Jamie mandulás mogyorós csokoládé tortája

Itt valami nagyon fincsi készülődik... darált törökmogyoró, mandula és egy tábla 74%-os csokoládé. Levettem a robotgép fedelét és mennyei illat áradt belőle. Képzelhetitek! Már tudtam, hogy ez egy nyamm-nyamm torta lesz! :)

Aztán kikevertem a puha vajat néhány tojássárgájával, valamint egy kevés nádcukorral, hozzáadtam a mogyoró, mandula, csoki keverékhez és ilyen gyönyörűséget kaptam...

A sárga cukros vaj és a csodás barna csokoládés keverék szerelembe estek egymással. Első látásra...

Inspiráció gyűjtés miatt, meg mert imádom Jamie Olivert, újra elkezdtem nézni a Naked Chef TV sorozatát. Jó néhány receptet kijegyzeteltem már, az inspirálás sem maradt el, mert azóta mindennap főzök, sütök (ennek persze a hűvösebb lakás is az oka, de a torta miatt érdemes volt bekapcsolni a sütőt).

A receptnek azért is örültem, mert most egy kisebb projekt miatt megszállottan keresem a csokoládés recepteket tesztelésre, kipróbálásra, de erről majd később. Ez a torta tökéletes alany volt hozzá. Alig kell bele valami, ezért a lényeg a minőségi alapanyagokon van. Nem túl édes (mikor sütök én émelyítő édeset? soha!), de mivel lisztmentes és a csokoládén kívül a vázát törökmogyoró és mandula adja, tömény. Egy vékony szelet belőle a délutáni kávéhoz vagy teához és máris elfelejtjük minden bajunkat! Ez garantált!

Jamie mandulás mogyorós csokoládé tortája

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:
- 75 g mandula
- 75 g törökmogyoró
- 150 g 70% vagy 74%-os csokoládé
- 125 g puha vaj
- 50 g nádcukor
- 3 db bio tojás, szétválasztva a sárgája a fehérjétől
- csipet só
- 1 vaníliarúd kikapart magjai (ez nem volt a receptben, de nagyon jót tett a tortának)

A formába tegyünk sütőpapírt és vajazzuk ki az alját és az oldalát is. Melegítsük elő a sütőt 190C fokra.

Robotgépben őröljük liszt állagúra a mandulát és a mogyorót. Tördeljünk szét 100 g csokoládét (ne legyen olvadt!) és adjuk a mandulás keverékhez. Dolgoztassuk tovább a robotgépet, amíg a csokoládét is megdarálja. Öntsük ki egy tálba, majd tegyük a robotgépbe a puha vajat és a nádcukrot. Kapcsoljuk be újra a gépet és miközben dolgozik egyesével adjuk hozzá a tojássárgákat. 

Öntsük a vajas keveréket a manduláshoz, majd egy spatulával keverjük simára. Egy másik tálban a tojásfehérjéket egy csipet sóval verjük habosra, majd óvatosan a spatulával keverjük hozzá a csokoládés masszához. Öntsük bele a formába. A maradék 50 g csokoládét tördeljük darabokra és nyomkodjuk bele a torta tetejébe. Az előmelegített sütőben süssük 190C fokon kb. 25-30 percig (teszteljük, ha a fogpiszkálóra nem ragad rá a tészta, már jó).

Tálaljuk...

Vágtam nektek is egy szeletet... Ízlik?

Vaníliás mézes rebarbara galette és egy virtuális potluck a Food Revolution Napra

2012. május 19-e biztosan beírja magát a történelembe Jamie Oliver globális, az egész világra kiterjedő Food Revolution Napjával. Ezen a napon a világon több tízezer ember vesz részt olyan rendezvényeken,  programokon, ahol segítséget és útmutatást kapnak és adnak egymásnak arról, hogy miként lehet megelőzni helyes ételválasztással a táplálkozásunk okozta betegségeket, hogyan lehet egészségesebben főzni, sütni és enni. Ez a nap az otthon főzés örömét hirdeti, amikor barátok, családtagok összejönnek, közösen elkészítenek néhány ételt és együtt elfogyasztják.

Íme Jamie videója az eseményről...

Lelkes négy fős csapatunk egy virtuális potluck-ot szervezett erre az eseményre. Összeállítottunk egy menüt, mindenki elkészítette otthon a sajátját, ma pedig virtuálisan megosztjuk veletek ezeknek a finomságoknak a receptjeit.

Íme a kis csapatunk és a menü, amit készítettünk:
Anna - Zöldséges quinoa falatok
Réka - Tárkonyos salátaleves
Kriszti - Petrezselymes quinoa saláta
Zita - Vaníliás mézes rebarbara galette

Galette-et már sütöttem korábban és nagyon megszerettem, mert könnyű elkészíteni. Vihetjük magunkkal vendégségbe vagy akár egy piknikre is. Tésztája teljeskiörlésű tönkölylisztből és hajdinalisztből készült. A hajdinaliszt gluténmentes és különleges diós ízt ad az elkészített ételeknek. A rebarbara a tavaszi kedvenc zöldségem, noha szinte mindig desszertben végzi nálam. Ebben a receptben a méz és a vanília tökéletesen kiegészítik a rebarbara fanyar ízét.

Reméljük a menü elnyeri tetszéseteket, Jamie gasztro forradalom napja pedig mindenkit cselekedetre ösztönöz és a közeljövőben egy hasonló vacsora partit szerveztek szeretteitek körében, mert együtt enni nagyon jó!

Vaníliás mézes rebarbara galette

Hozzávalók:
- 200 g teljeskiörlésű tönkölyliszt
- 150 g hajdinaliszt
- 160 g vaj, hideg!
- 3 evőkanál nád porcukor
- 1/2 teáskanál só
- 1/2 citrom reszelt héja
- 8 evőkanál hideg víz
- 170 g rebarbara, megtisztítva, 5-7 cm-es darabokra vágva
- 3 evőkanál méz
- 1 vaníliarúd kikapart magjai
- frissen felvert tejszínhab a tálaláshoz

Egy tálban keverjük össze a liszteket a porcukorral, a sóval és a citromhéjjal. Adjuk hozzá a hideg vajat kockákra vágva, majd az ujjaink segítségével morzsoljuk el a liszttel, amíg borsószem nagyságú morzsákat kapunk. Ekkor adjuk hozzá a vizet és gyúrjuk össze a tésztát. Csomagoljuk folpackba és tegyük be a hűtőbe legalább egy órára. Tegyük egy tálba a rebarbara darabokat, locsoljuk meg a mézzel, adjuk hozzá a vaníliát és jól keverjük össze.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A tésztát nyújtsuk ki kb. 30 cm átmérőjűre és fél cm vastagságúra. Tegyük rá a mézes vaníliás rebarbarát úgy, hogy a tészta szélén hagyjunk 5 cm-t, amit a végén ráhajtunk a süteményre. Hajtsuk fel a tészta szélét a rebarbara darabokra. Helyezzük sütőpapírral bélelt tepsire és süssük 170-180 fokon 30-40 percig. Ha a széle aranybarna színű lett, akkor jó. Tálaljuk friss tejszínhabbal.

Egy napos kirándulás Athénből Aegina szigetére

Legutolsó athéni bejegyzésem végén folytatást ígértem. Hát... ennek most jött el az ideje! :) Jobb későn, mint soha, igaz? Meg ebben a hidegben jól esik a tengert és a napot látni. Igaz februárban jártunk a szigeten, de kellemes 20-22 fok fogadott minket.

Aegináról addig nem hallottam, amíg nem láttam Jamie-nek a "Jamie does" című sorozatából az athéni részt. Ő elég jól körbejárta a szigetet és mindenféle finomságot főzött, sütött. Nagyon megtetszett a sziget, így eldöntöttük, ha egyszer arra járunk, megnézzük.

Végtelen

Metroval könnyen ki lehet jutni Athén belvárosából a kikötőbe, Pireus-ra. Naponta indulnak hajók, kompok az Athéntől 30 km-re lévő szigetre (Hellenic Seaways Ferries, Nova Ferries, Agios Nektarios Ferry). Egy útra kb. 8-10 euróba kerül a jegy egy főnek és az út a hajó típusától függően 60-90 percig tart. Jegyet a kikötőben a jegyirodában lehet venni, ahol a menetrend is ki van írva. Érdemes felírni, hogy mikor mennek visszafele a hajók, hogy ott ne ragadjunk a szigeten.

Jó volt kiszakadni a szmogos, zajos görög fővárosból és friss, sós levegőt szívni ezen a csodálatos szigeten, amely a pisztáciájáról a leghíresebb.

Lássuk a sziget rövid történetét... A görög mitológia szerint, Zeusz - az istenek atyja - szerelmes lett az egyik isten, Asopo lányába (akinek mellesleg 20 lánya volt!), aki természetesen gyönyörű volt és Aeginának hívták. Zeusz elrabolta őt és elvitte Oinoi szigetére, ahol megszületett a fiuk, Aiakos. A szigetet pedig átnevezték Aeginára. Történelmileg vannak bizonyítékok arra, hogy a szigeten már időszámításunk előtt 3500-ban is éltek.

A sziget első látásra magával ragadó. Modern, klasszikus, színes épületek és színes halászhajók sokasága fogadják a látogatót a kikötőben. A sziget fővárosa Aegina City, amely a nyugati oldalon fekszik és a kompok is ide érkeznek. Egy rövid csodálkozás után a kikötőben található székesegyházhoz sétáltunk, amelyet 1827 és 1828 között az első görög kormány parlamentként használt.

Aegina legismertebb export terméke, a pisztácia

Sikerült éppen elcsípnünk egy buszt, amely felvitt minket a 160 méter magasan lévő Aphaia Templomhoz (13 km-re van a sziget fővárosától). Ez Aegina szigetének az ékköve, az ókori építészet egyik lenyűgöző maradványa (24 pillére maradt meg a 34-ből). Gyönyörű kilátás nyílik körbe a  szigetre, a tengerre és még Athént is láthatjuk a távolban.

Aphaia templom

Kilátás az Aphai templomtól

A nap hétágra sütött, a levegő tiszta és ropogós volt, így a templom közelében leültünk és elfogyasztottuk a kikötőben vásárolt finomságainkat: ropogós héjú kenyér, avokádó, olajbogyó, paradicsom és az elmaradhatatlan feta sajt jobban ízlett ilyen kilátással, mint valaha. Élveztük a piknik minden pillanatát.

Piknik

Mivel a busz elég ritkán jár, ezért úgy döntöttünk, hogy gyalog indulunk el a templomtól és stoppolni fogunk. Tíz perccel később megállt mellettünk egy autó, egy orosz házaspár ült benne, akikről kiderült, hogy nyolc éve élnek a szigeten. Ők oroszul és görögül beszéltek, néhány szót angolul; mi ketten pedig magyarul, angolul, spanyolul, egy keveset németül és franciául, meg néhány szót oroszul. Na, ebből a nyelvkavalkádból, mimikából, nemzetközi szavakból és kézzel-lábbal való mutogatásból azért elég jól megértettük egymást és még kommunikálni is tudtunk. :)

Az Agios Nectarios templomig vittek minket, ami félúton van az Aphaia Templom és a kikötő között. Örültünk neki, mert így legalább lehetőségünk volt a sziget leglátogatottabb és a balkán legnagyobb templomát és kolostorát megnéznünk. A templom Agios Nectarios-ról lett elnevezve, aki csodatevő és gyógyító hírében állt. Ezenkívül tanító, filozófus és költő is volt egyben (mennyi minden belefért az életébe!). Ő alapította a kolostort és ott is élt szerzetesként élete végéig. Állítólag napjainkban 14 apáca él itt.

Agios Nectarios templom

Vissza a kikötőbe busszal jutottunk, amely megáll a templom előtt. Az úton végig csodáltunk a narancs és citromfákat és álmodoztam róla, hogy hátha találunk egyet a kikötő zegzugos utcáinak valamelyikén. Szerencsénk volt... Egy szűk utca kis házának udvarán élt egy citromfa, amely roskadozott a citromoktól. Az ágak egy része a gyümölcsökkel együtt kilógott az utcára. Szégyen, nem szégyen, megdézsmáltuk. Hat darabot leszedtünk. :) Én még ilyen citrom illatot életemben nem éreztem! A táskámba ötpercenként beleszagoltam, hogy érezzem a mennyei illatot, amely két hétig kitartott, amikor az utolsó citromunkat is megettük otthon.

Sétáltunk, fényképezgettünk, pisztáciát vettünk, majd egy tengerparti kávézó teraszán megittunk két nagy frappét. Amikor felszálltunk a kompra a nap épp lemenőben volt és aranysárgára színezte a kikötő házait és halászhajóit. Csodálatos volt és méltó búcsú egy olyan helytől, amelyet egyből a szívünkbe zártunk.

Jeges frappé

Még többet Athénról:
Indul a görög aludni
Fekete vezetővel a Lycabettus dombjára
Az Akropolisz és a kedvenc helyek
Periklész, a piac, Zeusz és az olimpia

Az Akropolisz és a kedvenc helyek

A Lycabettus dombjáról lesétálva elindultunk a Syntagma tér felé. Athén utcái tele vannak narancsfákkal. Mit csinál a gyanútlan utazó? Szüretel... :) Épp, amikor leszakítottunk egyet a fáról, egy angolul jól beszélő görög férfi kiabált oda hozzánk, hogy nehogy megegyük, mert ez nem jó ízű, keserű és inkább csak díszíti a várost (mint mondjuk nálunk a vadalmafa). A héját lehet kandírozni, de a gyümölcs nem jó ízű. Na ezt is megtudtuk. Viszont citromfát találtunk, igaz csak egyet-kettőt, annak a termései "valóságosnak" tűntek. 

A parlament mellett belefutottunk egy tüntetésbe. Nem értettük, hogy miért tüntetnek, de az feltűnt, hogy a rendőrökön kívül, a tömeg nagy része nyugdíjas korosztályú. Megkérdeztünk egy nőt és kiderült, hogy tényleg a nyugdíjak miatt tüntetnek, mert csökkentette a kormány. Athénben egyébként szinte minden napra jut egy sztrájk vagy tüntetés. 

Ha már a parlamentnél jártunk, újra megnéztük az őrség vicces menetelését, bemutatóját. Nekem nagyon bejött a pamutbojtos cipőjük. Az útikönyvből megtudtuk, hogy egy órán keresztül csinálják ezt a mókát, aztán váltják őket. Februári 20 fokban ez még elviselhető, de mi lehet nyáron velük, amikor 40 fok van, hétágra süt a nap, nincs árnyék? Szegények izzadhatnak a harisnyában, hosszú ujjú kabátban.

Irány az Akropolisz

Hadrianus Kapuja

A parlamenttől néhány perces sétával elérhető Hadrianus Kapuja, amely közvetlen az Olümpiai Zeusz Temploma mellett található. A diadalíven áttekintve a fellegvárat láthatjuk egy másik szögből. Néhány fotót készítettünk, majd úgy döntöttünk felmegyünk az Akropoliszhoz. Néhány perces sétával elérhető a bejárat, ahol megvettük a jegyeket. 12 euróba kerül a felnőtt jegy, 4 napig érvényes és még az alábbi helyszínekre tudunk bejutni vele: Ancient (Ókori) Agora, Dionüszosz Színház, Roman (Római) Agora, Kerameikos (ókori temető), Olümpiai Zeusz Templom, Hadrianus Könyvtár. Ezekre a helyekre egyébként vasárnaponként ingyenes a belépés.

Az Akropolisz az ókorból származó épületegyüttes - amely már a Világörökség része - és időszámításunk előtt az 5. században kezdődtek meg azok a munkálatok, amelyek az Akropoliszt fellegvárrá változtatták. A népgyűlés Periklészt választotta a tervezett építkezések vezetőjének, valamennyi munka intézőjének és felügyelőjének, a művészi kivitelezés irányítója pedig Pheidiasz lett. Az Akropolisz leghíresebb épületei a Parthenon (Pallasz Athéné temploma), Niké temploma (a győzelem istennőjének szentélye), Propülaia (bejárati kapu) és Erechteion (a fellegvár kultusztemploma).

Erechteion

Itt újra belefutottunk abba az amerikai családba, akikkel előző nap együtt vacsoráztunk. Kicsi a világ - konstatáljuk megint. A kilátás csodálatos, láttuk a Lycabettus dombot, ahonnan néhány órával korábban az Akropoliszban gyönyörködtünk. Leültünk egy kicsit, élveztük a napsütést és azon elmélkedtünk, hogy a világörökségnek ezen része milyen iszonyat régen került ide és még mindig itt áll... vajon napjaink épületeiből mennyiben fognak a turisták gyönyörködni 2500 év múlva.

Lenti részen Dionüszosz Színház, a háttérben pedig az Olümpiai Zeusz Templom

Jobbra a távolban Lycabettus dombja

Areopagus domb

Ancient Agora

Érzékeny búcsút vettünk az Akropolisztól, bár látni fogjuk még néhány napon keresztül. Irány a közelben lévő Areopagus domb... innen ugyancsak gyönyörű a kilátás és a rálátás az Ancient (Ókori) Agorara. Közben elkezdett jelezni a gyomrunk, hogy ideje lenne valami energiát bevinni a testünkbe, különben nem fogjuk tovább bírni a város felfedezését. Gyorsan beiktattuk még az agora romjai közötti sétát, majd a Lonely Planet útikönyvből kinéztük, hogy hol fogjuk teletömni a pocinkat.

Monastiraki bolhapiac és a legjobb taverna evör :)

A tavernánkhoz a Monastiraki bolhapiacon vezet át az út. A piacon délutáni szieszta volt, kártyáztak az eladók, néhányan bútort javítottak. Eladó az egész világ, vagyis minden kapható az antik étkészlettől, a rusztikus evőeszközökig, székekig, festményekig, fotókig minden fellelhető és megvehető. Kopp-kopp... igen, ezek már a szemeink... az éhségtől kopogtak. Még néhány perc és végre befordultunk a mi utcánkba... megláttuk a Nikitast. A környék legnépszerűbb helye lehet, mert máshol üresek a teraszok, itt meg tele volt a hely... tényleg csak két percet kellett várnunk, felszabadult egy asztal és mi le is csaptunk rá. "Mindent szeretnénk és azonnal" - mondtuk a pincérnőnek, Sofianak. "Egy kicsit ebből, egy kicsit abból, mert nagyon éhesek vagyunk!". Az asztalunkat letisztították, rátettek egy nagy barna papírt, kancsóban vizet kaptunk, meg néhány szelet fűszeres, pirított kenyeret. Pár perc múlva az ételek is megérkeztek: görög saláta, szőlőlevélbe csomagolt szaftos rizs, sültkrumpli, tzatziki, párolt brokkoli citrommal, túróhoz hasonlító sajt... és igen, egy kis darabka hús is I.-nek (meg akarta kóstolni). Szemet gyönyörködtető, nyálcsorgató smörgåsbord. Csináltunk néhány fotót, aztán neki is álltunk. Falatról falatra élveztük az ízeket, csipegettünk ebből és abból is... közben a pincérek pörögtek, az asztaloknál cserélődtek az emberek (görögök és külföldiek egyaránt), gyors volt a kiszolgálás, finom minden.

Az egész ebédért 25 eurót fizettünk (a számlát már az ételek tálalásakor kihozták egy kis pohárkában lefelé fordítva, hogy a szél ne fújja el). Megérte... eldöntöttük, hogy ide még visszatérünk. A taverna egyébként Psyrri városrészben található (Agion Anargyron 19, Monastiraki metro megállónál kell leszállni, ha tömegközlekedünk) és déltől este hatig van nyitva.

Jamie Oliver nyomában

Rövid séta következik, majd célba vettünk egy kis fűszerboltot, az Elixir-t, ahol Jamie Oliver is járt már. Éppen ezért mentünk oda. :) Láttam ugyanis Jamie-nek a "Jamie does" című sorozatából az athéni részt, kinyomoztam az üzlet címét (hála Patríciának!) és felírtam a kötelező látnivalók közé. Izgatottan léptem be... ámultam és bámtam a sok-sok szárított fűszer, ízesített fűszersó, lekvár, olívaolaj, szappanok láttán. Majd in medias res a közepébe vágtam és rákérdeztem: "Ugye ez az az üzlet, ahol Jamie Oliver is járt?" - mosolyogtak és mondták, hogy igen. Szárított vadmentát (plusz mediterrán fűszersót) vettünk, ahogy Jamie is. :) Kiléptünk az üzletből, készítettünk még néhány fotót, majd boldogan távoztunk. Én legalábbis boldogan... számomra ez ugyanis hatalmas élmény volt!

Naplemente és a romantikus kávézó

I. szeretett volna naplementében készült képeket készíteni az Akropoliszról, ezért a Pnyx domb felé vettük az irányt. Az idő hűvössé vált, erősen fújt a szél, a lemenő nap sugarai már alig melegítettek. A sárga fényekben pompázó Akropolisz csodás volt, örökre a szívünkbe zártuk. A hűvös idő miatt valami melegre vágytunk. Kinéztünk az útikönyvből egy kávézót az Akropolisz lábánál... útban a hely felé azonban betértünk egy romantikus kávézóba-bisztróba, a Yiasemi-be. A kandalló mellé heveredtünk le, forró csokit és házi sütiket rendeltünk. A kávézó hangulata lenyűgöző, varázslatos volt, első látásra beleszerettünk... néhány nap múlva már a törzshelyünkként fogjuk emlegetni.

Yiasemi

Folyt. köv.!

Még többet Athénról:
Indul a görög aludni
Fekete vezetővel a Lycabettus dombjára

Mit főzzünk vasárnap ebédre?

Ha még nincsen mára ebédterv, íme egy jó kis recept. Ízorgiában volt részünk múlt vasárnap ezzel a paradicsomos, tejszínes, sajtos szószban sült karfiollal és brokkolival töltött cannellonikkal. Érdemes belevágni Jamie receptjébe.

Karfiollal és brokkolival töltött cannellonik paradicsomos szószban

Hozzávalók 4 főre:

- 1 közepes fej brokkoli, rózsáira szedve

- 1 közepes fej karfiol, rózsáira szedve

- 1 db jó minőségű paradicsom konzerv (a hámozott, egész paradicsomokat pürésítsük botmixerrel)

- 1 kis fej vöröshagyma, felaprítva

- 6 gerezd fokhagyma, felaprítva

- 2 dl zabtejszín (jó a normál tejszín is)

- 2-3 szál friss bazsalikom, felaprítva

- 2 szál friss kakukkfű

- 1 kis darab szárított chili, felaprítva

- 50 g parmezán, reszelve

- 1 db mozzarella

- 16 db cannelloni

- vörösborecet

- olívaolaj

- só, bors

Egy lábasban forraljunk fel sós vizet és főzzük meg benne a brokkolit és karfiolt  félkeményre kb. 6-8 perc alatt.  Szűrjük le úgy, hogy a vizet tartsuk meg, amiben főttek a zöldségek. Tegyük félre. 

Egy serpenyőben olívaolajon pirítsuk meg a vöröshagymát, fokhagymát és a chilit néhány perc alatt, adjuk hozzá a megfőtt karfiolt, brokkolit és 6-8 evőkanál vizet, abból, amiben a zöldségek főttek. Jól keverjük össze, tegyünk rá fedőt, vegyük takarékra a gázt és főzzük 15 percig időnként megkeverve. Ehhez a recepthez szinte pépesre kell főzni a zöldségeket, hogy bele tudjuk tölteni a cannellonikba. Hagyjuk, hogy a víz teljesen elpárologjon, vegyük le a gázról, majd villával nyomkodjuk pépesre a zöldséget, sózzuk, borsozzuk, keverjük össze és tegyük félre, hogy kihűljön.

Egy kis tálkában keverjük össze a tejszínt a parmezánnal, majd hígítsuk egy kicsit a szószt 2-3 evőkanállal vízzel (szintén abból, amiben a zöldségek főttek).

Készítsünk elő egy tepsit, amiben elfér a 16 darab cannelloni. A paradicsomszószt enyhén sózzuk, borsozzuk, keverjük el a bazsalikommal.

A kihűlt karfiol-brokkoli pépet kanalazzuk egy szendvicses zacskóba, vágjuk le a zacskó egyik csücskét, majd a pépet kezdjük el beletölteni a cannellonikba. A megtöltött "csövecskéket" tegyük egymás mellé a tepsibe, a végén öntsük rá a paradicsomszószt és a parmezános tejszínt. A mozzarellat tépkedjük darabokra és tegyük rá a cannellonikra. Előmelegített sütőben süssük 170-180 fokon kb. 35-40 percig, amíg a teteje aranybarna lesz.

Gazpacho

Az elmúlt héten lehetőségem volt, hogy nagy inspirátorom, Jamie Oliver új sorozatát, a Jamie does-t végignézhessem és egy barátom jóvoltából az új könyvébe is bepillantást nyerhettem. Ez a sorozat hat részből áll és hat ország (város, tájegység) kulináris tapasztalatait gyűjti össze. Éhesen ne kezdjétek el nézni!

Az alábbi recept Jamie andalúziai látogatása során készült. Nagyon megfogott az egyszerűsége, így elhatároztam, hogy elkészítem. Jól is esett a meleg időben ezt a hideg levest kortyolgatni. A spanyolok állítólag pohárból isszák. Próbáljátok ki!

Gazpacho

Hozzávalók:

- 4-5 db paradicsom meghámozva

- fél uborka meghámozva

- 1 db piros kaliforniai paprika

- 3 gerezd fokhagyma

- kenyérbél (2 nagy szelet fehér kenyér)

- 1-1,5 dl víz

- 2 teáskanál almaecet

- só, bors

- 4 evőkanál olívaolaj

Egy nagy tálban készítsünk össze mindent: paradicsomot, uborkát meghámozva, felkockázva; paprikát felkockázva, fokhagymát felaprítva. A kenyérbelet egy kevés vízben áztassuk be, majd nyomkodjuk ki belőle a vizet és adjuk ezt is a zöldségekhez az almaecettel, olívaolajjal és a vízzel. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd botmixerrel pürésítsük. A végén kóstoljuk meg, ha szükséges, még ízesítsük.

Eredetileg megjelent a bezs.hu-n.

Jamie Oliver's Food revolution (Episode 6.)

This is the last episode of the Food revolution but it didn't come to its end... So much work to do! 

The whole programme raises questions...  Will this revolution go on after Jamie has left Huntington?  Will people recognize how important it is what you feed your family with?  Will people remember the "food revolution" when they buy food in a huge supermarket? Will people remember to buy  and eat  more fresh vegetables and fruits instead of junk food?  Will the organizations, parents, kitchen ladies be cooperative? Will this revolution work?

I hope so!

Thank you Jamie! :)

Part 1.

Part 2.

Part 3.

Part 4.

Jamie Oliver's Food revolution (Episode 5.)

More and more people hate Jamie in Huntington. He has to keep the revolution happen, especially because fries count as veggie in the USA...

Part 1.

Part 2.

Part 3.

Part 4.

Jamie Oliver's Food revolution (Episode 4.)

In this episode Jamie has a bet with the radio reporter that he can teach 1000 people how to cook a simple dish! Damn, it gets exciting and he has loads of things to achieve in 5 days! Let's see whether he and his very well organized team (who we never see...:)) manage to succeed...

Part 1.

Part 2.


Part 3.


Part 4.

Jamie Oliver's Food revolution (Episode 3.)

In this episode Jamie goes to a high school in Huntington, West Virginia to look for teenagers who stand up for the food revolution programme. He finds some amazing American kids and he gives them a huge challenge. Let's see if they can manage to succeed... OK, I'm telling you... prepare tissue for the end! :)

Part 1.


Part 2.


Part 3.


Part 4.

Jamie Oliver's Food revolution (Episode 2.)

The second episode even gets more exciting. Jamie started a very remarkable revolution against the "system". It is a hard work. Sometimes it looks very hopeless but the point is we should never give up!

Part 1.

Part 2.

Part 3.

Part 4.

Jamie Oliver's Food revolution (Episode 1.)

Jamie Oliver is a great guy and a huge inspiration. I got to know him ten years ago when I lived in the UK. He is an amazing, enthusiastic person, a big fighter. His latest campaign is about saving USA's health by changing the way you eat. And it's not all about America, it is about places everywhere. It's a movement for you and your family. If you care about your children and their future take this revolution and make it your own. Educate yourself about food and cooking. Find out what your child is eating at school. Make only a few small changes, cook at home with your family from fresh ingredients and magical things will happen!

You can sign the petition here if you are

- from the USA

- from global

Here is the show's first episode... It's worth watching it!

Part 1.


Part 2.


Part 3.


Part 4.

Jamie Oliver's TED speech

TED stands for Technology, Entertainment, Design. It started out (in 1984) as a conference bringing together people from those three worlds. Since then its scope has become ever broader. The TED Prize is awarded annually to an exceptional individual who receives $100,000 and, much more important, "One Wish to Change the World." Designed to leverage the TED community's exceptional array of talent and resources, the Prize leads to collaborative initiatives with far-reaching impact.

I used to live in England for 2 years and this is how I "met" Jamie for the first time. That time he was not known in Hungary at all. Since then I have admired Jamie's hard work, his food and enthusiasm to change the way for people to eat healthier and encourage them to cook more at home. I even had lunch in his Fifteen restaurant in London. This is a huge experience to always remember.

He says in his talk: “I wish for your help to create a strong, sustainable movement to educate every child about food, inspire families to cook again and empower people everywhere to fight obesity.”

It is worth listening to his speech...

The talk can be watched with Hungarian and English subtitles as well!
A beszéd megnézhető magyar és angol felirattal is!

Ebéd a pucér szakácsnál

JAMIE OLIVER, alias "THE NAKED CHEF", ahogy szülőhazájában Nagy-Britanniában ismerik és szerte az egész világon. Még nálunk Magyarországon is, hiszen az egyik tévécsatorna adja a műsorait és jó pár könyve is megjelent már. Lehengerlő a srác főzési stílusa és percek alatt képes minimális alapanyagból valami fantasztikusan nyálcsorgatót előállítani.


2005 júniusában volt szerencsénk Orsival, a barátnőmmel egy hatalmas gasztronómiai élményben részesülni Jamie éttermében, a FIFTEEN-ben Londonban. :)

Jamie az étterem előtt - nem saját fotó :(

Az étterem egy viszonylag eldugott környéken, London északi részén található, de nem volt nehéz megtalálnunk. Amikor beléptünk kicsit megilletődtünk, mert nem akartuk elhinni, hogy ott vagyunk! Korábban érkeztünk, de az előre lefoglalt asztalunk már készen állt a fogadásunkra. Ahogy leültünk az egyik pincér az asztalunkon levő kis tálkába extra szűz olívaolajat csurgatott és rozmaringos, fokhagymás, szárított paradicsomos olasz kenyérrel kínált meg bennünket. Majd a borpincér vett minket szárnyai alá és segített kiválasztani egy új zélandi 2004-es évjáratú Sauvignon Blanc-t. (Egyébként a bort nem az asztalunkon tartották, hanem egy külön pultnál egy fa ládában. Ha látták, hogy majdnem kifogyott a bor a poharunkból, egyből jöttek és utántöltöttek.) Úgy döntöttünk, hogy 3 fogásos ebéd menüt választunk az étlapról, ha már egyszer eljutottunk ide, legyünk nagyon jóllakottak, mint az ovisok. :) Az ebédet 2,5-3 óra hosszáig fogyasztottuk, minden fogás között hagytak nekünk legalább 15-20 perc pihenőt. Az előétel valamilyen különleges sonkába tekert füge volt megsütve mindenféle zöldséggel; a főétel lepényhal szintén olyan zöldség heggyel, amelyeket életünkben nem láttunk és ettünk még. Amikor már azt hittük, hogy többet nem is bírunk enni, következett a desszert. Meglepetésünkre nagyon könnyű és finom volt - párolt őszibarack málnával és fahéjas krémmel -, így nem volt probléma a tányérról való eltüntetésével! :) Mindezen kulináris élvezet után a cappuccinot szürcsölgetve, találgattuk, hogy mennyit is fogunk fizetni ezért a felejthetetlen élményért… Hát legyen elég annyi, hogy a számla elég magas volt, de tartalmazott 12,5 % kiszolgálási díjat is, amit Jamie egy az egyben egy alapítványba juttat, amely a fiatal munkanélkülieket támogatja és évente 30 chef kitanítására fordítja az így befolyt összeget.


Az elköltött pénzt természetesen nem sajnáltuk egy ilyen helyen és ilyen ebéd elfogyasztása után ott hagyni. Relaxált, trendi környezetben, első osztályú kiszolgálásban volt részünk és az ebéd egyszerűen fenomenális volt!!! Az egyetlen „probléma” csak az volt, hogy Jamie nem volt ott az étteremben… Nem baj, legalább van egy okunk, amiért visszatérhetünk… :)

Jamie Oliver
Fifteen Restaurant