Pages

2010. október 12., kedd

Kals, az osztrák meseváros

Bejegyezte: Zizi dátum: 21:55

Triesztből, a 36 fokos melegből, a tengerpartról hétfő délután Ausztria felé vettük az irányt. Az autópályáról letérve egy két órás szerpentines út várt ránk 2000 méter magasban. Az olasz-osztrák "határ" kávézójában mi voltunk az egyedüliek, akik rövidnadrágban, ujjatlan pólóban és papucsban voltak. Fáztunk is rendesen. Még két óra hegyen-völgyön át és végre begördültünk osztrák szálláshelyünk parkolójába. Egy frissítő zuhanyra vágytunk és egy finom vacsorára, amit a szomszédos hotel éttermében meg is kaptunk.


A Großglockner (a "Nagy Harang") - amelynek közelében található Kalsba érkeztünk -  a legmagasabb csúcsa a Hohe Tauern hegyláncnak és egész Ausztriának, sőt a keleti Alpoknak is. Sok hegymászót vonz ide, különösen a klasszikus jégútjai miatt az északi oldalában.

Másnap reggeli után a Kalser Glocknerstraße várt felfedezésre. Kals/Grossdorfból egy 7 km-es autóúton lehet feljutni (fizetős útszakasz, 6 euró) az 1920 méter magasan lévő Lucknerhaus-ig. Ennek parkolójában hagytuk az autót. Innen széles, jól járható turista úton lehet a völgyben felfelé haladni, közvetlenül a Ködnitz gleccserből elfolyó ugyanilyen nevű patak mellett. Kb. egy óra alatt elértük a 2241 méter magasan lévő Lucknerhütte-t.


Az idő elég esősre járt és mire felértünk el is kezdett szemerkélni az eső. Az az igazság, hogy mi teljesen felkészületlenül jöttünk el Ausztriába. Se esőkabátot, se túrabakancsot, se vízálló ruhát nem vittünk magunkkal. Nem igazán voltunk tisztában vele, hogy mi túrázni fogunk. Egyszerűbb kirándulásokra készültünk sima túracipővel. Szóval beültünk a hütte-be egy finom ebédre (meleg zöldséglevest és mákos gőzgombócot ettünk) az eső pedig elkezdett szakadni. I. tartotta bennem a lelket, ne aggódjak, ki fog tisztulni az ég és még a Großglockner csúcsát is látni fogjuk lefelé menet. Bíztam benne, pedig abban a pillanatban ez teljesen másképpen nézett ki.


Egy órás pihenőnk után az eső elállt és az ég kezdett kitisztulni. Irány lefelé! Figyelem, innentől kezdve boci invázió jön! :)



Mit csinál a nagyvárosból kiszabadult homo saphiens? Rácsodálkozik a természetre és negyed órát bámulja az oly régóta látott bocikat; izgatottan fotóz, hogy megörökítse a csodaszép tájat a boldog osztrák bocikkal. A levegőt haraptuk, a nap kisütött, az ég újra kék lett, a fű a zöld szín összes változatát felvonultatta. Ámultunk, bámultunk, gyönyörködtünk, energiával töltődtünk...

Háttérben a Großglockner csúcsa

Hazafelé megálltunk Kalsban, körülnéztünk a kisvárosban, megvettük a vacsorához valót. Este nem kellett álomba ringatni bennünket.

Kals

Folyt. köv. még több Kals és az út lezárása!

3 megjegyzés on "Kals, az osztrák meseváros"

Felhőlány on 2010. október 13. 5:08 írta...

Szívem csücske az a környék, tényleg olyan, mint a mesében! :)
(Talán nem véletlen, hogy az elkövetkező hónapokban ott fogok élni...)
Sikerült felmennetek a Großglocknerhez is? Az egy egésznapos élményprogram... :)

Ferencné on 2010. október 14. 10:43 írta...

Sokat kellett várni a folytatásra, de megérte.
Csodálatos ez az Ausztria.
Gyönyörűek a képek.
A bocikat imádom!!!

Delish on 2010. október 15. 12:23 írta...

Csodaszep! A makos gozgombocot imadom az osztrakoknal :) sielesre emlekeztet, mindennap lecsuszott..

Megjegyzés küldése

2010. október 12., kedd

Kals, az osztrák meseváros


Triesztből, a 36 fokos melegből, a tengerpartról hétfő délután Ausztria felé vettük az irányt. Az autópályáról letérve egy két órás szerpentines út várt ránk 2000 méter magasban. Az olasz-osztrák "határ" kávézójában mi voltunk az egyedüliek, akik rövidnadrágban, ujjatlan pólóban és papucsban voltak. Fáztunk is rendesen. Még két óra hegyen-völgyön át és végre begördültünk osztrák szálláshelyünk parkolójába. Egy frissítő zuhanyra vágytunk és egy finom vacsorára, amit a szomszédos hotel éttermében meg is kaptunk.


A Großglockner (a "Nagy Harang") - amelynek közelében található Kalsba érkeztünk -  a legmagasabb csúcsa a Hohe Tauern hegyláncnak és egész Ausztriának, sőt a keleti Alpoknak is. Sok hegymászót vonz ide, különösen a klasszikus jégútjai miatt az északi oldalában.

Másnap reggeli után a Kalser Glocknerstraße várt felfedezésre. Kals/Grossdorfból egy 7 km-es autóúton lehet feljutni (fizetős útszakasz, 6 euró) az 1920 méter magasan lévő Lucknerhaus-ig. Ennek parkolójában hagytuk az autót. Innen széles, jól járható turista úton lehet a völgyben felfelé haladni, közvetlenül a Ködnitz gleccserből elfolyó ugyanilyen nevű patak mellett. Kb. egy óra alatt elértük a 2241 méter magasan lévő Lucknerhütte-t.


Az idő elég esősre járt és mire felértünk el is kezdett szemerkélni az eső. Az az igazság, hogy mi teljesen felkészületlenül jöttünk el Ausztriába. Se esőkabátot, se túrabakancsot, se vízálló ruhát nem vittünk magunkkal. Nem igazán voltunk tisztában vele, hogy mi túrázni fogunk. Egyszerűbb kirándulásokra készültünk sima túracipővel. Szóval beültünk a hütte-be egy finom ebédre (meleg zöldséglevest és mákos gőzgombócot ettünk) az eső pedig elkezdett szakadni. I. tartotta bennem a lelket, ne aggódjak, ki fog tisztulni az ég és még a Großglockner csúcsát is látni fogjuk lefelé menet. Bíztam benne, pedig abban a pillanatban ez teljesen másképpen nézett ki.


Egy órás pihenőnk után az eső elállt és az ég kezdett kitisztulni. Irány lefelé! Figyelem, innentől kezdve boci invázió jön! :)



Mit csinál a nagyvárosból kiszabadult homo saphiens? Rácsodálkozik a természetre és negyed órát bámulja az oly régóta látott bocikat; izgatottan fotóz, hogy megörökítse a csodaszép tájat a boldog osztrák bocikkal. A levegőt haraptuk, a nap kisütött, az ég újra kék lett, a fű a zöld szín összes változatát felvonultatta. Ámultunk, bámultunk, gyönyörködtünk, energiával töltődtünk...

Háttérben a Großglockner csúcsa

Hazafelé megálltunk Kalsban, körülnéztünk a kisvárosban, megvettük a vacsorához valót. Este nem kellett álomba ringatni bennünket.

Kals

Folyt. köv. még több Kals és az út lezárása!

3 megjegyzés:

  1. Szívem csücske az a környék, tényleg olyan, mint a mesében! :)
    (Talán nem véletlen, hogy az elkövetkező hónapokban ott fogok élni...)
    Sikerült felmennetek a Großglocknerhez is? Az egy egésznapos élményprogram... :)

    VálaszTörlés
  2. Sokat kellett várni a folytatásra, de megérte.
    Csodálatos ez az Ausztria.
    Gyönyörűek a képek.
    A bocikat imádom!!!

    VálaszTörlés
  3. Csodaszep! A makos gozgombocot imadom az osztrakoknal :) sielesre emlekeztet, mindennap lecsuszott..

    VálaszTörlés

 

Zizi próba Copyright © 2009 Girl Music is Designed by Ipietoon Sponsored by Emocutez