Pages

2009. július 28., kedd

Lecsós bulgur

Bejegyezte: Zizi dátum: 14:11 0 megjegyzés
Ez az első receptem itt a blogon! :) Az eredeti recept Nóritól származik (Köszi Nóri! :)), azonban én egy kicsit módosítottam rajta, meg eleve kisebb mennyiséget csináltam.

Lecsós bulgur

Hozzávalók:
- 1 fej vöröshagyma
- 4-5 kisebb gerezd fokhagyma
- 1 kisebb patisszon
- 1 kisebb cukkini
- 1 nagyobb zöldpaprika
- 2-3 fej paradicsom
- pirospaprika, kevés só, csípős rózsa, olaj, víz
- egy kis darab gabonakolbász
- néhány csepp citromlé
- 1 bögrényi bulgur

A vöröshagymát, fokhagymát megdinsztelem olajon, a tűzről félrehúzva belekeverem a pirospaprikát, csípős rózsát és kevés vízzel felöntöm. Beledobom a karikákra vágott paprikát, megsózom. Visszarakom a tűzre, majd beledobom a kockára vágott patisszont és cukkinit is, újra felöntöm egy kis vízzel, hogy ne égjen oda. A legvégén, ha már minden megfőtt, akkor kerül bele a gabonakolbász (szeletelhetetlen, szóval darabkákban) és a bulgur. Ha egy bögrényi bulgurt teszek bele, akkor öntök hozzá még legalább másfél bögrényi vizet. Közben kavargatom, kóstolgatom és ha a bulgurnak még több vízre van szüksége, akkor öntök még hozzá. Ha kész, néhány csepp citromlével még ízesítem.

Fincsi!


2009. július 27., hétfő

A bécsi blökik környezettudatosabbak?

Bejegyezte: Zizi dátum: 9:14 0 megjegyzés
Ma egy rövid időre Bécsben jártam és az alábbi lehetőséget láttam arra, hogy ők hogyan tüntetik el azt a bizonyos kutyakakit... Egy oszlopra szerelt kis ládikába nylon zacskókat tesznek, melyből minden kutyatulajdonos, gazdi húz egy-egy darabot, beleteszi a végterméket és kidobja a szemetesbe. Rácsodálkozásom után épp jött egy közterület fenntartó alkalmazott, aki pótolta a zacskókat. Tényleg nem kellett szökdécselnünk a járdákon, hogy kikerüljük a kakikat. Budapest is örülne egy ilyen megoldásnak... remélem a gazdik használnák is!

Bécs így oldja meg...


2009. július 21., kedd

Kulcs egy tisztességes társadalomhoz

Bejegyezte: Zizi dátum: 12:48 0 megjegyzés
Három éve Svédországban nyaraltam, vagyis inkább menekültem és hűsöltem a forró magyar nyár elől. Az ottani környezetvédelmet látva jutott eszembe az alábbi történet...

Két éve nyáron a munkahelyemről sétáltam hazafelé. Egyszer csak olyan zajra lettem figyelmes mintha valaki egy műanyag palackot eldobna a járdára. Felnéztem és láttam, hogy igazam lett. Felém sétált egy 9 év körüli fiú - egy nővel, valószínűleg az édesanyja lehetett -, aki a kezéből eldobott egy műanyag fél literes palackot. Amikor egymás közelébe értünk, szóltam a fiúnak:
- Ne haragudj, de elhagytál valamit.
Ő hirtelen hátrafordult, tényleg azt hitte, hogy kiesett valami a zsebéből.
- Elhagytál valamit - ismételtem meg mondandómat - Egy műanyag palackot... Az nem szemetes, hanem járda, ahova elejtetted.
A fiún látszódott, hogy talán egy pillanatra el is szégyellte magát.
Az, hogy ezek után mit kaptam az anyjától - azért, mert rá mertem szólni a fiúra - nem tűr nyomdafestéket... Így itt sem részletezném.
A palackot természetesen felszedtem és otthon kidobtam a kukába.

Elgondolkodtam, ha a fiú felnő, ezek után biztos arra fogja tanítani a gyerekeit, hogy nem probléma, ha szennyezzük a környezetünket... persze nem ítélkezem. Hátha nem így lesz!


Az azonban bizonyos, hogy nem minden ország volt kezdetben tiszta ország. De vannak olyan helyek, ahol időben felismerték, hogy a környezetszennyezés nem vezet jó útra. Az 1970-es években Finnországban elindítottak egy környezetvédelmi programot. Kötelezővé tették az iskolákban az iskola környéki szemétszedést a tanulók számára. Mindennap másik osztály gyűjtötte zsákokba az eldobott szemetet. Ha a szülők jöttek a gyerekekért és közben eldobtak valamit az iskola környékén, akkor a gyerekek szóltak rá a szüleikre:
- Anya/Apa! Ne dobd el a szemetet, mert holnap nekem kell összeszednem!

Ez a generáció már környezettudatosan nőtt fel, értékelte és óvta a környezetét. Nem nehéz kitalálni, hogy ők már a gyermekeiket is ilyen szellemben nevelték fel és a XX. század végére Finnország tiszta ország lett.

Valami hasonlót tapasztaltam Svédországban is. Hihetetlenül környezettudatosak az ott élők. Az üvegen kívül a sörös dobozok (14 Ft-ot adnak érte) és a 1,5 literes ásványvizes palackok (56 Ft-ot adnak érte) is visszaválthatók. Ösztönzik az embereket, hogy visszavigyék az üzletbe a környezetre káros szemetet. A házakban 4-5 kuka van, mindegyikben mást-mást gyűjtenek: külön komposztnak, külön műanyagoknak, üvegnek, papírnak. Ha megtelnek a szemetesek, elviszik a gyűjtőhelyre. Az utcákon nincsen szemét és kutyakaki. Gondoskodnak nemcsak magukról, hanem a környezetükről, a körülöttük élőkről is.


Amit ott láttam és tapasztaltam, azt magammal hoztam Magyarországra - a mai napig felveszem a szemetet az utcán, ha látok a közelben szemetest - és megpróbálom folyamatosan átadni az embereknek ezt a szemléletmódot. Igaz nincsenek illúzióim. Csak lelkesedésem. De az örök...


2009. július 20., hétfő

A Kollath-reggeli

Bejegyezte: Zizi dátum: 2:36 0 megjegyzés
"...egészséges és még finom is..." hangzik az egyik termék reklámjában és mi el is hisszük... De vajon tényleg igaz? Az az egészséges és a finom, amit a televízióban reklámoznak? A másik "kedvencem": "Ha az Ön gyermeke a világon a legjobban az édességet szereti, és ha Ön a világon a legjobban a gyermekét szereti, a ... cukorka a megoldás, amelyben valódi gyümölcslevek és értékes vitaminok vannak..." Ki az, aki bedől a reklámnak és 1 kg alma helyett inkább 10 zacskó ... cukorkát vesz gyermekének, hogy megkapja a gyerek a szükséges vitaminokat??? Inkább adjunk neki és magunknak szeretettel elkészített egészséges reggelit...

A minap bukkantam rá Kollath Werner német orvos és táplálkozástudósra, aki összeállította a tökéletes reggelit.


"A földön élő 700.000 élőlényfaj közül csak az ember fogyaszt főtt ételt. A természet szerint neki is csak nyers ételekkel kellene táplálkoznia." Kollath Werner német orvos és táplálkozástudós felfedezte, hogy miként lehet a teljes értékű táplálékot előállítani.

A reggeli elkészítése: este 1 dl vízben (nem tejben!) 30-40 grammnyi (3-4 evőkanál) búza- vagy rozspelyhet (+ szezám- és lenmagpelyhet) beáztatunk. Az éjszakai erjedés közben vegyi átalakulás megy végbe a beáztatott anyagban. Ennek tulajdonítható a Kollath-reggeli tápértéke. Ugyancsak este kevés vízbe áztassunk kb. 15 gramm mazsolát, vagy másfajta apróra vágott aszalt gyümölcsöt: fügét, szilvát, körtét, esetleg datolyát stb. Reggel a kettőt egy edénybe öntsük össze és aprítsunk vagy reszeljünk bele 1 almát (kb. 100 gramm) vagy más gyümölcsöt (eper, cseresznye, szilva, barack) a vidék és évszak szerint. Adjunk hozzá 2 evőkanál mákot, egy kiskanál mézet, 1 evőkanál apróra vágott diót, (mogyorót, napraforgómagot, stb.) vagy mandulát, ezenkívül 1-2 kanál kifacsart citromlevet.


A Kollath-reggeli jótékony hatásai:
1. Nincs gyomortúlterhelés, csak legalább 4 órán át jóllakottság érzet.
2. Normális testsúlyt biztosít. A túlsúlyosak fogynak anélkül, hogy éhesek lennének addig, míg jön az ebéd ideje. A túl soványak pedig híznak és emésztőszerveikben is javulást észlelnek.
3. A székrekedés megszűnik.
4. Mivel a reggeli méregtelenít, a fáradtság jelei eltűnnek.
5. Növekszik a fizikai és szellemi teljesítőképesség.
6. Javul a közérzet, amely a biológiai egyensúlyból következik.
7. Az ember nem kíván izgatószereket (kávé, dohány, alkohol).
8. Növekszik a koncentrációképesség, mivel az emésztőszervek nincsenek túlterhelve.
9. A vér összetétele javul, a koleszterinszint csökken. A jobb vérkeringés megszünteti a bőrbetegségeket (ekcéma, kelés, pikkelysömör).
10. A haj regenerálódik, rugalmassá válik.
11. A köröm fényesség válik, nem lesz törékeny.
12. A fogazat megjavul, az ínysorvadás mértéke csökken.
13. A csontváz megerősödik.

Zárásként pedig álljon itt egy részlet Werner Kollath: A gyógyászat egységességéről (Rostock, 1942) c. könyvéből:

"Ebből kétségtelenül az a benyomás alakult ki, mintha a természetben spontán hiány fordulna elő azokból az 'életet jelentő anyagokból', amelyeket a kutatásnak és a vitmaninszintézisnek kellene ellensúlyozni. Az ember úgy tesz - gondolkodik józanul Kollath -, mintha ez a felfedezés a természet egyik hibáját kellene hogy megszüntesse - a vitaminhiány tekintetében ez körülbelül hasonló, mintha a kórokozó baktériumokat mint 'a betegségek természetes okozóit' szüntetnénk meg.

Ezzel szemben Kollath a következő pozíciót képviseli:
"Egyetlen bizonyítékunk sincs arra, hogy a természetben valahol magától alakulna ki vitaminhiány, amíg a talajnak és a növényvilágnak megvannak a természetes életfeltételei. Az összes hiánybetegség sokkal inkább a táplálék nyerésére, megőrzésére és elkészítésére irányuló hibás emberi intézkedések következménye. Végül pedig az ember és az ő hibás cselekedete találta fel a hiánybetegségeket, amelyeket most fedezett fel... Túl gyakran támad az a benyomásunk, mintha az orvosok azt hinnék: ha egy vitamint kémiailag feltalálnak, akkor a megfelelő hiánybetegség is meg van magyarázva. ... Ezekre a vitaminokra én kezdettől fogva úgy tekintettem, mint élettanilag szükséges anyagokra, ahol kutatandó részfeladatok vannak. A kémiailag tiszta vitaminok szükséges kutatóeszközök voltak ahhoz, hogy ezt a célt elérjem. Ha a kémikus befejezi a feladatát, tulajdonképpen akkor kezdődik az orvos, és elsősorban a biológus feladata. ... Ennek az egységes felfogása hiányzott és hiányzik még ma is a vitaminkutatásban."


2009. július 18., szombat

Ami a szívedet nyomja

Bejegyezte: Zizi dátum: 2:52 2 megjegyzés
"Jónéhány" évvel ezelőtt a szüleimtől kaptam ajándékba az "Ami a szívedet nyomja" c. könyvet, amelyben három svéd költőnő megpróbált azon a nyelven, mely minden gyerek sajátja, verseket írni arról - ami a gyerekek szívét is nyomja. Ha rossz kedvem van néha még most is előveszem a könyvet és fél óra alatt kiolvasom újra. A könyvnek 5 fejezete van, minden részből kiemeltem a számomra legkedvesebb verseket, melyek viccesek és az élet legegyszerűbb dolgairól szólnak, nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is.


1.) Holnap leszek nyolcéves

* BÉLYEG *
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.

* GYEREKNEK LENNI AZÉRT ROSSZ *
Gyereknek lenni azért rossz,
mert igazán sehová
nem tartozol.
Persze nagyon klassz,
hogy derék szüleid vannak
és egészen tűrhető testvéreid
- ha vannak -
mégis
nincs semmid, amit magad választottál.
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém
és akiről ők nem is tudnak.

2.) Barátság, szerelem

* CILLA ÉS ÉN *
Cilla
(akit igazában Cecíliának hívnak)
néha olyan gügye.
Néha helyes,
néha egész jól ki lehet vele jönni.
Néha,
kis dedós hozzám képest.
"Mit gondolsz rólam?"
kérdeztem egyszer Cillát.
Tudjátok mit felelt?
Ezt:
"Néha olyan gügye vagy.
Néha helyes.
Néha egész jól ki lehet veled jönni.
És néha...
... néha kis dedós vagy hozzám képest!"

* SZERELEM *
Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elálló
fül.

3.) Ami a szívedet nyomja

* MIKOR SÖTÉTEDNI KEZD *
Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.
Mikor egész sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.
És arra gondolok, hogy most én is
hal vagyok a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok, akik belesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
az otthontalan macskákra
és emberekre.

* SÓDERPARTI *
Daniel,
aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinak hívja.
"Sódert esztek vacsorára?"
kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a
Sóderparti
olyan lükén hangzik).
"Frászt" mondta Daniel,
"húst eszünk,
és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja,
hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja"
mondta Daniel, és nevetett.
Mégiscsak lükén hangzik, hogy
Sóderparti.
De Ami a Szívedet Nyomja, az már
igen!
Nálunk csak olyan közönséges
Vacsora van.

4.) A felnőttek furcsák néha

* A FELNŐTTEK FURCSÁK NÉHA *
A felnőttek
furcsák néha.
Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Parával,
pedig Lill-Para kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.

* TÁRSASUTAZÁS *
Mama nővére, Inge néni társasutazáson van.
Régóta spórolt rá,
csináltatott egy sárga ruhát
meg három sortot.
Mit gondolunk, nem túl szorosak rajta?
Á, dehogy!
Térképeket nézett,
olvasta az útikönyvet.
Francia tanfolyamra is járt,
jól felkészülök, mondta.
Inge néni hazajött.
Hogy érezted magad? - kérdezte mama.
Egyedül.
Társasutazáson?
Ühüm. A többieknek mind volt társasága.
... Persze ott volt a túravezető ... - tette hozzá.
Az iskolai kirándulások jutottak eszembe
Én is mindig a tanító néni mellett megyek.

5.) Beteg a tenger

* VAN HOZZÁ KÖZÖD? *
Van hozzá közöd,
mit csinálok?
És hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán igen.

* SIETEK *
Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.




2009. július 17., péntek

Csörsz utcai biopiac

Bejegyezte: Zizi dátum: 12:40 2 megjegyzés
Lassan 2,5 éve járok a Csörsz utcai biopiacra és a kedvenc helyemmé vált Budapesten. Lelki felüdülés ott lenni. Jó a levegő, barátságosak a termelők, látszik a kezükön és a tekintetükön a föld szeretete, odafigyelnek a vásárlókra, beszélgetnek velük, elmondják, hogyan folyik a termelés a gazdaságukban, főzési tippeket adnak és kóstolókat. A következő héten viszont elvárják, hogy beszámolj, hogyan ízlett az, amit hazavittél tőlük.

Egészséges színek

Azért, mert a biopiacra járok az még nem jelentené azt, hogy vegetáriánus vagyok. Sokan a biot a vegetarianizmussal azonosítják, pedig ez nem igaz. (Néhány információ arról, hogy mi a bio?) Néhány éve azonban odafigyelek az étkezésemre és az állati eredetűek közül már csak kevés tejterméket fogyasztok. Merterséges színezőanyagokkal, aromákkal dúsított ételeket, konzerveket, üdítőket, felvágottakat, húsokat azonban egyáltalán nem.

Színes vitamin

A biopiacra többnyire azok az emberek járnak, akik törődnek azzal, hogy mi jó a szervezetüknek, környezetüknek és egy kicsit fel akarnak töltődni. A helynek hihetetlen a kisugárzása és ha ott járunk biztosan feltöltődünk energiával. Ami rögtön feltűnik az újonnan odalátogatónak, hogy minden árus mosolyog. Minden vásárlóhoz van egy-egy kedves szavuk. Az is feltűnhet, hogy a piacon a vevők is mosolyognak! Nyugalom van, egymásra odafigyelés, hangulat, illatok, ízek. Gyerekek szaladgálnak a vásárlók között kezükben jó nagy kakaós csigával.

Kicsik és erősek

Tavasszal és nyáron az egész piac egy hatalmas színkavalkád, ősszel a sárguló, piruló falevelek teszik hangulatossá a környéket. Télen is nyitva van a piac, akkor igazi kihívás a vásárlás. Voltam már olyan hidegben kint, hogy amíg levettem a kezemről a kesztyűt, hogy a pénzt ki tudjam számolni, merevre fagytak az ujjaim. Hazatérve azonban a friss alapanyagokból főzött étel illata és íze mindenért kárpótol. Mert ez a különleges a piacon vásárolt zöldségekben és gyümölcsökben, hogy nyersen fogyasztva is fantasztikus az ízük. A répa édes, a barack lédús, a tejföl selymesen omlik szét a szádban, a kenyér ropogós és még három nap múlva is jól szelhető.

Válogatás

Újra felfedeztem gyerekkorom ízeit! Mert mi történik ma a világban? Megelégszünk az aromákkal dúsított, ízfokozókkal feljavított "tömegtakarmányokkal" és a végén már nem is fogjuk érezni a természetes ételek ízeit. Az agyonterhelt élelmiszerek egészségkárosító hatására csak a nagy botrányok idején kapjuk fel a fejünket, aztán minden megy a maga útján, az "olcsóság" jegyében. A hipermarketek kizárólag az árzuhanásokra, az akciókra koncentrálnak, a náluk forgalmazott ételek zöme nem a kitűnő minőséget, hanem csupán az illúziót kínálja. A 21. század fogyasztójának pedig rá kellene döbbennie, hogy mindenen lehet spórolni, de az élet hosszútávú minőségét elsősorban meghatározó élelmiszereken aligha.

Piaci csendélet

"Ma kezdődik az életed hátralevő része" - hangzik egy idézet. Rajtunk múlik, hogyan töltjük el és milyen élelmiszereket fogyasztunk el, mint az is, hogy egészségünk visszaállításának költségét - ha erre már szükség van - minél kevesebbre faragjuk.

A piac a MOM Művelődési Ház háta mögött (1124 Budapest, Csörsz u. 18.) - az udvarán - a Csörsz utca, Sirály utca és Jagelló út négyszögében található és minden szombaton nyitva van reggel 6 órától délután 13 óráig.


A Művelődési Ház felújítása miatt az ökopiac elköltözik. 2009. december 5-től a piac új helyszíne a Jagelló úti Kongresszusi Központ (1124 Budapest, Jagelló út 1-3.) előtti parkoló.


Ebéd a pucér szakácsnál

Bejegyezte: Zizi dátum: 11:19 0 megjegyzés
JAMIE OLIVER, alias "THE NAKED CHEF", ahogy szülőhazájában Nagy-Britanniában ismerik és szerte az egész világon. Még nálunk Magyarországon is, hiszen az egyik tévécsatorna adja a műsorait és jó pár könyve is megjelent már. Lehengerlő a srác főzési stílusa és percek alatt képes minimális alapanyagból valami fantasztikusan nyálcsorgatót előállítani.


2005 júniusában volt szerencsénk Orsival, a barátnőmmel egy hatalmas gasztronómiai élményben részesülni Jamie éttermében, a FIFTEEN-ben Londonban. :)

Jamie az étterem előtt - nem saját fotó :(

Az étterem egy viszonylag eldugott környéken, London északi részén található, de nem volt nehéz megtalálnunk. Amikor beléptünk kicsit megilletődtünk, mert nem akartuk elhinni, hogy ott vagyunk! Korábban érkeztünk, de az előre lefoglalt asztalunk már készen állt a fogadásunkra. Ahogy leültünk az egyik pincér az asztalunkon levő kis tálkába extra szűz olívaolajat csurgatott és rozmaringos, fokhagymás, szárított paradicsomos olasz kenyérrel kínált meg bennünket. Majd a borpincér vett minket szárnyai alá és segített kiválasztani egy új zélandi 2004-es évjáratú Sauvignon Blanc-t. (Egyébként a bort nem az asztalunkon tartották, hanem egy külön pultnál egy fa ládában. Ha látták, hogy majdnem kifogyott a bor a poharunkból, egyből jöttek és utántöltöttek.) Úgy döntöttünk, hogy 3 fogásos ebéd menüt választunk az étlapról, ha már egyszer eljutottunk ide, legyünk nagyon jóllakottak, mint az ovisok. :) Az ebédet 2,5-3 óra hosszáig fogyasztottuk, minden fogás között hagytak nekünk legalább 15-20 perc pihenőt. Az előétel valamilyen különleges sonkába tekert füge volt megsütve mindenféle zöldséggel; a főétel lepényhal szintén olyan zöldség heggyel, amelyeket életünkben nem láttunk és ettünk még. Amikor már azt hittük, hogy többet nem is bírunk enni, következett a desszert. Meglepetésünkre nagyon könnyű és finom volt - párolt őszibarack málnával és fahéjas krémmel -, így nem volt probléma a tányérról való eltüntetésével! :) Mindezen kulináris élvezet után a cappuccinot szürcsölgetve, találgattuk, hogy mennyit is fogunk fizetni ezért a felejthetetlen élményért… Hát legyen elég annyi, hogy a számla elég magas volt, de tartalmazott 12,5 % kiszolgálási díjat is, amit Jamie egy az egyben egy alapítványba juttat, amely a fiatal munkanélkülieket támogatja és évente 30 chef kitanítására fordítja az így befolyt összeget.


Az elköltött pénzt természetesen nem sajnáltuk egy ilyen helyen és ilyen ebéd elfogyasztása után ott hagyni. Relaxált, trendi környezetben, első osztályú kiszolgálásban volt részünk és az ebéd egyszerűen fenomenális volt!!! Az egyetlen „probléma” csak az volt, hogy Jamie nem volt ott az étteremben… Nem baj, legalább van egy okunk, amiért visszatérhetünk… :)

Jamie Oliver
Fifteen Restaurant


Hollókő, Magyarország ékköve

Bejegyezte: Zizi dátum: 8:45 0 megjegyzés
A híres madár a Hollókőre vezető út elágazásánál

Tudom, tudom... rengeteg csodaszép hely van Magyarországon. Én most mégis Hollókőről írok, mert ez a legfrissebb utazási élményem egy nagyon szép helyről - májusban töltöttünk el ott néhány napot családdal, barátokkal.

Hollókői népviselet

Hollókő Észak-Magyarországon, Nógrád megyében, a Cserhát lankái közt található. A "Palócföld" szívében meghúzódó kis falu már több száz éves múltra tekint vissza. A XIII. században épült vár, az ófalu (58 védett épület - falurezervátum) gyönyörű műemlékegyüttese, a csodálatos táji környezet és a ma is élő népi kultúra jelenti elsődlegesen Hollókő látnivalóinak, értékeinek gazdagságát, melyet 1987-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. Házaik általában három osztatúak (első szoba - pitvar - lakókamra), melyeket két oldalról - utcai és udvari fronton - hambitus (faoszlopos tornác) övez. A napjainkban is megcsodálható épületek az 1909-es tűzvész után épültek, de megőrizték eredeti formájukat és őrzik továbbra is letűnt korok hangulatát.

Csendélet


Hála a szülők szervezésének három napot töltöttünk együtt Hollókőn. Eseménydús napok révén a három nap legalább ötnek tűnt. Megtekintettük a várat, körbe túráztuk az egész falut és környékét. Mindenütt csend és béke honolt, egy-egy tisztáson csak a kakukkot vagy a tücskök ciripelését lehetett hallani, ha csendben maradtunk. A táj a zöld szín végtelen formáiban pompázott; a levegő tiszta volt, harapni lehetett. A helynek hihetetlen a kisugárzása, teljesen feltöltődtünk energiával.

Hollókői vár

Beszélgettünk a helyi emberekkel, akik szinte ismerősként üdvözöltek. Mindenki kedvesen és barátságosan szólt hozzánk, mintha ezer éve ismernénk egymást! :) Megismertették velünk kultúrájukat, hagyományukat, amelyre nagyon büszkék és az egész ország az lehet. Élvezet volt hallgatni az ízes palóc tájszólást.

 
 Kender sodrása

Felejthetetlen napokat töltöttünk Észak-Magyarország egy kis apró településén. Köszönetet mondunk Jancsovics Imrénének, Erzsikének vendéglátónknak; Szabóné Erzsikének, aki megismertetett minket a palóc népviselettel, a kenderfonással és fiatalkori életével: hogyan is zajlott lánykorában az udvarlás; Szegi Szabolcsnak, a Katalin csárda tulajdonosának, aki nagyon finomakat főzött nekünk; Perczéné Erzsikének, aki a palóc népviseletes babákat készíti; Szalontai Jánosnak, feleségének Marikának és hat gyermeküknek, akik megmutatták hogyan is lehet élni szerény körülmények között, de annál nagyobb szeretetben; a Palócz Kávéház felszolgálóinak és a falu összes lakójának. Vendégszeretetük, vendéglátásuk, barátságuk, szeretetük példa értékű minden ember számára.

Hollókői mennyecsketál

Naplemente Hollókő főterén

További információk:
Hollókő
Hollókői Vár


Új design

Bejegyezte: Zizi dátum: 8:25 0 megjegyzés
Juci barátnőm hatására és biztatására, tegnap új design-ja született a Zizi kalandjainak! :) Hosszú-hosszú hallgatás után a blog kezd beindulni... a téma egyenlőre vegyes lesz, nem specializálódok semmire. Induláshoz előveszem néhány korábban megjelent írásomat. Szó lesz utazásról, főzésről, gasztronómiáról, bioról, környezetvédelemről, a nagyvilágról, egészséges életmódról, szórakozásról (mindezek olyan Zizis módon) és, ami még eszembe jut! Jó olvasást!


2009. július 28., kedd

Lecsós bulgur

Ez az első receptem itt a blogon! :) Az eredeti recept Nóritól származik (Köszi Nóri! :)), azonban én egy kicsit módosítottam rajta, meg eleve kisebb mennyiséget csináltam.

Lecsós bulgur

Hozzávalók:
- 1 fej vöröshagyma
- 4-5 kisebb gerezd fokhagyma
- 1 kisebb patisszon
- 1 kisebb cukkini
- 1 nagyobb zöldpaprika
- 2-3 fej paradicsom
- pirospaprika, kevés só, csípős rózsa, olaj, víz
- egy kis darab gabonakolbász
- néhány csepp citromlé
- 1 bögrényi bulgur

A vöröshagymát, fokhagymát megdinsztelem olajon, a tűzről félrehúzva belekeverem a pirospaprikát, csípős rózsát és kevés vízzel felöntöm. Beledobom a karikákra vágott paprikát, megsózom. Visszarakom a tűzre, majd beledobom a kockára vágott patisszont és cukkinit is, újra felöntöm egy kis vízzel, hogy ne égjen oda. A legvégén, ha már minden megfőtt, akkor kerül bele a gabonakolbász (szeletelhetetlen, szóval darabkákban) és a bulgur. Ha egy bögrényi bulgurt teszek bele, akkor öntök hozzá még legalább másfél bögrényi vizet. Közben kavargatom, kóstolgatom és ha a bulgurnak még több vízre van szüksége, akkor öntök még hozzá. Ha kész, néhány csepp citromlével még ízesítem.

Fincsi!


2009. július 27., hétfő

A bécsi blökik környezettudatosabbak?

Ma egy rövid időre Bécsben jártam és az alábbi lehetőséget láttam arra, hogy ők hogyan tüntetik el azt a bizonyos kutyakakit... Egy oszlopra szerelt kis ládikába nylon zacskókat tesznek, melyből minden kutyatulajdonos, gazdi húz egy-egy darabot, beleteszi a végterméket és kidobja a szemetesbe. Rácsodálkozásom után épp jött egy közterület fenntartó alkalmazott, aki pótolta a zacskókat. Tényleg nem kellett szökdécselnünk a járdákon, hogy kikerüljük a kakikat. Budapest is örülne egy ilyen megoldásnak... remélem a gazdik használnák is!

Bécs így oldja meg...


2009. július 21., kedd

Kulcs egy tisztességes társadalomhoz

Három éve Svédországban nyaraltam, vagyis inkább menekültem és hűsöltem a forró magyar nyár elől. Az ottani környezetvédelmet látva jutott eszembe az alábbi történet...

Két éve nyáron a munkahelyemről sétáltam hazafelé. Egyszer csak olyan zajra lettem figyelmes mintha valaki egy műanyag palackot eldobna a járdára. Felnéztem és láttam, hogy igazam lett. Felém sétált egy 9 év körüli fiú - egy nővel, valószínűleg az édesanyja lehetett -, aki a kezéből eldobott egy műanyag fél literes palackot. Amikor egymás közelébe értünk, szóltam a fiúnak:
- Ne haragudj, de elhagytál valamit.
Ő hirtelen hátrafordult, tényleg azt hitte, hogy kiesett valami a zsebéből.
- Elhagytál valamit - ismételtem meg mondandómat - Egy műanyag palackot... Az nem szemetes, hanem járda, ahova elejtetted.
A fiún látszódott, hogy talán egy pillanatra el is szégyellte magát.
Az, hogy ezek után mit kaptam az anyjától - azért, mert rá mertem szólni a fiúra - nem tűr nyomdafestéket... Így itt sem részletezném.
A palackot természetesen felszedtem és otthon kidobtam a kukába.

Elgondolkodtam, ha a fiú felnő, ezek után biztos arra fogja tanítani a gyerekeit, hogy nem probléma, ha szennyezzük a környezetünket... persze nem ítélkezem. Hátha nem így lesz!


Az azonban bizonyos, hogy nem minden ország volt kezdetben tiszta ország. De vannak olyan helyek, ahol időben felismerték, hogy a környezetszennyezés nem vezet jó útra. Az 1970-es években Finnországban elindítottak egy környezetvédelmi programot. Kötelezővé tették az iskolákban az iskola környéki szemétszedést a tanulók számára. Mindennap másik osztály gyűjtötte zsákokba az eldobott szemetet. Ha a szülők jöttek a gyerekekért és közben eldobtak valamit az iskola környékén, akkor a gyerekek szóltak rá a szüleikre:
- Anya/Apa! Ne dobd el a szemetet, mert holnap nekem kell összeszednem!

Ez a generáció már környezettudatosan nőtt fel, értékelte és óvta a környezetét. Nem nehéz kitalálni, hogy ők már a gyermekeiket is ilyen szellemben nevelték fel és a XX. század végére Finnország tiszta ország lett.

Valami hasonlót tapasztaltam Svédországban is. Hihetetlenül környezettudatosak az ott élők. Az üvegen kívül a sörös dobozok (14 Ft-ot adnak érte) és a 1,5 literes ásványvizes palackok (56 Ft-ot adnak érte) is visszaválthatók. Ösztönzik az embereket, hogy visszavigyék az üzletbe a környezetre káros szemetet. A házakban 4-5 kuka van, mindegyikben mást-mást gyűjtenek: külön komposztnak, külön műanyagoknak, üvegnek, papírnak. Ha megtelnek a szemetesek, elviszik a gyűjtőhelyre. Az utcákon nincsen szemét és kutyakaki. Gondoskodnak nemcsak magukról, hanem a környezetükről, a körülöttük élőkről is.


Amit ott láttam és tapasztaltam, azt magammal hoztam Magyarországra - a mai napig felveszem a szemetet az utcán, ha látok a közelben szemetest - és megpróbálom folyamatosan átadni az embereknek ezt a szemléletmódot. Igaz nincsenek illúzióim. Csak lelkesedésem. De az örök...


2009. július 20., hétfő

A Kollath-reggeli

"...egészséges és még finom is..." hangzik az egyik termék reklámjában és mi el is hisszük... De vajon tényleg igaz? Az az egészséges és a finom, amit a televízióban reklámoznak? A másik "kedvencem": "Ha az Ön gyermeke a világon a legjobban az édességet szereti, és ha Ön a világon a legjobban a gyermekét szereti, a ... cukorka a megoldás, amelyben valódi gyümölcslevek és értékes vitaminok vannak..." Ki az, aki bedől a reklámnak és 1 kg alma helyett inkább 10 zacskó ... cukorkát vesz gyermekének, hogy megkapja a gyerek a szükséges vitaminokat??? Inkább adjunk neki és magunknak szeretettel elkészített egészséges reggelit...

A minap bukkantam rá Kollath Werner német orvos és táplálkozástudósra, aki összeállította a tökéletes reggelit.


"A földön élő 700.000 élőlényfaj közül csak az ember fogyaszt főtt ételt. A természet szerint neki is csak nyers ételekkel kellene táplálkoznia." Kollath Werner német orvos és táplálkozástudós felfedezte, hogy miként lehet a teljes értékű táplálékot előállítani.

A reggeli elkészítése: este 1 dl vízben (nem tejben!) 30-40 grammnyi (3-4 evőkanál) búza- vagy rozspelyhet (+ szezám- és lenmagpelyhet) beáztatunk. Az éjszakai erjedés közben vegyi átalakulás megy végbe a beáztatott anyagban. Ennek tulajdonítható a Kollath-reggeli tápértéke. Ugyancsak este kevés vízbe áztassunk kb. 15 gramm mazsolát, vagy másfajta apróra vágott aszalt gyümölcsöt: fügét, szilvát, körtét, esetleg datolyát stb. Reggel a kettőt egy edénybe öntsük össze és aprítsunk vagy reszeljünk bele 1 almát (kb. 100 gramm) vagy más gyümölcsöt (eper, cseresznye, szilva, barack) a vidék és évszak szerint. Adjunk hozzá 2 evőkanál mákot, egy kiskanál mézet, 1 evőkanál apróra vágott diót, (mogyorót, napraforgómagot, stb.) vagy mandulát, ezenkívül 1-2 kanál kifacsart citromlevet.


A Kollath-reggeli jótékony hatásai:
1. Nincs gyomortúlterhelés, csak legalább 4 órán át jóllakottság érzet.
2. Normális testsúlyt biztosít. A túlsúlyosak fogynak anélkül, hogy éhesek lennének addig, míg jön az ebéd ideje. A túl soványak pedig híznak és emésztőszerveikben is javulást észlelnek.
3. A székrekedés megszűnik.
4. Mivel a reggeli méregtelenít, a fáradtság jelei eltűnnek.
5. Növekszik a fizikai és szellemi teljesítőképesség.
6. Javul a közérzet, amely a biológiai egyensúlyból következik.
7. Az ember nem kíván izgatószereket (kávé, dohány, alkohol).
8. Növekszik a koncentrációképesség, mivel az emésztőszervek nincsenek túlterhelve.
9. A vér összetétele javul, a koleszterinszint csökken. A jobb vérkeringés megszünteti a bőrbetegségeket (ekcéma, kelés, pikkelysömör).
10. A haj regenerálódik, rugalmassá válik.
11. A köröm fényesség válik, nem lesz törékeny.
12. A fogazat megjavul, az ínysorvadás mértéke csökken.
13. A csontváz megerősödik.

Zárásként pedig álljon itt egy részlet Werner Kollath: A gyógyászat egységességéről (Rostock, 1942) c. könyvéből:

"Ebből kétségtelenül az a benyomás alakult ki, mintha a természetben spontán hiány fordulna elő azokból az 'életet jelentő anyagokból', amelyeket a kutatásnak és a vitmaninszintézisnek kellene ellensúlyozni. Az ember úgy tesz - gondolkodik józanul Kollath -, mintha ez a felfedezés a természet egyik hibáját kellene hogy megszüntesse - a vitaminhiány tekintetében ez körülbelül hasonló, mintha a kórokozó baktériumokat mint 'a betegségek természetes okozóit' szüntetnénk meg.

Ezzel szemben Kollath a következő pozíciót képviseli:
"Egyetlen bizonyítékunk sincs arra, hogy a természetben valahol magától alakulna ki vitaminhiány, amíg a talajnak és a növényvilágnak megvannak a természetes életfeltételei. Az összes hiánybetegség sokkal inkább a táplálék nyerésére, megőrzésére és elkészítésére irányuló hibás emberi intézkedések következménye. Végül pedig az ember és az ő hibás cselekedete találta fel a hiánybetegségeket, amelyeket most fedezett fel... Túl gyakran támad az a benyomásunk, mintha az orvosok azt hinnék: ha egy vitamint kémiailag feltalálnak, akkor a megfelelő hiánybetegség is meg van magyarázva. ... Ezekre a vitaminokra én kezdettől fogva úgy tekintettem, mint élettanilag szükséges anyagokra, ahol kutatandó részfeladatok vannak. A kémiailag tiszta vitaminok szükséges kutatóeszközök voltak ahhoz, hogy ezt a célt elérjem. Ha a kémikus befejezi a feladatát, tulajdonképpen akkor kezdődik az orvos, és elsősorban a biológus feladata. ... Ennek az egységes felfogása hiányzott és hiányzik még ma is a vitaminkutatásban."


2009. július 18., szombat

Ami a szívedet nyomja

"Jónéhány" évvel ezelőtt a szüleimtől kaptam ajándékba az "Ami a szívedet nyomja" c. könyvet, amelyben három svéd költőnő megpróbált azon a nyelven, mely minden gyerek sajátja, verseket írni arról - ami a gyerekek szívét is nyomja. Ha rossz kedvem van néha még most is előveszem a könyvet és fél óra alatt kiolvasom újra. A könyvnek 5 fejezete van, minden részből kiemeltem a számomra legkedvesebb verseket, melyek viccesek és az élet legegyszerűbb dolgairól szólnak, nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is.


1.) Holnap leszek nyolcéves

* BÉLYEG *
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.

* GYEREKNEK LENNI AZÉRT ROSSZ *
Gyereknek lenni azért rossz,
mert igazán sehová
nem tartozol.
Persze nagyon klassz,
hogy derék szüleid vannak
és egészen tűrhető testvéreid
- ha vannak -
mégis
nincs semmid, amit magad választottál.
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém
és akiről ők nem is tudnak.

2.) Barátság, szerelem

* CILLA ÉS ÉN *
Cilla
(akit igazában Cecíliának hívnak)
néha olyan gügye.
Néha helyes,
néha egész jól ki lehet vele jönni.
Néha,
kis dedós hozzám képest.
"Mit gondolsz rólam?"
kérdeztem egyszer Cillát.
Tudjátok mit felelt?
Ezt:
"Néha olyan gügye vagy.
Néha helyes.
Néha egész jól ki lehet veled jönni.
És néha...
... néha kis dedós vagy hozzám képest!"

* SZERELEM *
Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elálló
fül.

3.) Ami a szívedet nyomja

* MIKOR SÖTÉTEDNI KEZD *
Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.
Mikor egész sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.
És arra gondolok, hogy most én is
hal vagyok a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok, akik belesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
az otthontalan macskákra
és emberekre.

* SÓDERPARTI *
Daniel,
aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinak hívja.
"Sódert esztek vacsorára?"
kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a
Sóderparti
olyan lükén hangzik).
"Frászt" mondta Daniel,
"húst eszünk,
és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja,
hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja"
mondta Daniel, és nevetett.
Mégiscsak lükén hangzik, hogy
Sóderparti.
De Ami a Szívedet Nyomja, az már
igen!
Nálunk csak olyan közönséges
Vacsora van.

4.) A felnőttek furcsák néha

* A FELNŐTTEK FURCSÁK NÉHA *
A felnőttek
furcsák néha.
Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Parával,
pedig Lill-Para kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.

* TÁRSASUTAZÁS *
Mama nővére, Inge néni társasutazáson van.
Régóta spórolt rá,
csináltatott egy sárga ruhát
meg három sortot.
Mit gondolunk, nem túl szorosak rajta?
Á, dehogy!
Térképeket nézett,
olvasta az útikönyvet.
Francia tanfolyamra is járt,
jól felkészülök, mondta.
Inge néni hazajött.
Hogy érezted magad? - kérdezte mama.
Egyedül.
Társasutazáson?
Ühüm. A többieknek mind volt társasága.
... Persze ott volt a túravezető ... - tette hozzá.
Az iskolai kirándulások jutottak eszembe
Én is mindig a tanító néni mellett megyek.

5.) Beteg a tenger

* VAN HOZZÁ KÖZÖD? *
Van hozzá közöd,
mit csinálok?
És hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán igen.

* SIETEK *
Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.




2009. július 17., péntek

Csörsz utcai biopiac

Lassan 2,5 éve járok a Csörsz utcai biopiacra és a kedvenc helyemmé vált Budapesten. Lelki felüdülés ott lenni. Jó a levegő, barátságosak a termelők, látszik a kezükön és a tekintetükön a föld szeretete, odafigyelnek a vásárlókra, beszélgetnek velük, elmondják, hogyan folyik a termelés a gazdaságukban, főzési tippeket adnak és kóstolókat. A következő héten viszont elvárják, hogy beszámolj, hogyan ízlett az, amit hazavittél tőlük.

Egészséges színek

Azért, mert a biopiacra járok az még nem jelentené azt, hogy vegetáriánus vagyok. Sokan a biot a vegetarianizmussal azonosítják, pedig ez nem igaz. (Néhány információ arról, hogy mi a bio?) Néhány éve azonban odafigyelek az étkezésemre és az állati eredetűek közül már csak kevés tejterméket fogyasztok. Merterséges színezőanyagokkal, aromákkal dúsított ételeket, konzerveket, üdítőket, felvágottakat, húsokat azonban egyáltalán nem.

Színes vitamin

A biopiacra többnyire azok az emberek járnak, akik törődnek azzal, hogy mi jó a szervezetüknek, környezetüknek és egy kicsit fel akarnak töltődni. A helynek hihetetlen a kisugárzása és ha ott járunk biztosan feltöltődünk energiával. Ami rögtön feltűnik az újonnan odalátogatónak, hogy minden árus mosolyog. Minden vásárlóhoz van egy-egy kedves szavuk. Az is feltűnhet, hogy a piacon a vevők is mosolyognak! Nyugalom van, egymásra odafigyelés, hangulat, illatok, ízek. Gyerekek szaladgálnak a vásárlók között kezükben jó nagy kakaós csigával.

Kicsik és erősek

Tavasszal és nyáron az egész piac egy hatalmas színkavalkád, ősszel a sárguló, piruló falevelek teszik hangulatossá a környéket. Télen is nyitva van a piac, akkor igazi kihívás a vásárlás. Voltam már olyan hidegben kint, hogy amíg levettem a kezemről a kesztyűt, hogy a pénzt ki tudjam számolni, merevre fagytak az ujjaim. Hazatérve azonban a friss alapanyagokból főzött étel illata és íze mindenért kárpótol. Mert ez a különleges a piacon vásárolt zöldségekben és gyümölcsökben, hogy nyersen fogyasztva is fantasztikus az ízük. A répa édes, a barack lédús, a tejföl selymesen omlik szét a szádban, a kenyér ropogós és még három nap múlva is jól szelhető.

Válogatás

Újra felfedeztem gyerekkorom ízeit! Mert mi történik ma a világban? Megelégszünk az aromákkal dúsított, ízfokozókkal feljavított "tömegtakarmányokkal" és a végén már nem is fogjuk érezni a természetes ételek ízeit. Az agyonterhelt élelmiszerek egészségkárosító hatására csak a nagy botrányok idején kapjuk fel a fejünket, aztán minden megy a maga útján, az "olcsóság" jegyében. A hipermarketek kizárólag az árzuhanásokra, az akciókra koncentrálnak, a náluk forgalmazott ételek zöme nem a kitűnő minőséget, hanem csupán az illúziót kínálja. A 21. század fogyasztójának pedig rá kellene döbbennie, hogy mindenen lehet spórolni, de az élet hosszútávú minőségét elsősorban meghatározó élelmiszereken aligha.

Piaci csendélet

"Ma kezdődik az életed hátralevő része" - hangzik egy idézet. Rajtunk múlik, hogyan töltjük el és milyen élelmiszereket fogyasztunk el, mint az is, hogy egészségünk visszaállításának költségét - ha erre már szükség van - minél kevesebbre faragjuk.

A piac a MOM Művelődési Ház háta mögött (1124 Budapest, Csörsz u. 18.) - az udvarán - a Csörsz utca, Sirály utca és Jagelló út négyszögében található és minden szombaton nyitva van reggel 6 órától délután 13 óráig.


A Művelődési Ház felújítása miatt az ökopiac elköltözik. 2009. december 5-től a piac új helyszíne a Jagelló úti Kongresszusi Központ (1124 Budapest, Jagelló út 1-3.) előtti parkoló.


Ebéd a pucér szakácsnál

JAMIE OLIVER, alias "THE NAKED CHEF", ahogy szülőhazájában Nagy-Britanniában ismerik és szerte az egész világon. Még nálunk Magyarországon is, hiszen az egyik tévécsatorna adja a műsorait és jó pár könyve is megjelent már. Lehengerlő a srác főzési stílusa és percek alatt képes minimális alapanyagból valami fantasztikusan nyálcsorgatót előállítani.


2005 júniusában volt szerencsénk Orsival, a barátnőmmel egy hatalmas gasztronómiai élményben részesülni Jamie éttermében, a FIFTEEN-ben Londonban. :)

Jamie az étterem előtt - nem saját fotó :(

Az étterem egy viszonylag eldugott környéken, London északi részén található, de nem volt nehéz megtalálnunk. Amikor beléptünk kicsit megilletődtünk, mert nem akartuk elhinni, hogy ott vagyunk! Korábban érkeztünk, de az előre lefoglalt asztalunk már készen állt a fogadásunkra. Ahogy leültünk az egyik pincér az asztalunkon levő kis tálkába extra szűz olívaolajat csurgatott és rozmaringos, fokhagymás, szárított paradicsomos olasz kenyérrel kínált meg bennünket. Majd a borpincér vett minket szárnyai alá és segített kiválasztani egy új zélandi 2004-es évjáratú Sauvignon Blanc-t. (Egyébként a bort nem az asztalunkon tartották, hanem egy külön pultnál egy fa ládában. Ha látták, hogy majdnem kifogyott a bor a poharunkból, egyből jöttek és utántöltöttek.) Úgy döntöttünk, hogy 3 fogásos ebéd menüt választunk az étlapról, ha már egyszer eljutottunk ide, legyünk nagyon jóllakottak, mint az ovisok. :) Az ebédet 2,5-3 óra hosszáig fogyasztottuk, minden fogás között hagytak nekünk legalább 15-20 perc pihenőt. Az előétel valamilyen különleges sonkába tekert füge volt megsütve mindenféle zöldséggel; a főétel lepényhal szintén olyan zöldség heggyel, amelyeket életünkben nem láttunk és ettünk még. Amikor már azt hittük, hogy többet nem is bírunk enni, következett a desszert. Meglepetésünkre nagyon könnyű és finom volt - párolt őszibarack málnával és fahéjas krémmel -, így nem volt probléma a tányérról való eltüntetésével! :) Mindezen kulináris élvezet után a cappuccinot szürcsölgetve, találgattuk, hogy mennyit is fogunk fizetni ezért a felejthetetlen élményért… Hát legyen elég annyi, hogy a számla elég magas volt, de tartalmazott 12,5 % kiszolgálási díjat is, amit Jamie egy az egyben egy alapítványba juttat, amely a fiatal munkanélkülieket támogatja és évente 30 chef kitanítására fordítja az így befolyt összeget.


Az elköltött pénzt természetesen nem sajnáltuk egy ilyen helyen és ilyen ebéd elfogyasztása után ott hagyni. Relaxált, trendi környezetben, első osztályú kiszolgálásban volt részünk és az ebéd egyszerűen fenomenális volt!!! Az egyetlen „probléma” csak az volt, hogy Jamie nem volt ott az étteremben… Nem baj, legalább van egy okunk, amiért visszatérhetünk… :)

Jamie Oliver
Fifteen Restaurant


Hollókő, Magyarország ékköve

A híres madár a Hollókőre vezető út elágazásánál

Tudom, tudom... rengeteg csodaszép hely van Magyarországon. Én most mégis Hollókőről írok, mert ez a legfrissebb utazási élményem egy nagyon szép helyről - májusban töltöttünk el ott néhány napot családdal, barátokkal.

Hollókői népviselet

Hollókő Észak-Magyarországon, Nógrád megyében, a Cserhát lankái közt található. A "Palócföld" szívében meghúzódó kis falu már több száz éves múltra tekint vissza. A XIII. században épült vár, az ófalu (58 védett épület - falurezervátum) gyönyörű műemlékegyüttese, a csodálatos táji környezet és a ma is élő népi kultúra jelenti elsődlegesen Hollókő látnivalóinak, értékeinek gazdagságát, melyet 1987-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. Házaik általában három osztatúak (első szoba - pitvar - lakókamra), melyeket két oldalról - utcai és udvari fronton - hambitus (faoszlopos tornác) övez. A napjainkban is megcsodálható épületek az 1909-es tűzvész után épültek, de megőrizték eredeti formájukat és őrzik továbbra is letűnt korok hangulatát.

Csendélet


Hála a szülők szervezésének három napot töltöttünk együtt Hollókőn. Eseménydús napok révén a három nap legalább ötnek tűnt. Megtekintettük a várat, körbe túráztuk az egész falut és környékét. Mindenütt csend és béke honolt, egy-egy tisztáson csak a kakukkot vagy a tücskök ciripelését lehetett hallani, ha csendben maradtunk. A táj a zöld szín végtelen formáiban pompázott; a levegő tiszta volt, harapni lehetett. A helynek hihetetlen a kisugárzása, teljesen feltöltődtünk energiával.

Hollókői vár

Beszélgettünk a helyi emberekkel, akik szinte ismerősként üdvözöltek. Mindenki kedvesen és barátságosan szólt hozzánk, mintha ezer éve ismernénk egymást! :) Megismertették velünk kultúrájukat, hagyományukat, amelyre nagyon büszkék és az egész ország az lehet. Élvezet volt hallgatni az ízes palóc tájszólást.

 
 Kender sodrása

Felejthetetlen napokat töltöttünk Észak-Magyarország egy kis apró településén. Köszönetet mondunk Jancsovics Imrénének, Erzsikének vendéglátónknak; Szabóné Erzsikének, aki megismertetett minket a palóc népviselettel, a kenderfonással és fiatalkori életével: hogyan is zajlott lánykorában az udvarlás; Szegi Szabolcsnak, a Katalin csárda tulajdonosának, aki nagyon finomakat főzött nekünk; Perczéné Erzsikének, aki a palóc népviseletes babákat készíti; Szalontai Jánosnak, feleségének Marikának és hat gyermeküknek, akik megmutatták hogyan is lehet élni szerény körülmények között, de annál nagyobb szeretetben; a Palócz Kávéház felszolgálóinak és a falu összes lakójának. Vendégszeretetük, vendéglátásuk, barátságuk, szeretetük példa értékű minden ember számára.

Hollókői mennyecsketál

Naplemente Hollókő főterén

További információk:
Hollókő
Hollókői Vár


Új design

Juci barátnőm hatására és biztatására, tegnap új design-ja született a Zizi kalandjainak! :) Hosszú-hosszú hallgatás után a blog kezd beindulni... a téma egyenlőre vegyes lesz, nem specializálódok semmire. Induláshoz előveszem néhány korábban megjelent írásomat. Szó lesz utazásról, főzésről, gasztronómiáról, bioról, környezetvédelemről, a nagyvilágról, egészséges életmódról, szórakozásról (mindezek olyan Zizis módon) és, ami még eszembe jut! Jó olvasást!


 

Zizi próba Copyright © 2009 Girl Music is Designed by Ipietoon Sponsored by Emocutez