilyen étel lehet mennyei ízű, ha jó energia és szeretet párosul hozzá.

ZK: Most egy másik fajta utazásra készülsz. :) Azt hiszem elárulhatjuk az olvasóknak, hogy hamarosan anyai örömök elé nézel. Hogyan befolyásolja ez majd a főzőiskolád működését? Lesznek még tanfolyamok Makinál?
MS: Több külső segítségre lesz szükségünk a jövőben, terveink szerint az őszi szemesztert ugyanúgy folytatjuk majd, mint eddig. Több vendégtanárt tervezünk meghívni és szeretnénk kíbővíteni a kurzusainkat még több egészséget támogató témával.

ZK: Köszönöm az interjút Maki. Kívánok sok-sok örömet, kicsattanó egészséget neked és a kisbabádnak és erőt az új kezdethez!

(Makinak 2010. április 23-án megszületett a kisfia, a neve Ezra lett. Részleteket itt olvashattok.)


2010. február 20., szombat

Food love - Interview with Maki Stevenson

Maki Stevenson - alias Chef Maki, as she is known in Hungary - was born into a food obsessed family. She learnt to savor gourmet foods at an early age. Maki was trained in New York City at Natural Gourmet Institute for Health and Culinary Arts and worked in various restaurants including Megu and Craft. Her style is slow food, pure ingredients, nutritionally balanced and with hint of flavors from faraway places. She has a cookery school in Budapest, Hungary.

Photo from Makifood Cookery School

ZK: What shall we know about you?

MS: I was born in Japan, spent half of my life there and other half in the USA. I have a masters degree in music from Texas Christian University where I met my husband. I came to visit him after graduation and that was my first encounter with Hungary.

ZK: When did you start cooking?
MS: Every since I was a kid. My parents were a gourmet and my mom also had cooking classes so we always ate well. :)

ZK: How did the cooking become a way of livelihood?
MS: When I decided to go to culinary school and work in NYC restaurants in 2003.


ZK: Japan? USA? or Hungary? Which one do you prefer?

MS: Hmmmm... tough one. For food, Japan or USA. For relaxed lifestyle, Hungary.

ZK: What do you think is the strangest Hungarian eating/cooking habit?

MS:
To boil/cook vegetables to death. Throwing away perfectly edible parts of vegetables. The amount of meat products consumed daily.


ZK: What do you miss from Japan?

MS: Everything from baths, rice, markets, blue skies in the winter, attention to details, courteousness, punctuality. And of course my family.

ZK: What was the most interesting, the most special dish you have ever made? Was it a success?
MS: I don't remember if I've made THE most special dish. Any dish is special if it's the right food for the company. You cook, have the most special food but with a bad company, it can taste so wrong.

ZK: Favourite Hungarian meal?
MS: Varies from time to time. At the moment 'meggyes pite'. But the other day it was 'babgulyás'.

ZK: Favourite Japanese meal?
MS: Nattoh with mekabu!! I will eat this on my death bed!!


ZK: Where did you get your ingredients for the cooking?
MS: I'm a local patriot. I buy pretty much everything at Lehel piac or organic shops in the neighborhood.

ZK: You have traveled so far a lot. What was the most memorable food you have eaten? And why?
MS: Again, can't pick one. Chicken soup made by Karin tribe people in northern Thailand was delicious after 9 hours hike, and also because of the fact that they raised that animal themselves and slaughtered it just for us. Ratatouille made over campfire at a beach in southern Sweden, accompanied by good wine and fresh baked baguettes by sister-in-law, watching a perfect sunset followed by full moon. Food takes on a magical flavor when good energy and love is added.

ZK: You are preparing another kind of journey now. I think we can tell the readers that you are becoming a very happy mum soon. How will this influence the operation of Makifood Cookery School? Will there be courses in the future?
MS: We will be needing more outside help but plan on resuming fall semester as usual. More guest teachers are in the plans as well as extending our courses to include more health supportive topics.

ZK: Thank you for the interview Maki. May the next months bring you many pleasure and outstanding health with your baby and strength for the new start!

Photo from Makifood Cookery School

The interview will be translated into Hungarian soon!
Az interjú hamarosan le lesz fordítva magyarra!




 

Zizi próba Copyright © 2009 Girl Music is Designed by Ipietoon Sponsored by Emocutez