Indul a görög aludni

Parlament tetején lobog a zászló

Épp ideje, hogy belekezdjek a görög beszámolóba, mert az emlékek csak halványabbak lesznek idővel... Szóval, indul a görög aludni. Ismeritek ezt a mondatot? Egyike azon magyar mondatoknak (nem tudom hány ilyen van), amit, ha visszafele olvasunk, akkor is ugyanazt a mondatot kapjuk. :)

Első benyomás

Athén napsütés, kellemes 15 fok február elején. Hmmm, ez tetszik! A reptérről kilépve még nem tudjuk, hogy busszal vagy metroval jutunk be a városközpontba. A tájékozódás nem könnyű, próbálgatjuk kitalálni, hogy melyik betű, mit jelent a görög ABC-ben, ehhez van segítségünkre egy iPhone applikáció (persze angolul is ki van írva minden).  A XXI. század utazója már okos telefonnal járja a világot. :) Néhány perces kérdezgetés után kiderült, hogy a metro dolgozói épp befejezték a sztrájkot, de nem érdemes azzal mennünk, mert drágább, mint a busz és pár napos bérletet sem érdemes vennünk, mert lehet, hogy másnap is lesz sztrájk, meg ki tudja még mikor és, akkor ki se tudjuk használni azt, amit kifizettünk. Nos, egy pont a görög pénztárosnak az őszinteségéért! Irány a buszmegálló. Az X95-ös járat visz be a központba, a Syntagma térre, ahol a Parlament és a híres bojtos cipős őrség váltása látható. A jegy ára 5 euró és forgalomtól függően 40-60 percig tart az út.

Papucs orrán pamutbojt :)

Leszállunk a buszról, egyből a Parlamentet vesszük célba, a két fős őrség éppen mozgolódik. Kiderül, hogy a hivatalos váltás óránként van, viszont különböző lépésekkel, mozgással néhány percenként azért szórakoztatják a turistákat. Hát, ezt mi sem hagyhattuk ki. A tér tele narancsfákkal, érik a gyümölcs - teljesen lázba jövünk a látványuktól (nem értjük, hogy a görögök miért nem szakítanak le alkalmanként egy-egy narancsot a fáról... erre majd később fény derül!).

Bevállalunk egy 20 perces sétát hátizsákokkal a hotelig, hogy magunkba szívhassunk az athéni levegőt. Ami elsőre leginkább feltűnt nekem, hogy nagyon sok ember van az utcákon. Hogy kerül ide ennyi ember? Este utánanézünk a neten... a 11,2 milliós lakosságból 3,5-4 millió lakik a fővárosban, ami a teljes lakosság 32-35%-a (ehhez még adjuk hozzá a sátrakban élő afgán menekülteket). Hát ezért van itt ennyi ember.

Az első görög étel, amit megkóstolunk útban a szálloda felé a kuluri, amit az utcán szinte bárhol árulnak. Ez egy kerek, szezámmagos péksüti, létezik sima és töltött (sós és édes) változata is (60 centtől 2 euró 50 centig terjed az ára). Mi egy krémsajtossal nyomulunk tovább.

A barátnőm, Patrícia felkészített, hogy a hotelünk szerinte egy olyan kerületben lesz, ami az itthoni nyóckerhez hasonlít. Hát valóban... Eljutunk az Omonoia térig (írják Omonia-nak is), ahonnan már tényleg csak néhány perc a szállásunk. Hat óra fele jár az idő, éppen kezd sötétedni és  belefutunk az  első "éjszakai pillangókba", dílerekbe, az afrikai és ázsiai bevándorlókba. Szerencsére mindenki békésen végzi a munkáját. Van jó néhány lepusztult üresen álló üzlet a környéken, szemetesek az utcák, szmogos a levegő.  Ezért lehet viszonylag olcsó a 3 csillagos Ionis Hotel, mert a környék nem egy Rózsadomb. Gyorsan becsekkolunk, hátizsákokat ledobjuk és irány a város, vacsorázni kellene egy jót.

Fashion House Hotel az Omonia téren

Az első vacsora

A Lonely Planet útikönyvből kinézünk egy kis tavernát a Plaka & Monastiraki negyed határán. Ígéretesnek hangzik a Platanos Taverna, gyerünk oda. Útban az étterem felé újra átsétálunk az Omonia téren, elhaladunk a piac mellett és a Monastiraki térhez érve végre megpillantjuk a már kivilágított Acropolist, valamint a téren álló Hadrianus Könyvtárat is. Mindkettő csodás. Néhány fotót készítünk, aztán haladunk tovább, ugyanis az éhség nagy úr.

Hadrianus Library és a kivilágított Acropolis egy része a domb tetején

A könyvtár mögött sétálva dimbes-dombos, szűk kis utcácskákba jutunk. Ez a része Athénnek igazán belopja magát a szívünkbe. Végre tiszták az utcák, csendes a környék, rendezettek a házak. (A csendről jut eszembe... Feltűnt a 6 nap alatt, hogy Athénben vagy nagy csend van, vagy nagy zaj. Fura, de bármerre jártunk mindig ezt tapasztaltuk.) Újra csekkoljuk a térképet, igen, jó irányba haladunk, meg is találjuk a Platanost.

Platanos Taverna

Szerda este, két embert leszámítva üres az étterem. Mire leülünk és rendelünk, egyre többen térnek be a hangulatos, csendes kis tavernába (helyiek és utazók is). Szerencsére az étlap több nyelvű, így nem kell segítséget kérnünk, hogy melyik görög betű mit jelent. Többfélét rendelünk... az alapokat: görög salátát, tzatzikit, aztán jöhet még egy szelet spanakopita (spenótos pite - szinte mindenhol lehet kapni, jellegzetesen görög), patates to fourno (héjában sült tepsis krumpli, szintén mindenhol kapható) és egy kis paradicsomos okra is. Kapunk hozzá fűszeres, olívaolajas pirított bagetteket és kérünk egy kis kancsó házi fehérbort is, hogy legyen mivel leöblítenünk a fenséges vega vacsit.

Görög saláta

Amerikaik is betérnek az étterembe. A közelünkbe ülnek le, így beszédbe elegyedünk. Kíváncsiskodnak, hogy mit eszünk, mit érdemes rendelniük. Számukra a tzatziki nem ismert. Biztatom őket, hogy rendeljenek, mert tényleg finom. Míg otthon az én tzatzikim tele van uborkával, itt alig van benne, inkább a krémes, tejszínes zsíros görög joghurté a főszerep.

Krémes tzatziki

Fizetünk, elköszönünk az amerikaiaktól (akikkel egyébként másnap újra összefutunk az Acropolisnál), majd teszünk egy nagy sétát a környéken és irány a hotel. Athén belvárosa, a látnivalók elég jól bejárhatók gyalogosan, így rájövünk, hogy nem is érdemes bérletet venni tömegközlekedésre.

Első este vegyes érzelmekkel térünk nyugovóra. Első pillantásra nem "love at first sight" Athén, de várjuk ki a végét... :)

Folyt. köv.!