Trieszt, egy lélegzetvételnyi Itália

Bledből Olaszország felé vettük az irányt. Triesztben még egyikünk sem járt, de a road trip-ünkbe mindenképpen szerettünk volna beiktatni egy tengerparti kiruccanást, Trieszt pedig útba esett. Előző este Ljubljanaból foglaltunk a neten szállást másnapra, a tenger közelébe. A fenti kép volt az első, amit megpillantottunk Triesztből... tudtuk, hogy jó helyre érkeztünk.

Piazza Unita éjszakai kivilágításban az egyik mólóról

Pont naplementére értünk a városba, így mielőtt elfoglaltuk volna a szállásunkat, a mólóhoz mentünk, hogy lencsevégre kapjuk a tengerparti naplementét. Csodálatos volt. Szállásunk egy belvárosi ház egyik lakásában volt (Patrícia, a házinéni adja ki három szobáját, a hely neve "Luna Rossa"). Lepakoltunk, majd gyorsan nyakunkba vettük a várost, hogy megvacsorázzunk. Egy tenger közeli étterembe ültünk be, vagyis ki a teraszára, ahova éppen csúcsidőbe érkeztünk, így legalább tíz percet kellett várnunk, amíg hozzánk szóltak. Viszont a vacsora nagyon finom volt: rántott calamarin (tintahal citrommal) és calzone pizzán osztoztunk.

Triesztben nincsen sok turista látványosság, viszont az épületek, ablakok, az utcák gyönyörűek és hangulatosak. Másnap reggel időben keltünk, hogy néhány dolgot azért meg tudjunk nézni. Először is egy igazi olasz kávézót kerestünk, ahova tradicionálisan nem beülni lehet, hanem a bárpultnál állni, beszélgetni és meginni a reggeli kávét. Negyed órás séta után megtaláltuk a helyünket: La Portizza, a Piazza Unita közelében. Magával ragadott minket a hely varázsa: hétfő reggel, három pultos lány, egy barista fiú a kávégép mögött, törzsvendégek, ismerősök, rengeteg "Ciao, ciao, buongiorno". Jó volt csak ott lenni, hallgatni a dallamos olaszt, ropogós, friss croissant enni és olyan cappuccinot szürcsölgetni, amelynek a tejhabjában megáll a kanál! Az a cappuccino 1 euróért beszélni tudott!!! Az olaszok tényleg tudnak kávét főzni. Illy kávét szolgáltak fel, de teljesen más íze volt, mint az itthoninak. Néhány éve a barátnőimmel (Évával és Katával) eltöltöttünk egy  hetet Rómában, ahol hasonlóan a mostani élményhez, minden reggel cappuccinot ittunk és valamilyen péksüteményt kértünk hozzá. Azok a cappuccinok szabályosan laktatóak voltak sűrű, krémes tejhabjukkal (amely nyilván a zsíros tejnek köszönhető). Nem vagyok gyakori kávé fogyasztó, inkább, csak a "kávézás feelingje" miatt iszom, de az olasz kávéba már évekkel ezelőtt beleszerettem. Pont.

Elvesztünk Trieszt belvárosi kis utcáiban sétálva, folyamatosan felfelé bámulva... azok a spaletták, ablakok, száradó ruhák, az ébredező város mind-mind mediterrán hangulatot árasztottak magukból, egy percre sem feledtetve velünk, hogy merre járunk. 

Kilátás a várból

Szent Szilveszter Bazilika belseje

Trieszt egyik látványossága a XV. században a Capitolium dombra épült vár, ahonnan lélegzetállító kilátás nyílik a városra és a tengerre. A vár múzeumába 4 euróért lehet bejutni, ahol régi szobrok, bútorok, fegyverek,  festmények, mozaikok gyűjteménye tekinthető meg. A vár mellett található a Szent Szilveszter Bazilika. Ha másért nem, a hatalmas mozaik képek miatt érdemes ide betérni az észak-adriai és bizánci stílust is felvonultató bazilikába.

Eldöntöttük, hogy a parton fogunk ebédelni piknik formájában. Utunkba esett egy zöldséges, ahol megvettük a rukkolát és a paradicsomot, egy fantasztikus gourmet üzletben (lehet, hogy csak nekünk gourmet, az olaszoknak egy egyszerű élelmiszer bolt???) pedig megvettük a pékárut, a mortadellát és a buffalo mozzarellát.

Kisétáltunk a mólóhoz, leültünk, magunkba szívtuk a sós levegőt és elfogyasztottuk életünk legolaszabb szendvicsét Triesztben.

Ebéd után gyorsan összecsomagoltunk, autóba szálltunk, elmentünk a városi strandhoz, napoztunk, fürödtünk a tengerben két órán át, majd újra autóba ültünk, hogy elvezessünk a hegyek közé, Kalsba, Ausztriába. Szívesen maradtunk volna még a tenger közelében, Triesztben, hogy jobban megismerjük ezt a barátságos várost. De most csak egy lélegzetvételnyi időnk volt Itáliára... legközelebb több lesz!

Folyt. köv. Kals!