Pages

2009. október 29., csütörtök

Amikor nincs kaland...

Bejegyezte: Zizi dátum: 1:01 0 megjegyzés
...akkor éppen önismerettel foglalkozom és fejlődöm a hétköznapi teendőim mellett, hogy megoldást találjak arra, hogy egy egyszerű megfázás után meggyógyulva miért kezdett el újra folyni az orrom és mindez tart már egy hete.

Gyógyszert nem szedek, alternatív gyógymódokkal kúrálom magam. Mindebben a fejlődésben segítségemre van az újmedicina (GNM=German New Medicine), amelynek az alapszemináriumát épp a múlt hétvégén végeztük el. Egyszerűen zseniális!!! A megoldás bennem van. A szervezetem saját gyógyító és szabályozó rendszerét, valamint az öngyógyító mechanizmust csak én tudom beindítani, aktiválni, melyhez a természetben előforduló anyagok (gyógynövények, gyógyvizek, friss zöldségek, gyümölcsök) segítséget nyújtanak. A szervezet mindig az egyensúlyi állapot megteremtésére törekszik, a test-lélek-szellem hármas egységének a harmonizálásra. Most kibillentem, de ezt képes vagyok helyreállítani, ha türelmes vagyok. Egyszerűbb lenne valamilyen gyógyszert bekapni és 3 nap múlva már nem áttrombitálni a napot, de végig akarom kísérni a saját gyógyulásomat, hogy fejlődjek általa, hogy erősödjek. Mindez őszinteségre ösztönöz, hogy vegyem észre azt, amit eddig nem akartam és szembesüljek vele. Minden betegség (melynek oka többnyire a helytelen gondolkodás) feladatot ró ránk és nekünk kell megoldani. De ez tapasztalat, lehetőség a fejlődésre - a szervezet jelzéseivel rá kell jönnünk helytelen az irány, esetleg életellenes az életmód, amit folytatunk. Ha a tünetek szimbolikáját megértjük, nem kell megbetegedni. A gyógyulás során meg tudjuk változtatni az adott helyzetet, új szemmel, szemlélettel átgondolni a történteket.

Légy önmagad! Gondolkodj és beszélj pozitívan, amelyet a tetteid megerősítenek. Hiszen..."Ma az vagyok, ahogyan tegnap gondolkodtam. Holnap az leszek, ahogyan ma gondolkodom."

Yin és Yang egyensúlyban


2009. október 16., péntek

33

Bejegyezte: Zizi dátum: 0:47 2 megjegyzés
33 éves lettem én, meglepetés e költemény csecse-becse... Állítólag a 30 és 33. évek közötti időszakban jelentőségteljes események történnek az emberrel. Azt hiszem, ezeket tapasztalom! De van még 365 napom, hogy belehúzzak és az egészet olyanná alakítsam a 33. évem végéig, amilyet nagyon szeretnék!

Happy Birthday to ME! :)


2009. október 6., kedd

Sütőtökös póréhagymás tészta

Bejegyezte: Zizi dátum: 9:33 0 megjegyzés
A hétvégén készült el ez az őszt idéző fantasztikus tészta étel. Az ízek harmóniája lenyűgöző, tényleg csak áradozni tudok róla! Érdemes elkészíteni! (A recept saját kombinálás eredménye! :))

Gyorsan el fog fogyni! :)

Sütőtökös póréhagymás tészta

Hozzávalók 2 főre:
- 1 kisebb hosszúkás sütőtök
- fél szál póréhagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- tejszín (én zabtejszínt használtam, de bármilyen tejszínnel elkészíthető, mennyiséget nem írok, mert attól függ, hogy ki mennyire hígra szeretné elkészíteni a tészta szószt)
- 1 kis ág friss rozmaring (vagy 1 teáskanálnyi szárított rozmaring)
- 250 g tészta
- 100 g kecskesajt
- olívaolaj
- só, bors

A sütőtököt négybe vágtam és beraktam a sütőbe megsütni. Sütéssel szerintem sokkal jobban megőrzi az édeskés jellegzetes ízét, mintha meghámoztam volna és megpároltam volna. Ha a sütőtök megsült, kevés olívaolajon megpirítom a karikára vágott póréhagymát és az apróra vágott fokhagymát. Ha megpirult, a sütőtököket kikanalazom a héjukból és hozzáadom a hagymához, sózom, borsozom, rozmaringozom és együtt párolom őket kb. 6-8 percig. Ezután hozzáöntöm a tejszínt és együtt főzöm még néhány percig. Nem kell összeturmixolni, mivel az egész krémes és szósz állagú lesz. Közben kifőzöm a tésztát, ráöntöm a sütőtökös szószt és tálaláskor kecskesajtot szórok rá!


2009. október 4., vasárnap

Idézet

Bejegyezte: Zizi dátum: 23:06 0 megjegyzés
"Oly sokba kerül teljes értékű embernek lenni, hogy nagyon kevesek akadnak, akiknek megvan a tisztán-látásuk és bátorságuk ahhoz, hogy ezt az árat megfizessék. Teljesen fel kell hagynunk a biztonság keresésével, hogy mindkét karunkat kinyújthassuk az élet kockázata felé. A szerelmesek mozdulatával kell a világot átölelnünk. A fájdalmat a létezés feltételeként kell elfogadnunk. A kétséget és a sötétséget a tudás fizetségeként kell elszámolnunk. A nehézségben kitartó, az élet és halál minden következményének teljes elfogadására kész akaratra van szükségünk."
(Morris West)



2009. október 1., csütörtök

Az élet vonata

Bejegyezte: Zizi dátum: 5:51 2 megjegyzés
Az élet olyan mint egy vonatutazás: gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál...

Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.

Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek számunkra. Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket. Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedjük magunkat az ő kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a melletük levő hely már foglalt. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vágyakkal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet.

Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat. Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait. Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyottak, s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.

Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk mikor szállunk ki végleg, s azt sem, hogy az utitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen melletünk foglal helyet. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkozunk, fájdalmas. Gyermekeinket egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. A remény bennünk élhet, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és látni fogjuk őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik. Ami boldoggá tehet minket, az a gondolat, hogy segíthettünk ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.

Tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást. Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni magunk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a tovább utazókban.

Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok JÓ UTAZÁST!



2009. október 29., csütörtök

Amikor nincs kaland...

...akkor éppen önismerettel foglalkozom és fejlődöm a hétköznapi teendőim mellett, hogy megoldást találjak arra, hogy egy egyszerű megfázás után meggyógyulva miért kezdett el újra folyni az orrom és mindez tart már egy hete.

Gyógyszert nem szedek, alternatív gyógymódokkal kúrálom magam. Mindebben a fejlődésben segítségemre van az újmedicina (GNM=German New Medicine), amelynek az alapszemináriumát épp a múlt hétvégén végeztük el. Egyszerűen zseniális!!! A megoldás bennem van. A szervezetem saját gyógyító és szabályozó rendszerét, valamint az öngyógyító mechanizmust csak én tudom beindítani, aktiválni, melyhez a természetben előforduló anyagok (gyógynövények, gyógyvizek, friss zöldségek, gyümölcsök) segítséget nyújtanak. A szervezet mindig az egyensúlyi állapot megteremtésére törekszik, a test-lélek-szellem hármas egységének a harmonizálásra. Most kibillentem, de ezt képes vagyok helyreállítani, ha türelmes vagyok. Egyszerűbb lenne valamilyen gyógyszert bekapni és 3 nap múlva már nem áttrombitálni a napot, de végig akarom kísérni a saját gyógyulásomat, hogy fejlődjek általa, hogy erősödjek. Mindez őszinteségre ösztönöz, hogy vegyem észre azt, amit eddig nem akartam és szembesüljek vele. Minden betegség (melynek oka többnyire a helytelen gondolkodás) feladatot ró ránk és nekünk kell megoldani. De ez tapasztalat, lehetőség a fejlődésre - a szervezet jelzéseivel rá kell jönnünk helytelen az irány, esetleg életellenes az életmód, amit folytatunk. Ha a tünetek szimbolikáját megértjük, nem kell megbetegedni. A gyógyulás során meg tudjuk változtatni az adott helyzetet, új szemmel, szemlélettel átgondolni a történteket.

Légy önmagad! Gondolkodj és beszélj pozitívan, amelyet a tetteid megerősítenek. Hiszen..."Ma az vagyok, ahogyan tegnap gondolkodtam. Holnap az leszek, ahogyan ma gondolkodom."

Yin és Yang egyensúlyban


2009. október 16., péntek

33

33 éves lettem én, meglepetés e költemény csecse-becse... Állítólag a 30 és 33. évek közötti időszakban jelentőségteljes események történnek az emberrel. Azt hiszem, ezeket tapasztalom! De van még 365 napom, hogy belehúzzak és az egészet olyanná alakítsam a 33. évem végéig, amilyet nagyon szeretnék!

Happy Birthday to ME! :)


2009. október 6., kedd

Sütőtökös póréhagymás tészta

A hétvégén készült el ez az őszt idéző fantasztikus tészta étel. Az ízek harmóniája lenyűgöző, tényleg csak áradozni tudok róla! Érdemes elkészíteni! (A recept saját kombinálás eredménye! :))

Gyorsan el fog fogyni! :)

Sütőtökös póréhagymás tészta

Hozzávalók 2 főre:
- 1 kisebb hosszúkás sütőtök
- fél szál póréhagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- tejszín (én zabtejszínt használtam, de bármilyen tejszínnel elkészíthető, mennyiséget nem írok, mert attól függ, hogy ki mennyire hígra szeretné elkészíteni a tészta szószt)
- 1 kis ág friss rozmaring (vagy 1 teáskanálnyi szárított rozmaring)
- 250 g tészta
- 100 g kecskesajt
- olívaolaj
- só, bors

A sütőtököt négybe vágtam és beraktam a sütőbe megsütni. Sütéssel szerintem sokkal jobban megőrzi az édeskés jellegzetes ízét, mintha meghámoztam volna és megpároltam volna. Ha a sütőtök megsült, kevés olívaolajon megpirítom a karikára vágott póréhagymát és az apróra vágott fokhagymát. Ha megpirult, a sütőtököket kikanalazom a héjukból és hozzáadom a hagymához, sózom, borsozom, rozmaringozom és együtt párolom őket kb. 6-8 percig. Ezután hozzáöntöm a tejszínt és együtt főzöm még néhány percig. Nem kell összeturmixolni, mivel az egész krémes és szósz állagú lesz. Közben kifőzöm a tésztát, ráöntöm a sütőtökös szószt és tálaláskor kecskesajtot szórok rá!


2009. október 4., vasárnap

Idézet

"Oly sokba kerül teljes értékű embernek lenni, hogy nagyon kevesek akadnak, akiknek megvan a tisztán-látásuk és bátorságuk ahhoz, hogy ezt az árat megfizessék. Teljesen fel kell hagynunk a biztonság keresésével, hogy mindkét karunkat kinyújthassuk az élet kockázata felé. A szerelmesek mozdulatával kell a világot átölelnünk. A fájdalmat a létezés feltételeként kell elfogadnunk. A kétséget és a sötétséget a tudás fizetségeként kell elszámolnunk. A nehézségben kitartó, az élet és halál minden következményének teljes elfogadására kész akaratra van szükségünk."
(Morris West)



2009. október 1., csütörtök

Az élet vonata

Az élet olyan mint egy vonatutazás: gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál...

Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.

Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek számunkra. Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket. Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedjük magunkat az ő kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a melletük levő hely már foglalt. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vágyakkal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet.

Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat. Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait. Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyottak, s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.

Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk mikor szállunk ki végleg, s azt sem, hogy az utitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen melletünk foglal helyet. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkozunk, fájdalmas. Gyermekeinket egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. A remény bennünk élhet, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és látni fogjuk őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik. Ami boldoggá tehet minket, az a gondolat, hogy segíthettünk ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.

Tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást. Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni magunk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a tovább utazókban.

Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok JÓ UTAZÁST!



 

Zizi próba Copyright © 2009 Girl Music is Designed by Ipietoon Sponsored by Emocutez