Pages

2011. február 28., hétfő

Indul a görög aludni

Bejegyezte: Zizi dátum: 0:56 4 megjegyzés
Parlament tetején lobog a zászló

Épp ideje, hogy belekezdjek a görög beszámolóba, mert az emlékek csak halványabbak lesznek idővel... Szóval, indul a görög aludni. Ismeritek ezt a mondatot? Egyike azon magyar mondatoknak (nem tudom hány ilyen van), amit, ha visszafele olvasunk, akkor is ugyanazt a mondatot kapjuk. :)

Első benyomás

Athén napsütés, kellemes 15 fok február elején. Hmmm, ez tetszik! A reptérről kilépve még nem tudjuk, hogy busszal vagy metroval jutunk be a városközpontba. A tájékozódás nem könnyű, próbálgatjuk kitalálni, hogy melyik betű, mit jelent a görög ABC-ben, ehhez van segítségünkre egy iPhone applikáció (persze angolul is ki van írva minden).  A XXI. század utazója már okos telefonnal járja a világot. :) Néhány perces kérdezgetés után kiderült, hogy a metro dolgozói épp befejezték a sztrájkot, de nem érdemes azzal mennünk, mert drágább, mint a busz és pár napos bérletet sem érdemes vennünk, mert lehet, hogy másnap is lesz sztrájk, meg ki tudja még mikor és, akkor ki se tudjuk használni azt, amit kifizettünk. Nos, egy pont a görög pénztárosnak az őszinteségéért! Irány a buszmegálló. Az X95-ös járat visz be a központba, a Syntagma térre, ahol a Parlament és a híres bojtos cipős őrség váltása látható. A jegy ára 5 euró és forgalomtól függően 40-60 percig tart az út.

Papucs orrán pamutbojt :)

Leszállunk a buszról, egyből a Parlamentet vesszük célba, a két fős őrség éppen mozgolódik. Kiderül, hogy a hivatalos váltás óránként van, viszont különböző lépésekkel, mozgással néhány percenként azért szórakoztatják a turistákat. Hát, ezt mi sem hagyhattuk ki. A tér tele narancsfákkal, érik a gyümölcs - teljesen lázba jövünk a látványuktól (nem értjük, hogy a görögök miért nem szakítanak le alkalmanként egy-egy narancsot a fáról... erre majd később fény derül!).

Bevállalunk egy 20 perces sétát hátizsákokkal a hotelig, hogy magunkba szívhassunk az athéni levegőt. Ami elsőre leginkább feltűnt nekem, hogy nagyon sok ember van az utcákon. Hogy kerül ide ennyi ember? Este utánanézünk a neten... a 11,2 milliós lakosságból 3,5-4 millió lakik a fővárosban, ami a teljes lakosság 32-35%-a (ehhez még adjuk hozzá a sátrakban élő afgán menekülteket). Hát ezért van itt ennyi ember.

Az első görög étel, amit megkóstolunk útban a szálloda felé a kuluri, amit az utcán szinte bárhol árulnak. Ez egy kerek, szezámmagos péksüti, létezik sima és töltött (sós és édes) változata is (60 centtől 2 euró 50 centig terjed az ára). Mi egy krémsajtossal nyomulunk tovább.


A barátnőm, Patrícia felkészített, hogy a hotelünk szerinte egy olyan kerületben lesz, ami az itthoni nyóckerhez hasonlít. Hát valóban... Eljutunk az Omonoia térig (írják Omonia-nak is), ahonnan már tényleg csak néhány perc a szállásunk. Hat óra fele jár az idő, éppen kezd sötétedni és  belefutunk az  első "éjszakai pillangókba", dílerekbe, az afrikai és ázsiai bevándorlókba. Szerencsére mindenki békésen végzi a munkáját. Van jó néhány lepusztult üresen álló üzlet a környéken, szemetesek az utcák, szmogos a levegő.  Ezért lehet viszonylag olcsó a 3 csillagos Ionis Hotel, mert a környék nem egy Rózsadomb. Gyorsan becsekkolunk, hátizsákokat ledobjuk és irány a város, vacsorázni kellene egy jót.

Fashion House Hotel az Omonia téren

Az első vacsora

A Lonely Planet útikönyvből kinézünk egy kis tavernát a Plaka & Monastiraki negyed határán. Ígéretesnek hangzik a Platanos Taverna, gyerünk oda. Útban az étterem felé újra átsétálunk az Omonia téren, elhaladunk a piac mellett és a Monastiraki térhez érve végre megpillantjuk a már kivilágított Acropolist, valamint a téren álló Hadrianus Könyvtárat is. Mindkettő csodás. Néhány fotót készítünk, aztán haladunk tovább, ugyanis az éhség nagy úr.

Hadrianus Library és a kivilágított Acropolis egy része a domb tetején

A könyvtár mögött sétálva dimbes-dombos, szűk kis utcácskákba jutunk. Ez a része Athénnek igazán belopja magát a szívünkbe. Végre tiszták az utcák, csendes a környék, rendezettek a házak. (A csendről jut eszembe... Feltűnt a 6 nap alatt, hogy Athénben vagy nagy csend van, vagy nagy zaj. Fura, de bármerre jártunk mindig ezt tapasztaltuk.) Újra csekkoljuk a térképet, igen, jó irányba haladunk, meg is találjuk a Platanost.

Platanos Taverna

Szerda este, két embert leszámítva üres az étterem. Mire leülünk és rendelünk, egyre többen térnek be a hangulatos, csendes kis tavernába (helyiek és utazók is). Szerencsére az étlap több nyelvű, így nem kell segítséget kérnünk, hogy melyik görög betű mit jelent. Többfélét rendelünk... az alapokat: görög salátát, tzatzikit, aztán jöhet még egy szelet spanakopita (spenótos pite - szinte mindenhol lehet kapni, jellegzetesen görög), patates to fourno (héjában sült tepsis krumpli, szintén mindenhol kapható) és egy kis paradicsomos okra is. Kapunk hozzá fűszeres, olívaolajas pirított bagetteket és kérünk egy kis kancsó házi fehérbort is, hogy legyen mivel leöblítenünk a fenséges vega vacsit.

Görög saláta

Amerikaik is betérnek az étterembe. A közelünkbe ülnek le, így beszédbe elegyedünk. Kíváncsiskodnak, hogy mit eszünk, mit érdemes rendelniük. Számukra a tzatziki nem ismert. Biztatom őket, hogy rendeljenek, mert tényleg finom. Míg otthon az én tzatzikim tele van uborkával, itt alig van benne, inkább a krémes, tejszínes zsíros görög joghurté a főszerep.

Krémes tzatziki

Fizetünk, elköszönünk az amerikaiaktól (akikkel egyébként másnap újra összefutunk az Acropolisnál), majd teszünk egy nagy sétát a környéken és irány a hotel. Athén belvárosa, a látnivalók elég jól bejárhatók gyalogosan, így rájövünk, hogy nem is érdemes bérletet venni tömegközlekedésre.

Első este vegyes érzelmekkel térünk nyugovóra. Első pillantásra nem "love at first sight" Athén, de várjuk ki a végét... :)

Folyt. köv.!





2011. február 21., hétfő

Kókuszkenyér

Bejegyezte: Zizi dátum: 0:12 3 megjegyzés

Íme egy újabb "kenyér süti" változat. A fahéjas-juharszirupos változatnál jeleztem, hogy jövök még újabb ilyen receptekkel. Hát ez is mennyei! Gyorsan összekeverjük a hozzávalókat, sütőbe betol és már kész is ez a kiváló teázáshoz vagy kávézáshoz való süti. Ahogy elkészült és megkóstoltam már újabb variációkon törtem a fejem. :)

A receptet Tara-nál találtam, néhány apróságot módosítottam rajta. 


Kókuszkenyér

Hozzávalók:
- 150 g tönköly fehérliszt, szitálva
- 150 g teljeskiörlésű tönkölyliszt, szitálva
- 80 g kókuszreszelék
- 2,5 dl kókusztej (tejet, zabtejet, rizstejet is használhatunk)
- 110 g nádcukor
- 2 db bio tojás
- 2 teáskanál sütőpor
- 2 teáskanál fahéj
- 1/2 teáskanál só
- fél vaníliarúd kikapart magjai
- 6 evőknál kókuszolaj (vajat is használhatunk helyette)

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Egy tálban keverjük habosra a tojásokat a cukorral, adjuk hozzá a vaníliát és a kókusztejet. Egy másik tálban keverjük össze a liszteket, a sütőport, a fahéjat, a sót és a kókuszreszeléket. Öntsük a nedves hozzávalókat a szárazhoz, keverjük jól el, majd forgassuk bele a kókuszolajat. Az elkészült tésztát öntsük egy szilikon püspökkenyér formába (én egy 25 cm hosszút használok) és süssük 170-180 fokon kb. 40 percig. Végezzünk tűpróbát, hogy a sütink tényleg jól átsült-e.




2011. február 17., csütörtök

Süti vagy nemsüti...

Bejegyezte: Zizi dátum: 8:52 2 megjegyzés
 Mandulás csodasüti citromkrémmel

Tudom, tudom... El vagyok maradva bejegyzésekkel. Hétvégén pótolni szeretném. Sokat akarok főzni, sütni és belekezdek az athéni beszámolókba is. Most nem recepttel jövök, hanem egy szimpatikus csapatot szeretnék bemutatni nektek.

Mentás zöldborsópüré grillezett tofuval

A munkahelyem környékén elég gyér a vegetáriánus étkezési lehetőség. Sokszor főzök hétköznap is, akkor van mit bevinni másnap ebédre, de van, hogy úgy alakul a programom, hogy nem állok neki főzni este 9 órakor. Próbáltam egy-két kiszállító céget, akik kimondottan vegetáriánus konyhát visznek, de rossz tapasztalatom volt velük (túl cukros desszert, eleve előző nap főznek, stb). Kerestem, kutakodtam tovább a neten, aztán Makitól is hallottam róluk (minden szerdán Maki egyik étele is szerepel az étlapjukon), hogy érdemes lenne kipróbálnom őket. A Nemsütit. Felvettem velük a kapcsolatot, mivel a munkahelyem pont a szállítási körzetük szélére esik, de nagy kő esett le a szívemről, amikor visszajeleztek, hogy simán beleférek. :) Hát nekiálltam tesztelni... finomabbnál finomabb ételeket kaptam, házias ízekkel, változatos fogásokkal és egyre több kedvenccel, amiket nem lehet kihagyni. Igen, ilyen is van... a lime pie egyenesen mennyekbe repít, amikor megkóstolja az ember.

A híres lime pie

Kiderült, hogy kis családi vállalkozásról van szó. A családban már Sári nagymama is isteni finoman és modernül főzött vegetáriánus ételeket. Aztán úgy döntöttek, hogy a jól főző család apraja-nagyja összedobja mindenét és beindítják a Nemsütit Budapesten a Jászai Mari tér közelében. Jók az ízek, olyanok, mintha én főzném otthon :); változatosak! Végre nem csak főzeléket tudok enni petrezselymes burgonyával! Figyelnek az alapanyagok beszerzésére is, főleg nyáron igyekeznek őstermelőknél vásárolni a Hunyadi téri és a Bosnyák téri piacokon. Elveik közé tartozik, hogy jó alapanyagokkal dolgozzanak, semmit ne spóroljanak ki,  semmit nem tunningolnak fel (pl. rántással egyáltalán nem készítenek ételt) és mindent frissen főznek/sütnek a szállítás napján. Vannak vegán ételeik is, sőt egyéni kérésre el tudják készíteni egy étel vegán változatát is.

Paradicsomleves mozzarellaval

És, hogy miért Nemsüti a nevük? Erre én is kíváncsi voltam. Kiderült, hogy a hely nevét Woody Allen: Süti, nem süti című filmje ihlette, amelyben a családi kajálda igazi aranybányává válik. Ha így folytatják, egy napon az övék is! :)

Fényképek a Nemsüti engedélyével.


2011. február 8., kedd

Anna diósültje

Bejegyezte: Zizi dátum: 23:21 3 megjegyzés

A cím téves, ugyanis ez valójában Mrs. Myrtleberry diósültje Celia Brooks Brown: World Vegetarian Classics c. könyvéből (húúú, de jó lenne megszerezni ezt a könyvet! :)). Akkor mégis miért hívom Anna diósültjének? Vegasztrománia, vagyis Anna vegasztrománia hónapot hirdetett tavaly év végén, ahova természetesen vegetáriánus receptekkel lehetett jelentkezni. Rövidre zárva a sztorit, a nyeremény egy két főre szóló vacsora volt Annánál, amit megnyertem! Nagyon vártam már a találkozást vele és a vacsorát is. Anna lenyűgözött... finomabbnál finomabb ételeket készített nekünk, négy fogást... annyit ettünk, hogy hazáig gurultunk. A főétel pedig ez a diósült volt krumplipürével, édesburgonya pürével, balzsamecetes sült lila hagymával és salátával.

Egyetlen apróságot változtattam csak a receptem, adtam hozzá egy gerezd fokhagymát, mert imádom és nem hagyhattam ki ebből a fenséges ételből sem. Muszáj elkészítenetek, mert annyira ízletes és finom. Ha heti nem is, de havi rendszerességgel fog nálunk szerepelni az étlapon. :)

Diósült

Hozzávalók 4-6 személyre:
- 250 g dió, mandula, kesudió, mogyoró, szezámmag vegyesen
- 1 nagy fej vöröshagyma, felaprítva
- 1 gerezd fokhagyma, felaprítva
- 1 db bio tojás
- 400 g hámozott paradicsom (1 db konzerv), lecsepegtetve
- 150 g ementáli sajt, reszelve
- 1 evőkanál friss petrezselyem, felaprítva
- 1 teáskanál friss kakukkfű, felaprítva
- 2 teáskanál friss zsálya, felaprítva
- 1/2 teáskanál friss menta, felaprítva
- 1 teáskanál friss citromlé
- 1 teáskanál mustár
- só, bors
- egy kevés vaj a forma kikenéséhez


A sütőt melegítsük elő 180 fokra. A 20-22 cm átmérőjű tortaformát kicsit vajazzuk ki, hogy a sütőpapír tapadjon hozzá. Vajazzuk ki a sütőpapír tetejét is egy kicsit.

A diót, mandulát, kesudiót és a mogyorót száraz serpenyőben pirítsuk néhány percig. Ha kihűltek, robotgépben daráljuk durvára, majd öntsük bele egy tálba. Adjuk hozzá a felaprított zöld fűszereket, a vöröshagymát, fokhagymát, a durvára vágott, lecsöpögtetett paradicsomokat, a szezámmagot, a sajtot, a tojást, a mustárt és a citromlevet. Jól keverjük össze és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Öntsük a masszát a tortaformába, egyengessük el és süssük 180 fokon 40-50 percig, amíg a teteje aranybarna lesz. Én spenótos krumplipürével és salátával tálaltam. Mondanom sem kell... mennyei volt! :)


2011. február 7., hétfő

Dundi kenyér, lapos kenyér, cserépben sült kenyér

Bejegyezte: Zizi dátum: 7:19 1 megjegyzés
Forrás: Makifood

Múlt csütörtökön részt vettem a Makifood legújabb óráján, a Mindennapi kenyerünkön, amit Kaldeneker György vezényelt le. :) Jó kis csapat gyűlt össze, nagy volt az összhang, mindenki keményen gyúrt és dagasztott, jókat beszélgettünk és hát persze ettünk is. Őszintén megmondom, nem állok a helyzet magaslatán, ami a kenyér készítést, kenyérsütést illeti. Azt hiszem, itt a blogon sem bővelkedek ilyen receptekben. De ami késik, az nem mindig a busz... ugye? :) Most egy kicsit belepillanthattam a kulisszák mögé, hogy nem is olyan nagy macera kenyeret sütni otthon, amivel aztán elkápráztathatjuk és jól is lakathatjuk vendégeinket.

Focaccia dagasztása (Forrás: Makifood)

Vadrizses kenyér kelesztés előtt (Forrás: Makifood)

Négyféle kenyeret készítettünk: feta sajtos-aszalt paradicsomos cserépben sült kenyérkéket,  vadrizses kenyeret, rozmaringos-olajbogyós focacciat és angol pogácsákat. Ezenkívül összedobtunk egy kis padlizsánkrémet is, hogy legyen mit kenni a kenyerekre a vajon és az olívaolajon kívül (ebbe inkább mártogattuk a falatokat).

A kis egérkék megkeltek :) (Forrás: Makifood)

Kisült vadrizses kenyér (Forrás: Makifood)

Kedvencem a focaccia volt ropogós héjjal, omlós puha belsővel. A vadrizses kenyeret kelesztés után nyolc részre osztottuk és hosszúkás zsemléket (engem kis egerekre emlékeztetett a formájuk :)) formáztunk belőlük, ezeket tettük a tortaformába, újra kelesztettük, majd megsütöttük. A cserépben sült fetasajtos kenyérkék nagyon mutatósak voltak, a sajt pedig nem olvadt szét, hanem kocka formájú maradt és nagyon látványos volt, amikor Gyuri felszeletelte. Az angol pogácsát ismertem már korábban is, sőt egy ideje tervbe is vettem, hogy megsütöm, de nem vettem rá még magam. Ez az óra adott egy kis löketet, hogy kipróbáljam, ugyanis gyorsan el lehet készíteni. Két évet éltem Angliában és ott épp elég cream tea élményben volt része, szóval jó lesz a régi ízeket felidézni.

Cserépben sült feta sajtos-aszalt paradicsomos kenyérkék (Forrás: Makifood)

Angol pogácsa (Forrás: Makifood)

Jól éreztem magam nagyon, egy újabb világ nyílt meg előttem! Köszönöm a lehetőséget, hogy ott lehettem!

További beszámolók:
- Makifood blogján
- Reni blogján
- Kriszti blogján

*****

Az elmúlt hetekben két bloggertől is díjat kaptam. Az egyiket Rékától, a másikat Krisztitől. Köszönöm nekik, hogy gondoltak rám. Láttam, hogy már nagyon sok helyre eljutott a díj, így én nem küldöm tovább senkinek, inkább megemelem minden gasztroblogger előtt a kalapom! Jó munkát végeztek csajok, srácok! :)

Óóó, és még valami... megjelent a második írásom a Travel Belles weblapján Hollókőről! Nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam Magyarország eme szegletének a bemutatására! :)


2011. február 4., péntek

Fahéjas-juharszirupos kenyér

Bejegyezte: Zizi dátum: 2:33 3 megjegyzés

Az első ilyen kenyér süti próbálkozásom a banánkenyér volt, aztán jött a cukkinis-csokoládés, majd a sütőtök-dió változat. Most itt a fahéjas, és még nincs vége... vannak újabb ízek, amiket ki szeretnék próbálni. Ez olyan, mint a muffin, cupcake készítés... végtelen variáció, végtelen íz, mindig van mit tesztelni. :) Ez a recept az eat make read blogról származik, Kelly-től, aki New Yorkban, Brooklynban él. Imádom a pöttyös fotóit. :) Nézzetek be hozzá és érteni fogjátok, miről beszélek.

Ez a fahéjas változat egyébként a szüleim születésnapjára készült. Hogy ne legyen gond a szállítással, ezért úgy döntöttem, hogy egy emeletes, krémes torta helyett, inkább sütök egy illatos, fahéjas, könnyű süteményt. Legyen elég annyi, hogy sikert aratott.

Fahéjas-juharszirupos kenyér

Hozzávalók:
- 1 bögre teljeskiörlésű tönkölyliszt, szitálva
- 1 és 1/4 bögre tönköly fehérliszt, szitálva
- 1/2 bögre juharszirup
- 3 evőkanál rizsszirup
- 2 teáskanál fahéj
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1 teáskanál fosztfátmentes sütőpor
- 1 teáskanál só
- 3/4 bögre zabtej (tej, szójatej, rizstej is használható)
- 50 g vaj, olvasztva
- 2 db bio tojás
- 1 vaníliarúd kikapart magjai
- 30 g hideg vaj, kisebb kockákra vágva
- 2 teáskanál fahéj
(A recepthez használt bögre 2,5-2,6 dl-es.)


Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Egy nagy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat: lisztek, fahéj (csak 2 teáskanál), szódabikarbóna, sütőpor és só. Egy másik tálban jól keverjük össze a zabtejet a tojásokkal, a felolvasztott vajjal, juharsziruppal, rizssziruppal és vaníliával. Adjuk a nedves hozzávalókat a szárazhoz és jól keverjük össze, amíg sima tésztát kapunk.

Egy kisebb tálkába kockázzuk a hideg vajat, szórjuk meg a másik 2 teáskanál fahéjjal és ezeket a fahéjas vaj kockákat óvatosan dolgozzuk bele a tésztába. Öntsük szilikon püspökkenyér formába (én egy 25 cm hosszút használok) és süssük 180 fokon kb. 40-50 percig. Mielőtt kivesszük, végezzünk tűpróbát, hogy a sütink tényleg jól átsült-e. Hagyjuk kihűlni sütőrácson, majd szeletekre vágva ehetjük is. Aki még édesebben szeretné, az locsoljon még rá egy kevés juharszirupot.


2011. február 28., hétfő

Indul a görög aludni

Parlament tetején lobog a zászló

Épp ideje, hogy belekezdjek a görög beszámolóba, mert az emlékek csak halványabbak lesznek idővel... Szóval, indul a görög aludni. Ismeritek ezt a mondatot? Egyike azon magyar mondatoknak (nem tudom hány ilyen van), amit, ha visszafele olvasunk, akkor is ugyanazt a mondatot kapjuk. :)

Első benyomás

Athén napsütés, kellemes 15 fok február elején. Hmmm, ez tetszik! A reptérről kilépve még nem tudjuk, hogy busszal vagy metroval jutunk be a városközpontba. A tájékozódás nem könnyű, próbálgatjuk kitalálni, hogy melyik betű, mit jelent a görög ABC-ben, ehhez van segítségünkre egy iPhone applikáció (persze angolul is ki van írva minden).  A XXI. század utazója már okos telefonnal járja a világot. :) Néhány perces kérdezgetés után kiderült, hogy a metro dolgozói épp befejezték a sztrájkot, de nem érdemes azzal mennünk, mert drágább, mint a busz és pár napos bérletet sem érdemes vennünk, mert lehet, hogy másnap is lesz sztrájk, meg ki tudja még mikor és, akkor ki se tudjuk használni azt, amit kifizettünk. Nos, egy pont a görög pénztárosnak az őszinteségéért! Irány a buszmegálló. Az X95-ös járat visz be a központba, a Syntagma térre, ahol a Parlament és a híres bojtos cipős őrség váltása látható. A jegy ára 5 euró és forgalomtól függően 40-60 percig tart az út.

Papucs orrán pamutbojt :)

Leszállunk a buszról, egyből a Parlamentet vesszük célba, a két fős őrség éppen mozgolódik. Kiderül, hogy a hivatalos váltás óránként van, viszont különböző lépésekkel, mozgással néhány percenként azért szórakoztatják a turistákat. Hát, ezt mi sem hagyhattuk ki. A tér tele narancsfákkal, érik a gyümölcs - teljesen lázba jövünk a látványuktól (nem értjük, hogy a görögök miért nem szakítanak le alkalmanként egy-egy narancsot a fáról... erre majd később fény derül!).

Bevállalunk egy 20 perces sétát hátizsákokkal a hotelig, hogy magunkba szívhassunk az athéni levegőt. Ami elsőre leginkább feltűnt nekem, hogy nagyon sok ember van az utcákon. Hogy kerül ide ennyi ember? Este utánanézünk a neten... a 11,2 milliós lakosságból 3,5-4 millió lakik a fővárosban, ami a teljes lakosság 32-35%-a (ehhez még adjuk hozzá a sátrakban élő afgán menekülteket). Hát ezért van itt ennyi ember.

Az első görög étel, amit megkóstolunk útban a szálloda felé a kuluri, amit az utcán szinte bárhol árulnak. Ez egy kerek, szezámmagos péksüti, létezik sima és töltött (sós és édes) változata is (60 centtől 2 euró 50 centig terjed az ára). Mi egy krémsajtossal nyomulunk tovább.


A barátnőm, Patrícia felkészített, hogy a hotelünk szerinte egy olyan kerületben lesz, ami az itthoni nyóckerhez hasonlít. Hát valóban... Eljutunk az Omonoia térig (írják Omonia-nak is), ahonnan már tényleg csak néhány perc a szállásunk. Hat óra fele jár az idő, éppen kezd sötétedni és  belefutunk az  első "éjszakai pillangókba", dílerekbe, az afrikai és ázsiai bevándorlókba. Szerencsére mindenki békésen végzi a munkáját. Van jó néhány lepusztult üresen álló üzlet a környéken, szemetesek az utcák, szmogos a levegő.  Ezért lehet viszonylag olcsó a 3 csillagos Ionis Hotel, mert a környék nem egy Rózsadomb. Gyorsan becsekkolunk, hátizsákokat ledobjuk és irány a város, vacsorázni kellene egy jót.

Fashion House Hotel az Omonia téren

Az első vacsora

A Lonely Planet útikönyvből kinézünk egy kis tavernát a Plaka & Monastiraki negyed határán. Ígéretesnek hangzik a Platanos Taverna, gyerünk oda. Útban az étterem felé újra átsétálunk az Omonia téren, elhaladunk a piac mellett és a Monastiraki térhez érve végre megpillantjuk a már kivilágított Acropolist, valamint a téren álló Hadrianus Könyvtárat is. Mindkettő csodás. Néhány fotót készítünk, aztán haladunk tovább, ugyanis az éhség nagy úr.

Hadrianus Library és a kivilágított Acropolis egy része a domb tetején

A könyvtár mögött sétálva dimbes-dombos, szűk kis utcácskákba jutunk. Ez a része Athénnek igazán belopja magát a szívünkbe. Végre tiszták az utcák, csendes a környék, rendezettek a házak. (A csendről jut eszembe... Feltűnt a 6 nap alatt, hogy Athénben vagy nagy csend van, vagy nagy zaj. Fura, de bármerre jártunk mindig ezt tapasztaltuk.) Újra csekkoljuk a térképet, igen, jó irányba haladunk, meg is találjuk a Platanost.

Platanos Taverna

Szerda este, két embert leszámítva üres az étterem. Mire leülünk és rendelünk, egyre többen térnek be a hangulatos, csendes kis tavernába (helyiek és utazók is). Szerencsére az étlap több nyelvű, így nem kell segítséget kérnünk, hogy melyik görög betű mit jelent. Többfélét rendelünk... az alapokat: görög salátát, tzatzikit, aztán jöhet még egy szelet spanakopita (spenótos pite - szinte mindenhol lehet kapni, jellegzetesen görög), patates to fourno (héjában sült tepsis krumpli, szintén mindenhol kapható) és egy kis paradicsomos okra is. Kapunk hozzá fűszeres, olívaolajas pirított bagetteket és kérünk egy kis kancsó házi fehérbort is, hogy legyen mivel leöblítenünk a fenséges vega vacsit.

Görög saláta

Amerikaik is betérnek az étterembe. A közelünkbe ülnek le, így beszédbe elegyedünk. Kíváncsiskodnak, hogy mit eszünk, mit érdemes rendelniük. Számukra a tzatziki nem ismert. Biztatom őket, hogy rendeljenek, mert tényleg finom. Míg otthon az én tzatzikim tele van uborkával, itt alig van benne, inkább a krémes, tejszínes zsíros görög joghurté a főszerep.

Krémes tzatziki

Fizetünk, elköszönünk az amerikaiaktól (akikkel egyébként másnap újra összefutunk az Acropolisnál), majd teszünk egy nagy sétát a környéken és irány a hotel. Athén belvárosa, a látnivalók elég jól bejárhatók gyalogosan, így rájövünk, hogy nem is érdemes bérletet venni tömegközlekedésre.

Első este vegyes érzelmekkel térünk nyugovóra. Első pillantásra nem "love at first sight" Athén, de várjuk ki a végét... :)

Folyt. köv.!





2011. február 21., hétfő

Kókuszkenyér


Íme egy újabb "kenyér süti" változat. A fahéjas-juharszirupos változatnál jeleztem, hogy jövök még újabb ilyen receptekkel. Hát ez is mennyei! Gyorsan összekeverjük a hozzávalókat, sütőbe betol és már kész is ez a kiváló teázáshoz vagy kávézáshoz való süti. Ahogy elkészült és megkóstoltam már újabb variációkon törtem a fejem. :)

A receptet Tara-nál találtam, néhány apróságot módosítottam rajta. 


Kókuszkenyér

Hozzávalók:
- 150 g tönköly fehérliszt, szitálva
- 150 g teljeskiörlésű tönkölyliszt, szitálva
- 80 g kókuszreszelék
- 2,5 dl kókusztej (tejet, zabtejet, rizstejet is használhatunk)
- 110 g nádcukor
- 2 db bio tojás
- 2 teáskanál sütőpor
- 2 teáskanál fahéj
- 1/2 teáskanál só
- fél vaníliarúd kikapart magjai
- 6 evőknál kókuszolaj (vajat is használhatunk helyette)

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Egy tálban keverjük habosra a tojásokat a cukorral, adjuk hozzá a vaníliát és a kókusztejet. Egy másik tálban keverjük össze a liszteket, a sütőport, a fahéjat, a sót és a kókuszreszeléket. Öntsük a nedves hozzávalókat a szárazhoz, keverjük jól el, majd forgassuk bele a kókuszolajat. Az elkészült tésztát öntsük egy szilikon püspökkenyér formába (én egy 25 cm hosszút használok) és süssük 170-180 fokon kb. 40 percig. Végezzünk tűpróbát, hogy a sütink tényleg jól átsült-e.




2011. február 17., csütörtök

Süti vagy nemsüti...

 Mandulás csodasüti citromkrémmel

Tudom, tudom... El vagyok maradva bejegyzésekkel. Hétvégén pótolni szeretném. Sokat akarok főzni, sütni és belekezdek az athéni beszámolókba is. Most nem recepttel jövök, hanem egy szimpatikus csapatot szeretnék bemutatni nektek.

Mentás zöldborsópüré grillezett tofuval

A munkahelyem környékén elég gyér a vegetáriánus étkezési lehetőség. Sokszor főzök hétköznap is, akkor van mit bevinni másnap ebédre, de van, hogy úgy alakul a programom, hogy nem állok neki főzni este 9 órakor. Próbáltam egy-két kiszállító céget, akik kimondottan vegetáriánus konyhát visznek, de rossz tapasztalatom volt velük (túl cukros desszert, eleve előző nap főznek, stb). Kerestem, kutakodtam tovább a neten, aztán Makitól is hallottam róluk (minden szerdán Maki egyik étele is szerepel az étlapjukon), hogy érdemes lenne kipróbálnom őket. A Nemsütit. Felvettem velük a kapcsolatot, mivel a munkahelyem pont a szállítási körzetük szélére esik, de nagy kő esett le a szívemről, amikor visszajeleztek, hogy simán beleférek. :) Hát nekiálltam tesztelni... finomabbnál finomabb ételeket kaptam, házias ízekkel, változatos fogásokkal és egyre több kedvenccel, amiket nem lehet kihagyni. Igen, ilyen is van... a lime pie egyenesen mennyekbe repít, amikor megkóstolja az ember.

A híres lime pie

Kiderült, hogy kis családi vállalkozásról van szó. A családban már Sári nagymama is isteni finoman és modernül főzött vegetáriánus ételeket. Aztán úgy döntöttek, hogy a jól főző család apraja-nagyja összedobja mindenét és beindítják a Nemsütit Budapesten a Jászai Mari tér közelében. Jók az ízek, olyanok, mintha én főzném otthon :); változatosak! Végre nem csak főzeléket tudok enni petrezselymes burgonyával! Figyelnek az alapanyagok beszerzésére is, főleg nyáron igyekeznek őstermelőknél vásárolni a Hunyadi téri és a Bosnyák téri piacokon. Elveik közé tartozik, hogy jó alapanyagokkal dolgozzanak, semmit ne spóroljanak ki,  semmit nem tunningolnak fel (pl. rántással egyáltalán nem készítenek ételt) és mindent frissen főznek/sütnek a szállítás napján. Vannak vegán ételeik is, sőt egyéni kérésre el tudják készíteni egy étel vegán változatát is.

Paradicsomleves mozzarellaval

És, hogy miért Nemsüti a nevük? Erre én is kíváncsi voltam. Kiderült, hogy a hely nevét Woody Allen: Süti, nem süti című filmje ihlette, amelyben a családi kajálda igazi aranybányává válik. Ha így folytatják, egy napon az övék is! :)

Fényképek a Nemsüti engedélyével.


2011. február 8., kedd

Anna diósültje


A cím téves, ugyanis ez valójában Mrs. Myrtleberry diósültje Celia Brooks Brown: World Vegetarian Classics c. könyvéből (húúú, de jó lenne megszerezni ezt a könyvet! :)). Akkor mégis miért hívom Anna diósültjének? Vegasztrománia, vagyis Anna vegasztrománia hónapot hirdetett tavaly év végén, ahova természetesen vegetáriánus receptekkel lehetett jelentkezni. Rövidre zárva a sztorit, a nyeremény egy két főre szóló vacsora volt Annánál, amit megnyertem! Nagyon vártam már a találkozást vele és a vacsorát is. Anna lenyűgözött... finomabbnál finomabb ételeket készített nekünk, négy fogást... annyit ettünk, hogy hazáig gurultunk. A főétel pedig ez a diósült volt krumplipürével, édesburgonya pürével, balzsamecetes sült lila hagymával és salátával.

Egyetlen apróságot változtattam csak a receptem, adtam hozzá egy gerezd fokhagymát, mert imádom és nem hagyhattam ki ebből a fenséges ételből sem. Muszáj elkészítenetek, mert annyira ízletes és finom. Ha heti nem is, de havi rendszerességgel fog nálunk szerepelni az étlapon. :)

Diósült

Hozzávalók 4-6 személyre:
- 250 g dió, mandula, kesudió, mogyoró, szezámmag vegyesen
- 1 nagy fej vöröshagyma, felaprítva
- 1 gerezd fokhagyma, felaprítva
- 1 db bio tojás
- 400 g hámozott paradicsom (1 db konzerv), lecsepegtetve
- 150 g ementáli sajt, reszelve
- 1 evőkanál friss petrezselyem, felaprítva
- 1 teáskanál friss kakukkfű, felaprítva
- 2 teáskanál friss zsálya, felaprítva
- 1/2 teáskanál friss menta, felaprítva
- 1 teáskanál friss citromlé
- 1 teáskanál mustár
- só, bors
- egy kevés vaj a forma kikenéséhez


A sütőt melegítsük elő 180 fokra. A 20-22 cm átmérőjű tortaformát kicsit vajazzuk ki, hogy a sütőpapír tapadjon hozzá. Vajazzuk ki a sütőpapír tetejét is egy kicsit.

A diót, mandulát, kesudiót és a mogyorót száraz serpenyőben pirítsuk néhány percig. Ha kihűltek, robotgépben daráljuk durvára, majd öntsük bele egy tálba. Adjuk hozzá a felaprított zöld fűszereket, a vöröshagymát, fokhagymát, a durvára vágott, lecsöpögtetett paradicsomokat, a szezámmagot, a sajtot, a tojást, a mustárt és a citromlevet. Jól keverjük össze és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Öntsük a masszát a tortaformába, egyengessük el és süssük 180 fokon 40-50 percig, amíg a teteje aranybarna lesz. Én spenótos krumplipürével és salátával tálaltam. Mondanom sem kell... mennyei volt! :)


2011. február 7., hétfő

Dundi kenyér, lapos kenyér, cserépben sült kenyér

Forrás: Makifood

Múlt csütörtökön részt vettem a Makifood legújabb óráján, a Mindennapi kenyerünkön, amit Kaldeneker György vezényelt le. :) Jó kis csapat gyűlt össze, nagy volt az összhang, mindenki keményen gyúrt és dagasztott, jókat beszélgettünk és hát persze ettünk is. Őszintén megmondom, nem állok a helyzet magaslatán, ami a kenyér készítést, kenyérsütést illeti. Azt hiszem, itt a blogon sem bővelkedek ilyen receptekben. De ami késik, az nem mindig a busz... ugye? :) Most egy kicsit belepillanthattam a kulisszák mögé, hogy nem is olyan nagy macera kenyeret sütni otthon, amivel aztán elkápráztathatjuk és jól is lakathatjuk vendégeinket.

Focaccia dagasztása (Forrás: Makifood)

Vadrizses kenyér kelesztés előtt (Forrás: Makifood)

Négyféle kenyeret készítettünk: feta sajtos-aszalt paradicsomos cserépben sült kenyérkéket,  vadrizses kenyeret, rozmaringos-olajbogyós focacciat és angol pogácsákat. Ezenkívül összedobtunk egy kis padlizsánkrémet is, hogy legyen mit kenni a kenyerekre a vajon és az olívaolajon kívül (ebbe inkább mártogattuk a falatokat).

A kis egérkék megkeltek :) (Forrás: Makifood)

Kisült vadrizses kenyér (Forrás: Makifood)

Kedvencem a focaccia volt ropogós héjjal, omlós puha belsővel. A vadrizses kenyeret kelesztés után nyolc részre osztottuk és hosszúkás zsemléket (engem kis egerekre emlékeztetett a formájuk :)) formáztunk belőlük, ezeket tettük a tortaformába, újra kelesztettük, majd megsütöttük. A cserépben sült fetasajtos kenyérkék nagyon mutatósak voltak, a sajt pedig nem olvadt szét, hanem kocka formájú maradt és nagyon látványos volt, amikor Gyuri felszeletelte. Az angol pogácsát ismertem már korábban is, sőt egy ideje tervbe is vettem, hogy megsütöm, de nem vettem rá még magam. Ez az óra adott egy kis löketet, hogy kipróbáljam, ugyanis gyorsan el lehet készíteni. Két évet éltem Angliában és ott épp elég cream tea élményben volt része, szóval jó lesz a régi ízeket felidézni.

Cserépben sült feta sajtos-aszalt paradicsomos kenyérkék (Forrás: Makifood)

Angol pogácsa (Forrás: Makifood)

Jól éreztem magam nagyon, egy újabb világ nyílt meg előttem! Köszönöm a lehetőséget, hogy ott lehettem!

További beszámolók:
- Makifood blogján
- Reni blogján
- Kriszti blogján

*****

Az elmúlt hetekben két bloggertől is díjat kaptam. Az egyiket Rékától, a másikat Krisztitől. Köszönöm nekik, hogy gondoltak rám. Láttam, hogy már nagyon sok helyre eljutott a díj, így én nem küldöm tovább senkinek, inkább megemelem minden gasztroblogger előtt a kalapom! Jó munkát végeztek csajok, srácok! :)

Óóó, és még valami... megjelent a második írásom a Travel Belles weblapján Hollókőről! Nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam Magyarország eme szegletének a bemutatására! :)


2011. február 4., péntek

Fahéjas-juharszirupos kenyér


Az első ilyen kenyér süti próbálkozásom a banánkenyér volt, aztán jött a cukkinis-csokoládés, majd a sütőtök-dió változat. Most itt a fahéjas, és még nincs vége... vannak újabb ízek, amiket ki szeretnék próbálni. Ez olyan, mint a muffin, cupcake készítés... végtelen variáció, végtelen íz, mindig van mit tesztelni. :) Ez a recept az eat make read blogról származik, Kelly-től, aki New Yorkban, Brooklynban él. Imádom a pöttyös fotóit. :) Nézzetek be hozzá és érteni fogjátok, miről beszélek.

Ez a fahéjas változat egyébként a szüleim születésnapjára készült. Hogy ne legyen gond a szállítással, ezért úgy döntöttem, hogy egy emeletes, krémes torta helyett, inkább sütök egy illatos, fahéjas, könnyű süteményt. Legyen elég annyi, hogy sikert aratott.

Fahéjas-juharszirupos kenyér

Hozzávalók:
- 1 bögre teljeskiörlésű tönkölyliszt, szitálva
- 1 és 1/4 bögre tönköly fehérliszt, szitálva
- 1/2 bögre juharszirup
- 3 evőkanál rizsszirup
- 2 teáskanál fahéj
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1 teáskanál fosztfátmentes sütőpor
- 1 teáskanál só
- 3/4 bögre zabtej (tej, szójatej, rizstej is használható)
- 50 g vaj, olvasztva
- 2 db bio tojás
- 1 vaníliarúd kikapart magjai
- 30 g hideg vaj, kisebb kockákra vágva
- 2 teáskanál fahéj
(A recepthez használt bögre 2,5-2,6 dl-es.)


Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Egy nagy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat: lisztek, fahéj (csak 2 teáskanál), szódabikarbóna, sütőpor és só. Egy másik tálban jól keverjük össze a zabtejet a tojásokkal, a felolvasztott vajjal, juharsziruppal, rizssziruppal és vaníliával. Adjuk a nedves hozzávalókat a szárazhoz és jól keverjük össze, amíg sima tésztát kapunk.

Egy kisebb tálkába kockázzuk a hideg vajat, szórjuk meg a másik 2 teáskanál fahéjjal és ezeket a fahéjas vaj kockákat óvatosan dolgozzuk bele a tésztába. Öntsük szilikon püspökkenyér formába (én egy 25 cm hosszút használok) és süssük 180 fokon kb. 40-50 percig. Mielőtt kivesszük, végezzünk tűpróbát, hogy a sütink tényleg jól átsült-e. Hagyjuk kihűlni sütőrácson, majd szeletekre vágva ehetjük is. Aki még édesebben szeretné, az locsoljon még rá egy kevés juharszirupot.


 

Zizi próba Copyright © 2009 Girl Music is Designed by Ipietoon Sponsored by Emocutez