Legegyszerűbb görög desszert evör

Lassan kifogyunk a görög készleteinkből: a joghurtból és a pisztáciából. Szomorúan veszem tudomásul, mert a pisztáciára eléggé rákattantam, jó lenne, ha folyamatos lenne az utánpótlás Aegina szigetéről.  A recept egyszerű és nagyszerű. Ha gyorsan szeretnénk valami édeset készíteni magunknak nasinak vagy reggelinek, dobjuk össze.

Görög desszert

Hozzávalók 2 főre:
- 200 g görög joghurt
- 8 teáskanál méz
- kis maréknyi pisztácia, megpirítva, durvára vágva

A pisztáciát száraz serpenyőben pirítsuk meg néhány perc alatt, hámozzuk meg  (amennyire tudjuk) és vágjuk durvára. A joghurtot szedjük tálkákba, csurgassunk rájuk 4-4 teáskanál mézet és szórjuk meg a pisztáciával.

Csípős udon tészta káposztával és shiitake-val

Az ázsiai tészták - udon, soba, vermicelli - egy ideje a kedvenceimmé váltak. Pár ételt már kipróbáltam, de szeretném ezt a tudást bővíteni és még több ételt sikeresen elkészíteni. Egy egyszerű ebéd vagy vacsora könnyen összedobható ilyen tésztákból... néhány zöldség, egy kis tofu, szójaszósz és már tálalható is. Pár hete szombaton készítettem ebédre ezt a barna rizslisztből készült udon tészta változatot.

Japánban az udont sokféleképpen fogyasztják, levesbetétként, zöldségekkel, hússal. A tészta története a 9. század elejére nyúlik vissza, amikor egy japán szerzetes Kínába utazott, hogy buddhizmust tanuljon, majd visszatért az udon tészta receptjével. Nyáron hidegen, télen melegen tálalják. A feltétek a szezonalitást követik és egyensúlyt alkotnak a többi hozzávalóval. Az udon-nak számtalan változata létezik, akit érdekel a Wikipédián utána nézhet.

Csípős udon tészta káposztával és shiitake-val

Hozzávalók 2 főre:
A tésztához:
- 200 g udon tészta
- 6 db szárított shiitake, beáztatva kb. 30 percre, szára eltávolítva, a kalapja vékony szeletekre vágva
- 1 kis fej káposzta, csíkokra vágva
- 4 gerezd fokhagyma, felaprítva
- 150 g tofu, kockákra vágva
- 1 kis darab friss gyömbér, meghámozva, felaprítva
- 4 szál újhagyma, felkarikázva
- 3 evőkanál szezámmag
- 1 evőkanál kókuszzsír
- só

A szószhoz:

- 2 evőkanál szójaszósz
- 2 evőkanál víz
- 1 teáskanál chili pehely

Egy száraz serpenyőben a szezámmagot 3-5 perc alatt megpirítjuk, majd félre tesszük. A szósz hozzávalóit egy tálkában összekeverjük. A tésztának feltesszük a sós vizet forrni egy lábasban.

Egy serpenyőben kókuszzsíron megpirítjuk a fokhagymát és a gyömbért, amíg illatosak lesznek. Hozzáadjuk a shiitake-t, néhány percig együtt pirítjuk és közben kevergetjük. Adjuk hozzá a tofut, majd 5 perc múlva a káposztát és az újhagymát is. Ekkor vegyük takarékra a gázt, pirítsuk, kevergessük, amíg a káposzta is megpuhul egy kicsit. Öntsük rá a szószt, keverjünk rajta egyet és tartsuk melegen. Közben a megfőtt tésztát szűrjük le, adjuk a zöldségekhez, szórjuk meg a pirított szezámmaggal, egy kevés újhagyma karikával és tálaljuk.

Periklész, a piac, Zeusz és az olimpia

Ezt a bejegyzést egy light-os (később kiderül, hogy miért) Periklész szoborral kezdem, aki egyébként kiemelkedő és befolyásos államférfi, szónok és hadvezér volt az ókori Athén aranykorában, különösen a görög-perzsa és a peloponnészoszi háború között. Az athéni demokrácia egyik úttörője. Periklész olyan nagy hatással volt az athéni társadalomra, hogy a kortárs történetíró, Thuküdidész „Athén első polgárának” nevezte. Periklész támogatta az irodalmat és a művészeteket, aminek köszönhetően Athén az ókori Görögország kulturális és oktatási központjává vált. A perzsák által lerombolt várost újjáépíttette, köztük az Akropolisz máig fennmaradt épületeit, így a Parthenónt is.

Elhagyva a Periklész szobrot, elhaladtunk a városháza előtt, majd elértük célállomásunkat, az athéni központi piacot, az Omonia negyedben. Három nagy részből áll: hús piac, hal piac és zöldség-gyümölcs piac, hétfőtől szombatig van nyitva reggel 7-től délután 3-ig. Gondolkodtam egy darabig, hogy megosszam-e veletek a fényképeket, amiket készítettünk, ugyanis elég "véresek". Tudom, vega blogot írok és vallom a vegetáriánus-vegán élet kedvező hatásait (nemcsak saját életünkre, hanem környezetünkre is), ebben hiszek, azonban az emberek nagy része még mindig fogyaszt húst... és ez így van Athénben is, ahol igen kedvelt a nyúl és a bárány. Félreértés ne essék, senkit nem akarok téríteni, mindenki úgy táplálkozik, ahogy neki jó, azonban egy vegetáriánusnak nem hiszem, hogy könnyű végignézni ezeket a képeket. A piacon magával ragadó a hangulat - ez tény. Képzeljetek el egy csarnokot, ahol egymást érik a standok rengeteg hentessel és mindenki azért kiabál, hogy a saját portékáját eladja. A hely tisztán volt tartva és büdös sem volt.  Vegetáriánus létemre is azt mondom, hogy ez mindenképpen olyan élmény, amit érdemes megtapasztalni.

A hal piacon hasonló a helyzet, mint a húson, annyi különbséggel, hogy tiszta víz minden, ezért nyáron, jó időben, melegben is érdemes zárt cipőben végigjárni.

A zöldség-gyümölcs piac szemben van a hús és hal piaccal. Színes zöldségek-gyümölcsök pompáztak a standokon, olívabogyók olívabogyók hátán. Érdemes kóstolót kérni belőlük mielőtt vásárolunk.

Rövid séta a környéken, majd a központi park, a National Gardens felé vettük az irányt (Syntagma negyed). A park reggel 7-től szürkületig látogatható, nincsen belépő és meleg nyári napokon a hatalmas pálmafák, lugasok igazán hűsítőek lehetnek. A város lüktető zajából a nyugalom szigetére érkeztünk... csend, friss levegő, madárcsicsergés fogadott bennünket.

A park után Olümpiai Zeusz Templomához sétáltunk, ami az Akropolisz belépőjével ingyen látogatható. Zeusz a görög mitológia főistene. Apja felett aratott győzelme emlékére megparancsolta, hogy rendezzenek a tiszteletére Olümpia városában sportversenyeket. A neki emelt gigantikus építményt 700 éven keresztül építették. A 104 darab 17 méter magas korintiai oszlopokból 15 darab maradt meg, a többit még az ókorban egy földrengés döntötte romba. Azért el tudtuk képzelni, hogy ez a maga idején milyen lenyűgöző lehetett.

Zeusz templomától a Panathinaiko Olimpiai Stadionhoz sétáltunk, ahol az első modern kori olimpiai játékot tartották 1896-ban. Különlegességét az adja, hogy az egyetlen olyan stadion a világon, amelyet fehér márványból építettek. A belépő 3 euró és érdemes megnézni. Ott jártunkkor alig voltak rajtunk kívül, így igazán mókás volt egy ilyen hatalmas építményt egyedül felfedezni. Bementünk a futópályára, starthoz álltunk, "kilőttük" magunkat, lefutottuk a 100 métert, aztán dobogóra álltunk (természetesen a legfelső fokára :)), beültünk az uralkodóknak fenntartott páholyba, szóval, amit csak lehetett kipróbáltunk.

Folytattuk a város felfedezését a stadion mögötti csendes városrészben (Mets és Pangrati). Az első bejegyzésemben említettem, hogy Athénnek vagy nagyon zajos vagy nagyon csendes részei vannak. Hát ez a csendesek közé tartozott. Az utcák tiszták voltak, rendezettek az épületek, szóval úgy gondoljuk, ez egy gazdag környéke lehet a városnak.

Gyors ebéd ezen a környéken egy kis tavernában, majd irány villamossal a tengerpart, hogy a naplementében  ott gyönyörködhessünk. A villamos hálózatot (három vonal van) a 2004-es athéni olimpiára készítették el. Két vonal a tengerpart irányába közlekedik, majd azt elérve az egyik jobbra fordul, a másik pedig balra. A harmadik vonal pedig a jobb és bal oldal végállomásait köti össze és alkalmas arra, hogy a tengerpartot viszonylag gyorsan végigjárhassuk. Egy jegy, egy útra 1,5 euróba kerül.

A napot egy tengerparti cukrászdában zártuk, ahol igazán különleges görög desszerttel nem szolgáltak, viszont finom csokis édességekkel igen. Fáradtan tértünk nyugovóra, egy újabb hosszú napot tudhattunk magunk mögött.

Folyt. köv.!

Még többet Athénról:
Indul a görög aludni
Fekete vezetővel a Lycabettus dombjára
Az Akropolisz és a kedvenc helyek

Vegán mogyoróvajas-csokoládés zabkeksz

Mogyoróvaj láz tovább él... szuper könnyű és gyors recept, ráadásul még sütni sem kell! Ez egy olyan másfajta eljárással készülő kekszi-mekszi. :) Nagyon bejött, szóval máskor is csinálni fogom. Ebből az adagból nekem 18 db kekszem lett.

Vegán mogyoróvajas-csokoládés zabkeksz

Hozzávalók:

- 1/2 bögre mogyoróvaj (sima vagy ropogós, mindegy)

- 2 bögre zabpehely

- 1/2 bögre kókuszolaj

- 1/2 bögre nádcukor

- 1/2 bögre zabtej

- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

- 1/2 vaníliarúd kikapart magjai

(A recepthez használt bögre 2,5 dl-es.)

Egy kis lábasban alacsony lángon melegítsük (olvasszuk) össze a zabtejet, kókuszolajat, nádcukrot és kakaót; folyamatosan kevergessük 3-4 percig (vigyázzunk, hogy ne égjen meg!). Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a mogyoróvajat és keverjük addig, amíg sima lesz. Adjuk hozzá a zabpelyhet és a vaníliát, majd jól keverjük össze. Tegyünk egy nagy tálcára sütőpapírt, kanalazzunk a masszából keksz méretű adagokat rá, kicsit lapítsuk le kanállal a kekszeket. Tegyük hűvös helyre, hogy megdermedjenek, majd a hűtőbe, legalább 1-2 órára, hogy megszilárduljanak. Kicsit ragacsos állagú, puha kekszek lesznek, de nagyon finomak. Érdemes egyből dupla adagot készíteni.

Ma reggelire az utolsó darabokat ettük...

Az Akropolisz és a kedvenc helyek

A Lycabettus dombjáról lesétálva elindultunk a Syntagma tér felé. Athén utcái tele vannak narancsfákkal. Mit csinál a gyanútlan utazó? Szüretel... :) Épp, amikor leszakítottunk egyet a fáról, egy angolul jól beszélő görög férfi kiabált oda hozzánk, hogy nehogy megegyük, mert ez nem jó ízű, keserű és inkább csak díszíti a várost (mint mondjuk nálunk a vadalmafa). A héját lehet kandírozni, de a gyümölcs nem jó ízű. Na ezt is megtudtuk. Viszont citromfát találtunk, igaz csak egyet-kettőt, annak a termései "valóságosnak" tűntek. 

A parlament mellett belefutottunk egy tüntetésbe. Nem értettük, hogy miért tüntetnek, de az feltűnt, hogy a rendőrökön kívül, a tömeg nagy része nyugdíjas korosztályú. Megkérdeztünk egy nőt és kiderült, hogy tényleg a nyugdíjak miatt tüntetnek, mert csökkentette a kormány. Athénben egyébként szinte minden napra jut egy sztrájk vagy tüntetés. 

Ha már a parlamentnél jártunk, újra megnéztük az őrség vicces menetelését, bemutatóját. Nekem nagyon bejött a pamutbojtos cipőjük. Az útikönyvből megtudtuk, hogy egy órán keresztül csinálják ezt a mókát, aztán váltják őket. Februári 20 fokban ez még elviselhető, de mi lehet nyáron velük, amikor 40 fok van, hétágra süt a nap, nincs árnyék? Szegények izzadhatnak a harisnyában, hosszú ujjú kabátban.

Irány az Akropolisz

Hadrianus Kapuja

A parlamenttől néhány perces sétával elérhető Hadrianus Kapuja, amely közvetlen az Olümpiai Zeusz Temploma mellett található. A diadalíven áttekintve a fellegvárat láthatjuk egy másik szögből. Néhány fotót készítettünk, majd úgy döntöttünk felmegyünk az Akropoliszhoz. Néhány perces sétával elérhető a bejárat, ahol megvettük a jegyeket. 12 euróba kerül a felnőtt jegy, 4 napig érvényes és még az alábbi helyszínekre tudunk bejutni vele: Ancient (Ókori) Agora, Dionüszosz Színház, Roman (Római) Agora, Kerameikos (ókori temető), Olümpiai Zeusz Templom, Hadrianus Könyvtár. Ezekre a helyekre egyébként vasárnaponként ingyenes a belépés.

Az Akropolisz az ókorból származó épületegyüttes - amely már a Világörökség része - és időszámításunk előtt az 5. században kezdődtek meg azok a munkálatok, amelyek az Akropoliszt fellegvárrá változtatták. A népgyűlés Periklészt választotta a tervezett építkezések vezetőjének, valamennyi munka intézőjének és felügyelőjének, a művészi kivitelezés irányítója pedig Pheidiasz lett. Az Akropolisz leghíresebb épületei a Parthenon (Pallasz Athéné temploma), Niké temploma (a győzelem istennőjének szentélye), Propülaia (bejárati kapu) és Erechteion (a fellegvár kultusztemploma).

Erechteion

Itt újra belefutottunk abba az amerikai családba, akikkel előző nap együtt vacsoráztunk. Kicsi a világ - konstatáljuk megint. A kilátás csodálatos, láttuk a Lycabettus dombot, ahonnan néhány órával korábban az Akropoliszban gyönyörködtünk. Leültünk egy kicsit, élveztük a napsütést és azon elmélkedtünk, hogy a világörökségnek ezen része milyen iszonyat régen került ide és még mindig itt áll... vajon napjaink épületeiből mennyiben fognak a turisták gyönyörködni 2500 év múlva.

Lenti részen Dionüszosz Színház, a háttérben pedig az Olümpiai Zeusz Templom

Jobbra a távolban Lycabettus dombja

Areopagus domb

Ancient Agora

Érzékeny búcsút vettünk az Akropolisztól, bár látni fogjuk még néhány napon keresztül. Irány a közelben lévő Areopagus domb... innen ugyancsak gyönyörű a kilátás és a rálátás az Ancient (Ókori) Agorara. Közben elkezdett jelezni a gyomrunk, hogy ideje lenne valami energiát bevinni a testünkbe, különben nem fogjuk tovább bírni a város felfedezését. Gyorsan beiktattuk még az agora romjai közötti sétát, majd a Lonely Planet útikönyvből kinéztük, hogy hol fogjuk teletömni a pocinkat.

Monastiraki bolhapiac és a legjobb taverna evör :)

A tavernánkhoz a Monastiraki bolhapiacon vezet át az út. A piacon délutáni szieszta volt, kártyáztak az eladók, néhányan bútort javítottak. Eladó az egész világ, vagyis minden kapható az antik étkészlettől, a rusztikus evőeszközökig, székekig, festményekig, fotókig minden fellelhető és megvehető. Kopp-kopp... igen, ezek már a szemeink... az éhségtől kopogtak. Még néhány perc és végre befordultunk a mi utcánkba... megláttuk a Nikitast. A környék legnépszerűbb helye lehet, mert máshol üresek a teraszok, itt meg tele volt a hely... tényleg csak két percet kellett várnunk, felszabadult egy asztal és mi le is csaptunk rá. "Mindent szeretnénk és azonnal" - mondtuk a pincérnőnek, Sofianak. "Egy kicsit ebből, egy kicsit abból, mert nagyon éhesek vagyunk!". Az asztalunkat letisztították, rátettek egy nagy barna papírt, kancsóban vizet kaptunk, meg néhány szelet fűszeres, pirított kenyeret. Pár perc múlva az ételek is megérkeztek: görög saláta, szőlőlevélbe csomagolt szaftos rizs, sültkrumpli, tzatziki, párolt brokkoli citrommal, túróhoz hasonlító sajt... és igen, egy kis darabka hús is I.-nek (meg akarta kóstolni). Szemet gyönyörködtető, nyálcsorgató smörgåsbord. Csináltunk néhány fotót, aztán neki is álltunk. Falatról falatra élveztük az ízeket, csipegettünk ebből és abból is... közben a pincérek pörögtek, az asztaloknál cserélődtek az emberek (görögök és külföldiek egyaránt), gyors volt a kiszolgálás, finom minden.

Az egész ebédért 25 eurót fizettünk (a számlát már az ételek tálalásakor kihozták egy kis pohárkában lefelé fordítva, hogy a szél ne fújja el). Megérte... eldöntöttük, hogy ide még visszatérünk. A taverna egyébként Psyrri városrészben található (Agion Anargyron 19, Monastiraki metro megállónál kell leszállni, ha tömegközlekedünk) és déltől este hatig van nyitva.

Jamie Oliver nyomában

Rövid séta következik, majd célba vettünk egy kis fűszerboltot, az Elixir-t, ahol Jamie Oliver is járt már. Éppen ezért mentünk oda. :) Láttam ugyanis Jamie-nek a "Jamie does" című sorozatából az athéni részt, kinyomoztam az üzlet címét (hála Patríciának!) és felírtam a kötelező látnivalók közé. Izgatottan léptem be... ámultam és bámtam a sok-sok szárított fűszer, ízesített fűszersó, lekvár, olívaolaj, szappanok láttán. Majd in medias res a közepébe vágtam és rákérdeztem: "Ugye ez az az üzlet, ahol Jamie Oliver is járt?" - mosolyogtak és mondták, hogy igen. Szárított vadmentát (plusz mediterrán fűszersót) vettünk, ahogy Jamie is. :) Kiléptünk az üzletből, készítettünk még néhány fotót, majd boldogan távoztunk. Én legalábbis boldogan... számomra ez ugyanis hatalmas élmény volt!

Naplemente és a romantikus kávézó

I. szeretett volna naplementében készült képeket készíteni az Akropoliszról, ezért a Pnyx domb felé vettük az irányt. Az idő hűvössé vált, erősen fújt a szél, a lemenő nap sugarai már alig melegítettek. A sárga fényekben pompázó Akropolisz csodás volt, örökre a szívünkbe zártuk. A hűvös idő miatt valami melegre vágytunk. Kinéztünk az útikönyvből egy kávézót az Akropolisz lábánál... útban a hely felé azonban betértünk egy romantikus kávézóba-bisztróba, a Yiasemi-be. A kandalló mellé heveredtünk le, forró csokit és házi sütiket rendeltünk. A kávézó hangulata lenyűgöző, varázslatos volt, első látásra beleszerettünk... néhány nap múlva már a törzshelyünkként fogjuk emlegetni.

Yiasemi

Folyt. köv.!

Még többet Athénról:
Indul a görög aludni
Fekete vezetővel a Lycabettus dombjára