Ricciarelli, Siena's almond cookies

Raise your hands if you know Giulia and her wonderful food blog Juls' Kitchen. If you don't, hurry up and check it out, after reading this post. :) I don't remember how I found her amazing site - stuffed full of stunning photos, traditional Italian recipes and well written content in English and in Italian too - but I love it so much! She makes so much effort to translate all her posts into English. She is a friendly and chatty person, a great cook and a talented baker. We don't live very far from each other - Giulia in Italy, myself in Hungary - so I'm sure we will definitely meet one day... Sooner than later. :)

Thanks to the social networking tool, Twitter, we started chatting and getting to know each other, following each other's lives. To make the long story short, Giulia emailed me last December if I was interested in writing a cross cultural exchange recipe post. She already knew which Hungarian cake she would like to bake, but I wasn't sure about my Italian challenge. I didn't have a clue what  I should say... "Giulia, don't be hard on me! I like easy recipes! Surprise me! :)" She chose Dobos Torte because she ate tons of it when she visited Budapest. Juls is a big fan of this 127 year-old cake. I translated the recipe for her and I also emailed a video (subtitled in English) to make her baking easier (thanks to a fellow Hungarian food blogger, Kriszti, who made a video of how to make the Dobos Torte).

I got the recipe of Ricciarelli, the almond cookies from Siena. "The origin of Ricciarelli di Siena dates back to the 15th century: the almond paste - in the form of marzipan or Marzapanetti - was once very popular in the town and Siena was famous even outside its territory for its production. The cookies made with almond paste were reserved for the sumptuous banquet of the Lords because they were made of precious ingredients, mainly almonds and sugar. They were so valuable and refined that marzipan sweets were sold in the apothecaries shops  along with drugs and the most exotic spices of the time." (Info adapted from Juls' blog.)

Giulia says this recipe comes from the grocery shop Rosi in Poggibonsi (SI), slightly revised. She loves  to enter this shop especially during holidays because it is full of smells of chocolate, spices and happy-faced children.

I did a few changes in the recipe. I added less icing sugar (I don't like cakes/cookies very sweet) and reduced the amount of bitter almond extract. The cookies turned out to be amazing, a bit crunchy on the outside and soft, moisture in the inside. After a couple of days they are even better. Everyone in my family loved it. Grazie Giulia, it was a great experience!

Ricciarelli

Ingredients:
- makes about 20 -
- 2 egg whites
- 1 drop lemon juice
- 120 g icing (powdered) sugar
- 200 g ground almond flour
- 2 teaspoons bitter almond extract
- 1 vanilla bean, split and seeded
- 1 orange's zest
- 100 g extra icing sugar

The night before: whisk the egg whites with the lemon juice to stiff peaks. Add the almond flour, 120 g of icing sugar, the almond extract, the orange zest and the vanilla seeds. Mix everything together then cover the soft dough with cling-film and set aside in the fridge for overnight.

The day after: place the extra icing sugar on a working surface. Roll the dough into a log (diameter 2,5-3 cm) and cut 1 cm thick slices. Shape each slice with your hands and coat the shaped cookies with extra icing sugar. Place them on a baking tray lined with parchment paper and bake in preheated oven on 160C (320F) for about 18 minutes. When you remove from the oven, they will still be soft and moist but don't worry they will reach the ideal texture once cooled down. If some remain, store them in an airtight box.

The recipe will be translated into Hungarian soon!
A recept hamarosan le lesz fordítva magyarra!

Olívaolaj és balzsamecet kóstoló

Előtérben: olívaolajok, balzsamecet; háttérben Giuseppe pocak :) Fotó: Török-Bognár Renáta

Még decemberben, karácsony előtt lecsaptam egy olívaolaj és balzsamecet kóstolóra. Év elején szépen be is írtam a 2011-es naptáramba, hogy január 25-én megyek olívaolajakat és balzsameceteket kóstolni. Január 24-én hétfőn abban a tudatban indítottam el a hetemet, hogy nekem egyik napra sincsen programom munka után, szóval nyugis, pihis hétnek nézek elébe. Január 25-én délelőtt megkérdezte a barátnőm, hogy van-e kedvünk I.-vel aznap este egy koncertre elmenni az A38 hajóra, ami este 8 órakor kezdődik. Bőszen mondtam, hogy igen, így gyorsan meg is vettem a jegyeket az interneten. Aztán eltelt egy óra és egyszer csak látom a jó, öreg Facebook-on, hogy Reni kiírta az üzenőfalára, este olívaolajakat és balzsameceteket fog kóstolni Giuseppe-vel, a jól ismert olívaolaj dílerrel. :) Hmmm, olívaolaj kóstoló... ez nekem is ismerős! Gyorsan kinyitom a naptáramat és látom, hogy este 6 órára  én is hivatalos vagyok az eseményre. "Uram atyám, egymásra szerveztem a programokat!" Gyors körbetelefonálás, Facebook-ra hirdetés kirakás, hogy eladó két darab koncertjegy. Éva barinőm közbenjárásával aztán a jegyeink gazdára találtak, így nyugodtan loholtam a kóstolóra, ahol Reninek megköszöntem az "emlékeztetőt".

Kár lett volna kihagyni a kóstolót, ugyanis nagyon sokat tanultam. Látszik Giuseppe-n, hogy imádja az olajokat, eceteket, igazi szakértőjévé vált a területnek. Ami először csak kíváncsiságnak indult, az később a szakmája lett olyannyira, hogy mára olajguruvá vált, és a legjobb magyarországi éttermeket látja el kiváló minőségű olívaolajokkal és balzsamecetekkel. A részletes kóstolóról Reni is írt beszámolót, azt nála elolvashatjátok. Én inkább néhány érdekességet osztok meg veletek.

Az extra szűz kifejezés első préselést jelent, amelynek a savtartalma 0 és 0,8% között van (ami már 1,5% feletti azt inkább lámpaolajnak érdemes használni! :)). Minél alacsonyabb az olívaolaj savtartalma, annál egészségesebb. Egyéb kedvező élettani hatása mellett, az olívaolaj kiváló bőrápoló szer (ki is fogom próbálni a kezemen, ugyanis néha nagyon kiszárad).

Érdemes figyelni a szavatosság feltüntetésére is, ugyanis palackozástól számítva 18 hónapig kell elállnia (persze ezt az infót nem könnyű kideríteni, hogy mennyit állt az olaj palackozás előtt és pontosan mikor töltötték üvegekbe).  Az olívaolaj három dolgot nem szeret: a meleget, a fényt és az oxigént. Ezek alapján az már egy jó pont, ha sötét üvegbe palackozzák. Ne tartsuk a tűzhely mellett, legjobb helyen félhomályban, egy állandó hőmérsékletű helyen van (kamra).

Fotó: Török-Bognár Renáta

Az olajok kóstolása között érdemes zöldalmát fogyasztani és vizet inni, hogy a következő ízét is tisztán érezzük. A jó minőségű olívaolaj általában friss vágott fű és paradicsom illatú, fajtától függően enyhe mandula,  paradicsom, articsóka ízt is felfedezhetünk megkóstolásakor. A kóstoltak közül a szicíliai Piano Grillo volt a kedvencem, amelyből akár 1 dl-t is meg tudtam volna inni aperitifként. Mámorosan selymes ízű, friss illatú... mellette az elsőként kóstolt Bertolli avasnak, savanyúnak tűnt. Az ízesített olajok közül a mandarinolaj volt a kedvencem, amelyhez a mandarinokat héjastul zúzzák szét az olívabogyókkal együtt. Kiváló sütemények, fagylaltok tetejére.

A balzsamecetet fehér szőlőből készítik, megfőzik a mustot, besűrítik, beoltják az anyaecettel, hordókba töltik, majd jól szellőző padláson tárolják. A hordó nyílását textillel fedik be, hogy folyamatosan szellőzni tudjon és ne kerüljön bele semmilyen kosz, szennyezés. Az ecetet minden évben új hordókba öntik át,  ugyanis párolgása miatt folyamatosan csökken a mennyisége. Ez a folyamat a legdrágább eceteknél 12 évig tart, ekkor palackozzák őket.

A jó minőségű balzsamecet nem olcsó mulatság, viszont nagyon kevés kell belőle egy-egy étel elkészítéséhez és hihetetlenül finom. Ezek közül a kedvencem a modenai Villa Bisini Gambetti fehér balzsamecet volt.

Fotó: Török-Bognár Renáta

A kóstoló végén jöttek az isteni óriás olívabogyók.  Van jó néhány ismerősöm, akik nem szeretik az olívabogyót... talán azért, mert nem ettek még igazit. Itthon általában túlzottan sósak, savanyúak, kesernyések. Valójában pedig lágyak, tiszta ízűek, enyhén sósak, roppanósak, gyönyörű zöldek. Ízük leginkább a főtt kukoricára emlékeztet. Mindig is szerettem az olívabogyót, de ezekbe szerelmes lettem!

Kellemes este volt, sok információval, jó hangulatban.

Trieszt, egy lélegzetvételnyi Itália

Bledből Olaszország felé vettük az irányt. Triesztben még egyikünk sem járt, de a road trip-ünkbe mindenképpen szerettünk volna beiktatni egy tengerparti kiruccanást, Trieszt pedig útba esett. Előző este Ljubljanaból foglaltunk a neten szállást másnapra, a tenger közelébe. A fenti kép volt az első, amit megpillantottunk Triesztből... tudtuk, hogy jó helyre érkeztünk.

Piazza Unita éjszakai kivilágításban az egyik mólóról

Pont naplementére értünk a városba, így mielőtt elfoglaltuk volna a szállásunkat, a mólóhoz mentünk, hogy lencsevégre kapjuk a tengerparti naplementét. Csodálatos volt. Szállásunk egy belvárosi ház egyik lakásában volt (Patrícia, a házinéni adja ki három szobáját, a hely neve "Luna Rossa"). Lepakoltunk, majd gyorsan nyakunkba vettük a várost, hogy megvacsorázzunk. Egy tenger közeli étterembe ültünk be, vagyis ki a teraszára, ahova éppen csúcsidőbe érkeztünk, így legalább tíz percet kellett várnunk, amíg hozzánk szóltak. Viszont a vacsora nagyon finom volt: rántott calamarin (tintahal citrommal) és calzone pizzán osztoztunk.

Triesztben nincsen sok turista látványosság, viszont az épületek, ablakok, az utcák gyönyörűek és hangulatosak. Másnap reggel időben keltünk, hogy néhány dolgot azért meg tudjunk nézni. Először is egy igazi olasz kávézót kerestünk, ahova tradicionálisan nem beülni lehet, hanem a bárpultnál állni, beszélgetni és meginni a reggeli kávét. Negyed órás séta után megtaláltuk a helyünket: La Portizza, a Piazza Unita közelében. Magával ragadott minket a hely varázsa: hétfő reggel, három pultos lány, egy barista fiú a kávégép mögött, törzsvendégek, ismerősök, rengeteg "Ciao, ciao, buongiorno". Jó volt csak ott lenni, hallgatni a dallamos olaszt, ropogós, friss croissant enni és olyan cappuccinot szürcsölgetni, amelynek a tejhabjában megáll a kanál! Az a cappuccino 1 euróért beszélni tudott!!! Az olaszok tényleg tudnak kávét főzni. Illy kávét szolgáltak fel, de teljesen más íze volt, mint az itthoninak. Néhány éve a barátnőimmel (Évával és Katával) eltöltöttünk egy  hetet Rómában, ahol hasonlóan a mostani élményhez, minden reggel cappuccinot ittunk és valamilyen péksüteményt kértünk hozzá. Azok a cappuccinok szabályosan laktatóak voltak sűrű, krémes tejhabjukkal (amely nyilván a zsíros tejnek köszönhető). Nem vagyok gyakori kávé fogyasztó, inkább, csak a "kávézás feelingje" miatt iszom, de az olasz kávéba már évekkel ezelőtt beleszerettem. Pont.

Elvesztünk Trieszt belvárosi kis utcáiban sétálva, folyamatosan felfelé bámulva... azok a spaletták, ablakok, száradó ruhák, az ébredező város mind-mind mediterrán hangulatot árasztottak magukból, egy percre sem feledtetve velünk, hogy merre járunk. 

Kilátás a várból

Szent Szilveszter Bazilika belseje

Trieszt egyik látványossága a XV. században a Capitolium dombra épült vár, ahonnan lélegzetállító kilátás nyílik a városra és a tengerre. A vár múzeumába 4 euróért lehet bejutni, ahol régi szobrok, bútorok, fegyverek,  festmények, mozaikok gyűjteménye tekinthető meg. A vár mellett található a Szent Szilveszter Bazilika. Ha másért nem, a hatalmas mozaik képek miatt érdemes ide betérni az észak-adriai és bizánci stílust is felvonultató bazilikába.

Eldöntöttük, hogy a parton fogunk ebédelni piknik formájában. Utunkba esett egy zöldséges, ahol megvettük a rukkolát és a paradicsomot, egy fantasztikus gourmet üzletben (lehet, hogy csak nekünk gourmet, az olaszoknak egy egyszerű élelmiszer bolt???) pedig megvettük a pékárut, a mortadellát és a buffalo mozzarellát.

Kisétáltunk a mólóhoz, leültünk, magunkba szívtuk a sós levegőt és elfogyasztottuk életünk legolaszabb szendvicsét Triesztben.

Ebéd után gyorsan összecsomagoltunk, autóba szálltunk, elmentünk a városi strandhoz, napoztunk, fürödtünk a tengerben két órán át, majd újra autóba ültünk, hogy elvezessünk a hegyek közé, Kalsba, Ausztriába. Szívesen maradtunk volna még a tenger közelében, Triesztben, hogy jobban megismerjük ezt a barátságos várost. De most csak egy lélegzetvételnyi időnk volt Itáliára... legközelebb több lesz!

Folyt. köv. Kals!