Amikor a Dolce Vita Konyha webáruháztól megrendeltem a 12 kg szicíliai kezeletlen héjú vérnarancsot, reméltem, hogy finomak, lédúsak és fotogének lesznek! :) Mindez teljesült! A belsejük nem vérvörös, inkább pirosba hajló narancsos, ízre enyhén savanykásak, de csak annyira, hogy nem húzza össze a szánkat. Nem vagyok egy nagy befőzős típus, na nem azért, mert nem akarnám vagy szeretném, hanem azért, mert egy mini konyhánk van kamra nélkül és a sok-sok finomságot nem tudnám hova tenni. Azért néha teszek kivételt - például amikor marokkói sóban eltett citromot készítettem vagy életem első lekvárját eperből... ezekkel a csodaszép narancsokkal sem történt ez másképp.
Életem első narancslekvárját Angliában kóstoltam. Náluk nagyon népszerű az orange marmalade, itthon viszont kevés helyen kapható. Kutattam a neten receptek után, olyat akartam főzni, amibe nem kerül több kiló cukor és egyéb felesleges hozzávaló sem. Szerencse, hogy Éva kirakott nemrég a blogjára egy receptet. Vele való konzultáció után úgy döntöttem, hogy belevágok. Este kezdtem hozzá, éjjel 1-kor töltöttem az üvegekbe a lekvárt, de megérte.
---
A blogbejegyzés írása közben lezajlott a 2013-as Bocuse d'Or verseny és eredményhirdetése is. Az elmúlt két napban igyekeztem online követni az eseményeket. A magyar csapat - Széll Tamás, Garai Ádám, Hamvas Zoltán, Bíró Lajos - a 10. helyezést szerezte meg a szakácsversenyek olimpiáján, Lyonban! Fantasztikus teljesítmény, pláne úgy, hogy Magyarország életében először jutott ki erre a rangos eseményre, amelyet 1987 óta rendeznek meg!!! Plusz a legjobb plakát díját is Magyarország nyerte az internetes szavazás eredményeként! Egyébként én a 6-10. helyezésben reménykedtem... persze csodás lett volna, ha nyerünk, de már így is benne vagyunk a világ legjobb 24-ében, ráadásul úgy, hogy ezzel a 10. hellyel felkerültünk a világ gasztronómiai térképére! :)
A végleges eredmény: 1. Franciaország, 2. Dánia, 3. Japán, 4. Nagy-Britannia, 5. Norvégia, 6. Svédország , 7. Egyesült Államok, 8. Izland, 9. Kanada, 10. MAGYARORSZÁG... Gratulálok a nyerteseknek és a magyar csapatnak a fantasztikus helytállásért!
Még több infó a versenyről és felkészülésről: itt, itt, itt, itt és itt.
És akkor jöjjön a narancslekvár...
Narancslekvár
Hozzávalók:
- 2 kg kezeletlen héjú narancs
- 400 g nádcukor
- 250 ml víz
- 1 rúd vanília, kis darabokra vágva (ahány üvegbe töltjük a lekvárt, annyi darabra vágtam fel)
A narancsokat mossuk meg alaposan, töröljük szárazra és késsel vagy hámozóval vékonyan hámozzuk le a héjukat úgy, hogy a fehér része ne kerüljön bele. Az így kapott narancshéj darabokat tegyük egy tálba, öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi és hagyjuk állni két óráig.
Közben a narancsokat hámozzuk meg teljesen, tisztítsuk meg a fehér hártyától amennyire tudjuk és vágjunk vékony karikákat belőlük. Tegyük egy nagy lábasba a cukorral együtt és tegyük félre.
A beáztatott narancshéjakról öntsük le a vizet, vágjuk nagyon vékony csíkokra és adjuk hozzá a cukrozott narancshoz. Öntsük fel a vízzel (250 ml) és alacsony lángon kezdjük el főzni. Néha keverjük át. Nekem kb. két és fél óra után kezdett el besűrűsödni. Ha esetleg egy kicsivel kevesebb vizet (200 ml) adunk hozzá, akkor szerintem már hamarabb elkezd sűrűsödni. Amikor eléri a lekvár állagot, kezdjük el óvatosan belekanalazni a tiszta, fertőtlenített üvegekbe. Mindegyik tetejére tegyünk egy darabka vaníliarudat, zárjuk le, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Nekem ebből a mennyiségből két 440 ml-es és két 230 ml-es üveg lett tele, plusz maradt egy kevés kóstolni való.
Tipp: ezzel a mennyiségű cukorral a lekvár édes, de enyhén savanykás lett. Legközelebb szerintem még kevesebb cukrot (kb. 300-350 g) teszek bele, hogy a savanykás íze még jobban megmaradjon. Mi pirított kalács szeletekre kenve ettük először. Mondanom sem kell, mennyei!
Életem első narancslekvárját Angliában kóstoltam. Náluk nagyon népszerű az orange marmalade, itthon viszont kevés helyen kapható. Kutattam a neten receptek után, olyat akartam főzni, amibe nem kerül több kiló cukor és egyéb felesleges hozzávaló sem. Szerencse, hogy Éva kirakott nemrég a blogjára egy receptet. Vele való konzultáció után úgy döntöttem, hogy belevágok. Este kezdtem hozzá, éjjel 1-kor töltöttem az üvegekbe a lekvárt, de megérte.
---
A blogbejegyzés írása közben lezajlott a 2013-as Bocuse d'Or verseny és eredményhirdetése is. Az elmúlt két napban igyekeztem online követni az eseményeket. A magyar csapat - Széll Tamás, Garai Ádám, Hamvas Zoltán, Bíró Lajos - a 10. helyezést szerezte meg a szakácsversenyek olimpiáján, Lyonban! Fantasztikus teljesítmény, pláne úgy, hogy Magyarország életében először jutott ki erre a rangos eseményre, amelyet 1987 óta rendeznek meg!!! Plusz a legjobb plakát díját is Magyarország nyerte az internetes szavazás eredményeként! Egyébként én a 6-10. helyezésben reménykedtem... persze csodás lett volna, ha nyerünk, de már így is benne vagyunk a világ legjobb 24-ében, ráadásul úgy, hogy ezzel a 10. hellyel felkerültünk a világ gasztronómiai térképére! :)
A végleges eredmény: 1. Franciaország, 2. Dánia, 3. Japán, 4. Nagy-Britannia, 5. Norvégia, 6. Svédország , 7. Egyesült Államok, 8. Izland, 9. Kanada, 10. MAGYARORSZÁG... Gratulálok a nyerteseknek és a magyar csapatnak a fantasztikus helytállásért!
Még több infó a versenyről és felkészülésről: itt, itt, itt, itt és itt.
És akkor jöjjön a narancslekvár...
Narancslekvár
Hozzávalók:
- 2 kg kezeletlen héjú narancs
- 400 g nádcukor
- 250 ml víz
- 1 rúd vanília, kis darabokra vágva (ahány üvegbe töltjük a lekvárt, annyi darabra vágtam fel)
A narancsokat mossuk meg alaposan, töröljük szárazra és késsel vagy hámozóval vékonyan hámozzuk le a héjukat úgy, hogy a fehér része ne kerüljön bele. Az így kapott narancshéj darabokat tegyük egy tálba, öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi és hagyjuk állni két óráig.
Közben a narancsokat hámozzuk meg teljesen, tisztítsuk meg a fehér hártyától amennyire tudjuk és vágjunk vékony karikákat belőlük. Tegyük egy nagy lábasba a cukorral együtt és tegyük félre.
A beáztatott narancshéjakról öntsük le a vizet, vágjuk nagyon vékony csíkokra és adjuk hozzá a cukrozott narancshoz. Öntsük fel a vízzel (250 ml) és alacsony lángon kezdjük el főzni. Néha keverjük át. Nekem kb. két és fél óra után kezdett el besűrűsödni. Ha esetleg egy kicsivel kevesebb vizet (200 ml) adunk hozzá, akkor szerintem már hamarabb elkezd sűrűsödni. Amikor eléri a lekvár állagot, kezdjük el óvatosan belekanalazni a tiszta, fertőtlenített üvegekbe. Mindegyik tetejére tegyünk egy darabka vaníliarudat, zárjuk le, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Nekem ebből a mennyiségből két 440 ml-es és két 230 ml-es üveg lett tele, plusz maradt egy kevés kóstolni való.
Tipp: ezzel a mennyiségű cukorral a lekvár édes, de enyhén savanykás lett. Legközelebb szerintem még kevesebb cukrot (kb. 300-350 g) teszek bele, hogy a savanykás íze még jobban megmaradjon. Mi pirított kalács szeletekre kenve ettük először. Mondanom sem kell, mennyei!
