Pages

2012. augusztus 30., csütörtök

Nyers vegán cukormentes banán fagylalt

Bejegyezte: Zizi dátum: 13:17 4 megjegyzés

Ismertem már ezt a fagylalt készítési módszert, de mégsem csináltam soha. Múlt héten a barátnőm, Emiko átküldte nekem ezt a linket, hogy amikor megtalálta, rám gondolt (tudja, hogy szeretem a vegán, cukormentes desszerteket).

Annyira egyszerű, hogy le sem írom külön a receptet. Csak érett banán kell hozzá, aztán mélyhűtő, majd egy erős konyhai robotgép. Én 3 darab banánt használtam, ez 2-3 főre elegendő fagylaltot fog eredményezni.

A banánt hámozzuk meg és vágjunk kb. 1-2 centiméter vastag szeleteket belőle. Tegyük egy tányérra úgy, hogy minden szelet külön-külön legyen (ne legyenek egymáson), majd tegyük be a mélyhűtőbe 2-3 órára. A megfagyott banánszeleteket tegyük a robotgépbe és kapcsoljuk be. Először hangos lesz, meg mozogni fog a robotgép (valahogy kezelni kell a fagyott darabkákat), de néhány perc múlva fagyottá áll össze az egész. Ha még 3-4 percig dolgoztatjuk a robotgépet az egész krémes lesz. Ez a cukormentes vegán nyers banán fagylalt titka, amely kisbabák első fagylaltja is lehet. Természetesen adhatunk hozzá vaníliát, keverhetünk bele pirított mandulát vagy csokoládé darabkákat. Az eredmény: mennyei!

A fent említett cikkben le van írva a tudományos magyarázata annak, hogy a banán hogyan képes ilyen könnyen fagylaltá válni (a magas pektin tartalmára gyanakodnak).

A lényeg, aki még nem próbálta, ne hagyja ki! :)


2012. augusztus 29., szerda

Tejespite sütés a nagyival

Bejegyezte: Zizi dátum: 14:52 1 megjegyzés

A nagyik aranyat érnek, ugye? Mindig van nekik egy titkos receptjük és ha sokáig kérleljük őket, hajlandók megosztani velünk. Mi meg a nagyvilággal. :) Ez a tejespite is egy ilyen recept.... akárcsak a foszlós kalács és briós receptem, amelyet a másik nagyimtól tanultam (gyerekkoromban figyeltem hogyan fonja a kalácsot), vagyis az ő receptje, de nekem már anya tanította meg.


A tejespite tulajdonképpen sütőben sült vastag palacsinta. A receptje a hagyományos palacsintáéra épül, csak egy kicsit sűrűbb tésztát kell kikeverni, aztán mehet is a sütőbe. Nem túl édes, nem is sós, magában is puha, finom. Általában valamilyen házi lekvárt - jelen esetben a nagyi által készített szilvalekvárt - kentünk a tetejére. Kiváló melegen, langyosan és kihűlve is, mondjuk másnap reggelire.

Én nagyon szeretem. Szerintem ti is fogjátok!

Tejespite

Hozzávalók:
- 1 liter tej
- 2 db bio tojás
- 410 g sima búzaliszt, szitálva
- 3 teáskanál cukor
- 1 teáskanál só
- kevés napraforgó olaj a tepsi kikenéséhez

Egy tálban verjük fel a tojásokat és keverjük el bennük a cukrot és a sót. Öntsük hozzá a tej 1/3-át, keverjük el és adjuk hozzá a liszt 1/3-át is. Keverjük fakanállal simára a tésztát (ne maradjon csomós), majd még két részletben öntsük hozzá a maradék tejet és lisztet is. A lényeg, hogy sima, sűrű palacsintatésztát kapjunk. Hagyjuk állni, amíg a sütő felmelegszik 170 fokra.

Olajozzunk ki egy tepsit (hagyományos, kb. 36*36 cm-es) és öntsük bele a tésztát.  Süssük kb. 15-20 percig 170 fokon. Akkor jó, ha kicsit megbarnul a teteje. Szeleteljük fel és tálaljuk azonnal.

Megkenjük szilvalekvárral...




2012. augusztus 21., kedd

"Fő" az őszinteség + vegán mandulás csokis banánkenyér

Bejegyezte: Zizi dátum: 12:43 11 megjegyzés
Zabtej kis üvegekben

A Goldenblog 2012-es versenye kapcsán eszembe jutott néhány gondolat. Ezeket szeretném megosztani veletek... őszintén. Én azokat a blogokat preferálom, amelyek értéket közvetítenek, adnak, új információval szolgálnak számomra, szépek a képek, tanulhatok a leírtakból, inspirálnak, alkotásra ösztönöznek, elgondolkodtatnak, esetleg közösséget építenek. És mindezek miatt visszajárok az adott blogokra...

Ha gasztroblogról van szó, természetesen fontos számomra a styling is és a kiváló fotó. Én mindig úgy tesztelem a képeimet, hogy megmutatom I.-nek és megkérdezem tőle: "Csorog a nyálad, ha meglátod ezt a képet?". :) Ha igen a válasz, elégedett vagyok. Persze előfordul, hogy az én képeim sem sikerülnek jól. Néha tombolok, mert nem tudom a képet úgy megkomponálni, ahogyan azt elképzeltem. Igen, a food styling egy külön szakma, tanulni kell. Nem csak odarakok az asztalra egy tányért, rá az ételt, lefotózom és már kész is. Előkészületet igényel, tervezést, beállítást. Aztán figyelni kell a fényviszonyokra, a fényképezőgép beállítására és az összhatásra is (és ott van az utómunka a képekkel, a sztori és a recept megírása). Készítettem már olyan képeket, amelyekkel nem voltam elégedett és nem is kerültek fel a blogra. Történt olyan is, hogy néhány nappal később újra megfőztem-megsütöttem az adott ételt, nekiálltam a fotózásnak és másodszorra már sikerült.

A fotózás és a food styling terén is kezdőnek tartom magam, de gyakorlat teszi a mestert (ez tényleg igaz) és napról napra többet tanulok (plusz vannak kiváló könyvek és blogok is, amelyek ebben segítenek)... egy új szakmát... és ez nagyon jó. A Zizi kalandjai hobbi, szeretek főzni, sütni, újdonságokat megosztani veletek, bemutatni, hogy a vegetáriánus konyha igenis sokszínű és csak egy kicsit kell hozzátenni, hogy varázslatosat alkossunk. Annak ellenére, hogy hobbi, néha több időt töltök vele, mint a hétköznapi munkámmal... mert nagyon szeretem. A blog a gyermekem, amellyel sokat foglalkozom és törődök. Remélem ezt látjátok is! :)

A teljesség igénye nélkül néhány blog, amelyeket nagyon szeretek (nemcsak gasztroblog kategóriában): Vegasztrománia, Á la carte kulinária, Praliné Paradicsom, Mandula Sarok, Édes és keserű, Az élet napos oldala, Eszter befőzAsztika blogja, Tisztatészta, Étel ital kicsivú, Kísérleti konyhaBabette főz, Sütimizéria, Rakottkert, Imbisz, Flatcat, Jépatojta van, Green Tearoom, Mindennapi ételeink, Csak a Puffin ad neked erőt, Juci útja,  Ahol a malac nem túrIrány London blog, 360 fok bringa, Józsi bácsi gondolatai a világról, Renifoto, Csajbringa, Kicsi Ház, Trip in AUS és még sorolhatnám...

Szóval nem lesz könnyű az idei Goldenblog szavazás. Egy-egy kategóriában nem is tudom, hogy kire adjam le a voksomat, amikor olyan sokan megérdemelnék a 15 perc hírnevet! Ti már szavaztatok?

És a sok szöveg után jöjjön már végre a banánkenyér, ugye? Egy korábbi banánkenyér receptet itt találtok.


Vegán mandulás csokis banánkenyér

Hozzávalók:
- 1 bögre teljeskiörlésű tönkölyliszt
- 1/2 bögre tönköly fehérliszt
- 2 teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál só
- 2 evőkanál őrölt lenmag + 1/4 bögre (60 ml) víz
- 1/2 bögre zabtej (rizstej, szójatej is használható)
- 1/3 bögre nádcukor
- 3 db érett banán
- 1 vaníliarúd kikapart magjai
- 1/2 bögre mandula
- 1/2 bögre 70%-os csokoládé, felaprítva
(A recepthez használt bögre 250 ml-es.)

Egy tányérban törjük pépesre a banánokat. Egy száraz serpenyőben pirítsuk meg a mandulaszemeket 4-5 perc alatt és vágjuk durvára. Egy tálkában keverjük össze a lenmagot a vízzel és hagyjuk állni 6-8 percig (ez helyettesíti a tojást). Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Egy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat: lisztek, sütőpor, só. Egy másik tálban keverjük össze a zabtejet a nádcukorral és a banánnal. Adjuk hozzá a vaníliát és a vizes lenmagot, majd ezt a keverék öntsük a száraz hozzávalókhoz. Keverjük bele a pirított mandulát és csokoládét.

Az összekevert tésztát öntsük egy 25 cm hosszú püspökkenyér formába és 180 fokon süssük 40-45 percig (végezzünk fogpiszkáló próbát, hogy jól átsült-e már a kenyér, akkor jó, ha a fogpiszkálóra már nem ragad semmi). Délutáni kávéhoz, teához, de másnap reggelire is kiváló!



2012. augusztus 20., hétfő

Cukkinis ricottás pirítós

Bejegyezte: Zizi dátum: 6:07 3 megjegyzés

Ezt a bejegyzést már augusztus 12-én előkészítettem, hogy majd a balatoni nyaralás alatt befejezem és kiteszem. Aztán mégse így történt. Ha hiszitek, ha nem, élvezet volt kivonulni a mátrixból... könyvet olvastam (sokat!), barátokkal találkoztunk, teraszon reggeliztünk és gyertyafényes vacsoráztunk. Friss levegőn enni, falatozni, jó bort kortyolgatni, csendben lenni, egymásra nézni, mosolyogni, hallgatni a madarakat csiripelni... ez az igazi nyugalom, a teljes kikapcsolódás, amikor tényleg az ízeket érezzük és élvezzük.



Nem mentünk étterembe, inkább minden este főztem valami egyszerűt, valami finomat. Az esetek többségében az éttermekben még mindig a rántott sajt, rántott gomba, sajtos tejfölös tészta a vegetáriánus választék. Szeretem ezeket az ételeket is, de elég ritkán kívánom meg. 

A strandon viszont nem hagytuk ki a lángost, a kakajós (igen j-vel) palacsintát, a vegetáriánus hamburgert és a főtt kukoricát, Badacsonyban pedig a jó bort a hegy legtetején, ahonnan fantasztikus a kilátás a magyar tengerre!


Ez a pirítós meg csak jött. A kis parcellánkon termett a cukkini és a paradicsom is és valami egyszerűt akartam összedobni. Vettem hozzá ricottát... éreztem, hogy a piros-fehér-zöld jó választás lesz. Friss bazsalikommal és petrezselyemmel fűszereztem. Igazi nyári esti vacsora egy pohár finom fehérbor mellé!


Cukkinis ricottás pirítós

Hozzávalók 2 főre:
- 1 közepes cukkini, kockákra vágva
- 20 db koktélparadicsom, félbe vágva
- 250 g ricotta
- 1 kis fej lilahagyma, felkockázva
- 2 teáskanál dijoni mustár
- fél csokor petrezselyem, felaprítva
- 10 levél bazsalikom, felaprítva
- néhány szelet kenyér
- só, bors
- olívaolaj

Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral. Egy tálban keverjük össze a cukkinit a paradicsommal, sózzuk, borsozzuk és locsoljuk meg két evőkanál olívaolajjal. Öntsük ezt a tepsire és 180 fokon süssük aranybarnára (kb. 10-15 perc).

Közben egy tálban keverjük össze a ricottát a lilahagymával, a dijoni mustárral és egy kevés sóval és borssal.  A kenyérszeleteket pirítsuk meg, kenjük meg a ricottás keverékkel és kanalazzunk rá a sült paradicsomból és cukkiniből. Szórjuk meg petrezselyemmel és bazsalikommal.

Jó étvágyat!



2012. augusztus 3., péntek

Mandulavajas ribizli jégkrém

Bejegyezte: Zizi dátum: 4:02 3 megjegyzés

Mielőtt végetér a ribizli szezon megosztok egy újabb jégkrém receptet. I. nem igazán ribizli rajongó és igazából én sem, de sütik készítéséhez nagyon szeretem használni. Szeretem a gyümölcs ízét, de mégsem eszem olyan gyakran, mint mondjuk őszibarackot. Gondoltam, kipróbálom milyen jégkrémben. Került turmixolva és darabosan is bele. Izgalmas volt az apró piros szemekre rábukkanni a jégkrémben.

A korábban készültekbe tettem kókusztejet, földimogyoróvajat és banánt, valamint avokádót, amelyek mind selymesebbé, krémesebbé tették a jégkrémeket. Mandulavajjal is megoldható mindez (mandulavaj készítése házilag itt és itt).

Ne habozzatok kipróbálni egy újabb vegán jégkrémet a közelgő meleg hétvégén!


Mandulavajas ribizli jégkrém

Hozzávalók 4 db jégkrémhez:
- 200 ml kókusztej
- 50 g mandulavaj
- 55 g kókuszcukor vagy nádcukor
- 100 g ribizli

Öntsük a robotgépbe a kókusztejet, adjuk hozzá a mandulavajat, a kókuszcukrot és 50 g ribizlit. Pürésítsük simára. Keverjük hozzá a maradék 50 g ribizlit, majd öntsük a krémet formákba, helyezzünk mindegyikbe pálcikát és tegyük a mélyhűtőbe legalább 2 órára, amíg megszilárdulnak.



2012. augusztus 30., csütörtök

Nyers vegán cukormentes banán fagylalt


Ismertem már ezt a fagylalt készítési módszert, de mégsem csináltam soha. Múlt héten a barátnőm, Emiko átküldte nekem ezt a linket, hogy amikor megtalálta, rám gondolt (tudja, hogy szeretem a vegán, cukormentes desszerteket).

Annyira egyszerű, hogy le sem írom külön a receptet. Csak érett banán kell hozzá, aztán mélyhűtő, majd egy erős konyhai robotgép. Én 3 darab banánt használtam, ez 2-3 főre elegendő fagylaltot fog eredményezni.

A banánt hámozzuk meg és vágjunk kb. 1-2 centiméter vastag szeleteket belőle. Tegyük egy tányérra úgy, hogy minden szelet külön-külön legyen (ne legyenek egymáson), majd tegyük be a mélyhűtőbe 2-3 órára. A megfagyott banánszeleteket tegyük a robotgépbe és kapcsoljuk be. Először hangos lesz, meg mozogni fog a robotgép (valahogy kezelni kell a fagyott darabkákat), de néhány perc múlva fagyottá áll össze az egész. Ha még 3-4 percig dolgoztatjuk a robotgépet az egész krémes lesz. Ez a cukormentes vegán nyers banán fagylalt titka, amely kisbabák első fagylaltja is lehet. Természetesen adhatunk hozzá vaníliát, keverhetünk bele pirított mandulát vagy csokoládé darabkákat. Az eredmény: mennyei!

A fent említett cikkben le van írva a tudományos magyarázata annak, hogy a banán hogyan képes ilyen könnyen fagylaltá válni (a magas pektin tartalmára gyanakodnak).

A lényeg, aki még nem próbálta, ne hagyja ki! :)


2012. augusztus 29., szerda

Tejespite sütés a nagyival


A nagyik aranyat érnek, ugye? Mindig van nekik egy titkos receptjük és ha sokáig kérleljük őket, hajlandók megosztani velünk. Mi meg a nagyvilággal. :) Ez a tejespite is egy ilyen recept.... akárcsak a foszlós kalács és briós receptem, amelyet a másik nagyimtól tanultam (gyerekkoromban figyeltem hogyan fonja a kalácsot), vagyis az ő receptje, de nekem már anya tanította meg.


A tejespite tulajdonképpen sütőben sült vastag palacsinta. A receptje a hagyományos palacsintáéra épül, csak egy kicsit sűrűbb tésztát kell kikeverni, aztán mehet is a sütőbe. Nem túl édes, nem is sós, magában is puha, finom. Általában valamilyen házi lekvárt - jelen esetben a nagyi által készített szilvalekvárt - kentünk a tetejére. Kiváló melegen, langyosan és kihűlve is, mondjuk másnap reggelire.

Én nagyon szeretem. Szerintem ti is fogjátok!

Tejespite

Hozzávalók:
- 1 liter tej
- 2 db bio tojás
- 410 g sima búzaliszt, szitálva
- 3 teáskanál cukor
- 1 teáskanál só
- kevés napraforgó olaj a tepsi kikenéséhez

Egy tálban verjük fel a tojásokat és keverjük el bennük a cukrot és a sót. Öntsük hozzá a tej 1/3-át, keverjük el és adjuk hozzá a liszt 1/3-át is. Keverjük fakanállal simára a tésztát (ne maradjon csomós), majd még két részletben öntsük hozzá a maradék tejet és lisztet is. A lényeg, hogy sima, sűrű palacsintatésztát kapjunk. Hagyjuk állni, amíg a sütő felmelegszik 170 fokra.

Olajozzunk ki egy tepsit (hagyományos, kb. 36*36 cm-es) és öntsük bele a tésztát.  Süssük kb. 15-20 percig 170 fokon. Akkor jó, ha kicsit megbarnul a teteje. Szeleteljük fel és tálaljuk azonnal.

Megkenjük szilvalekvárral...




2012. augusztus 21., kedd

"Fő" az őszinteség + vegán mandulás csokis banánkenyér

Zabtej kis üvegekben

A Goldenblog 2012-es versenye kapcsán eszembe jutott néhány gondolat. Ezeket szeretném megosztani veletek... őszintén. Én azokat a blogokat preferálom, amelyek értéket közvetítenek, adnak, új információval szolgálnak számomra, szépek a képek, tanulhatok a leírtakból, inspirálnak, alkotásra ösztönöznek, elgondolkodtatnak, esetleg közösséget építenek. És mindezek miatt visszajárok az adott blogokra...

Ha gasztroblogról van szó, természetesen fontos számomra a styling is és a kiváló fotó. Én mindig úgy tesztelem a képeimet, hogy megmutatom I.-nek és megkérdezem tőle: "Csorog a nyálad, ha meglátod ezt a képet?". :) Ha igen a válasz, elégedett vagyok. Persze előfordul, hogy az én képeim sem sikerülnek jól. Néha tombolok, mert nem tudom a képet úgy megkomponálni, ahogyan azt elképzeltem. Igen, a food styling egy külön szakma, tanulni kell. Nem csak odarakok az asztalra egy tányért, rá az ételt, lefotózom és már kész is. Előkészületet igényel, tervezést, beállítást. Aztán figyelni kell a fényviszonyokra, a fényképezőgép beállítására és az összhatásra is (és ott van az utómunka a képekkel, a sztori és a recept megírása). Készítettem már olyan képeket, amelyekkel nem voltam elégedett és nem is kerültek fel a blogra. Történt olyan is, hogy néhány nappal később újra megfőztem-megsütöttem az adott ételt, nekiálltam a fotózásnak és másodszorra már sikerült.

A fotózás és a food styling terén is kezdőnek tartom magam, de gyakorlat teszi a mestert (ez tényleg igaz) és napról napra többet tanulok (plusz vannak kiváló könyvek és blogok is, amelyek ebben segítenek)... egy új szakmát... és ez nagyon jó. A Zizi kalandjai hobbi, szeretek főzni, sütni, újdonságokat megosztani veletek, bemutatni, hogy a vegetáriánus konyha igenis sokszínű és csak egy kicsit kell hozzátenni, hogy varázslatosat alkossunk. Annak ellenére, hogy hobbi, néha több időt töltök vele, mint a hétköznapi munkámmal... mert nagyon szeretem. A blog a gyermekem, amellyel sokat foglalkozom és törődök. Remélem ezt látjátok is! :)

A teljesség igénye nélkül néhány blog, amelyeket nagyon szeretek (nemcsak gasztroblog kategóriában): Vegasztrománia, Á la carte kulinária, Praliné Paradicsom, Mandula Sarok, Édes és keserű, Az élet napos oldala, Eszter befőzAsztika blogja, Tisztatészta, Étel ital kicsivú, Kísérleti konyhaBabette főz, Sütimizéria, Rakottkert, Imbisz, Flatcat, Jépatojta van, Green Tearoom, Mindennapi ételeink, Csak a Puffin ad neked erőt, Juci útja,  Ahol a malac nem túrIrány London blog, 360 fok bringa, Józsi bácsi gondolatai a világról, Renifoto, Csajbringa, Kicsi Ház, Trip in AUS és még sorolhatnám...

Szóval nem lesz könnyű az idei Goldenblog szavazás. Egy-egy kategóriában nem is tudom, hogy kire adjam le a voksomat, amikor olyan sokan megérdemelnék a 15 perc hírnevet! Ti már szavaztatok?

És a sok szöveg után jöjjön már végre a banánkenyér, ugye? Egy korábbi banánkenyér receptet itt találtok.


Vegán mandulás csokis banánkenyér

Hozzávalók:
- 1 bögre teljeskiörlésű tönkölyliszt
- 1/2 bögre tönköly fehérliszt
- 2 teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál só
- 2 evőkanál őrölt lenmag + 1/4 bögre (60 ml) víz
- 1/2 bögre zabtej (rizstej, szójatej is használható)
- 1/3 bögre nádcukor
- 3 db érett banán
- 1 vaníliarúd kikapart magjai
- 1/2 bögre mandula
- 1/2 bögre 70%-os csokoládé, felaprítva
(A recepthez használt bögre 250 ml-es.)

Egy tányérban törjük pépesre a banánokat. Egy száraz serpenyőben pirítsuk meg a mandulaszemeket 4-5 perc alatt és vágjuk durvára. Egy tálkában keverjük össze a lenmagot a vízzel és hagyjuk állni 6-8 percig (ez helyettesíti a tojást). Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Egy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat: lisztek, sütőpor, só. Egy másik tálban keverjük össze a zabtejet a nádcukorral és a banánnal. Adjuk hozzá a vaníliát és a vizes lenmagot, majd ezt a keverék öntsük a száraz hozzávalókhoz. Keverjük bele a pirított mandulát és csokoládét.

Az összekevert tésztát öntsük egy 25 cm hosszú püspökkenyér formába és 180 fokon süssük 40-45 percig (végezzünk fogpiszkáló próbát, hogy jól átsült-e már a kenyér, akkor jó, ha a fogpiszkálóra már nem ragad semmi). Délutáni kávéhoz, teához, de másnap reggelire is kiváló!



2012. augusztus 20., hétfő

Cukkinis ricottás pirítós


Ezt a bejegyzést már augusztus 12-én előkészítettem, hogy majd a balatoni nyaralás alatt befejezem és kiteszem. Aztán mégse így történt. Ha hiszitek, ha nem, élvezet volt kivonulni a mátrixból... könyvet olvastam (sokat!), barátokkal találkoztunk, teraszon reggeliztünk és gyertyafényes vacsoráztunk. Friss levegőn enni, falatozni, jó bort kortyolgatni, csendben lenni, egymásra nézni, mosolyogni, hallgatni a madarakat csiripelni... ez az igazi nyugalom, a teljes kikapcsolódás, amikor tényleg az ízeket érezzük és élvezzük.



Nem mentünk étterembe, inkább minden este főztem valami egyszerűt, valami finomat. Az esetek többségében az éttermekben még mindig a rántott sajt, rántott gomba, sajtos tejfölös tészta a vegetáriánus választék. Szeretem ezeket az ételeket is, de elég ritkán kívánom meg. 

A strandon viszont nem hagytuk ki a lángost, a kakajós (igen j-vel) palacsintát, a vegetáriánus hamburgert és a főtt kukoricát, Badacsonyban pedig a jó bort a hegy legtetején, ahonnan fantasztikus a kilátás a magyar tengerre!


Ez a pirítós meg csak jött. A kis parcellánkon termett a cukkini és a paradicsom is és valami egyszerűt akartam összedobni. Vettem hozzá ricottát... éreztem, hogy a piros-fehér-zöld jó választás lesz. Friss bazsalikommal és petrezselyemmel fűszereztem. Igazi nyári esti vacsora egy pohár finom fehérbor mellé!


Cukkinis ricottás pirítós

Hozzávalók 2 főre:
- 1 közepes cukkini, kockákra vágva
- 20 db koktélparadicsom, félbe vágva
- 250 g ricotta
- 1 kis fej lilahagyma, felkockázva
- 2 teáskanál dijoni mustár
- fél csokor petrezselyem, felaprítva
- 10 levél bazsalikom, felaprítva
- néhány szelet kenyér
- só, bors
- olívaolaj

Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral. Egy tálban keverjük össze a cukkinit a paradicsommal, sózzuk, borsozzuk és locsoljuk meg két evőkanál olívaolajjal. Öntsük ezt a tepsire és 180 fokon süssük aranybarnára (kb. 10-15 perc).

Közben egy tálban keverjük össze a ricottát a lilahagymával, a dijoni mustárral és egy kevés sóval és borssal.  A kenyérszeleteket pirítsuk meg, kenjük meg a ricottás keverékkel és kanalazzunk rá a sült paradicsomból és cukkiniből. Szórjuk meg petrezselyemmel és bazsalikommal.

Jó étvágyat!



2012. augusztus 3., péntek

Mandulavajas ribizli jégkrém


Mielőtt végetér a ribizli szezon megosztok egy újabb jégkrém receptet. I. nem igazán ribizli rajongó és igazából én sem, de sütik készítéséhez nagyon szeretem használni. Szeretem a gyümölcs ízét, de mégsem eszem olyan gyakran, mint mondjuk őszibarackot. Gondoltam, kipróbálom milyen jégkrémben. Került turmixolva és darabosan is bele. Izgalmas volt az apró piros szemekre rábukkanni a jégkrémben.

A korábban készültekbe tettem kókusztejet, földimogyoróvajat és banánt, valamint avokádót, amelyek mind selymesebbé, krémesebbé tették a jégkrémeket. Mandulavajjal is megoldható mindez (mandulavaj készítése házilag itt és itt).

Ne habozzatok kipróbálni egy újabb vegán jégkrémet a közelgő meleg hétvégén!


Mandulavajas ribizli jégkrém

Hozzávalók 4 db jégkrémhez:
- 200 ml kókusztej
- 50 g mandulavaj
- 55 g kókuszcukor vagy nádcukor
- 100 g ribizli

Öntsük a robotgépbe a kókusztejet, adjuk hozzá a mandulavajat, a kókuszcukrot és 50 g ribizlit. Pürésítsük simára. Keverjük hozzá a maradék 50 g ribizlit, majd öntsük a krémet formákba, helyezzünk mindegyikbe pálcikát és tegyük a mélyhűtőbe legalább 2 órára, amíg megszilárdulnak.



 

Zizi próba Copyright © 2009 Girl Music is Designed by Ipietoon Sponsored by Emocutez